Elrejtették a trónörököst, hogy soha ne legyen király: igaz lehet a vasálarcos története?
A vasálarcos történetét sokan a filmekből ismerik. Valós lehet az alapja?

vasálarcos-2
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

1850-ben Alexandre Dumas tollat ragadott, és megírta a vasálarcos férfiról szóló regényét, amely rabul ejtette közönsége fantáziáját, és több filmet is ihletett. Dumas-t egy csaknem két évszázaddal azelőtt felbukkant legenda inspirálta.

Sokakban felmerül a kérdés, vajon igaz lehet-e a vasálarcos története.

A vasálarcos története

Voltaire, a francia író kíváncsian vizsgálgatta a vasálarcos történetét. Szerinte ugyanis a vasmaszkos férfi nem kitaláció volt, hanem XIV. Lajos (1643–1715) idején élt, akit egyébként Napkirályként emlegettek. Az ő elméletére építette Dumas a regényét.

Történetében Dumas egy titokzatos fogolyról mesélt, akit letartóztattak, és titokban bebörtönöztek Franciaországban. Sötét és nyirkos zárkákban szenvedett végig évtizedeket, majd végül a Bastille-ban kötött ki, ahol szigorúan őrizték: nem mondhatták ki a nevét, és ő maga sem kommunikálhatott senkivel. Börtönőre azt a parancsot kapta, hogy ölje meg, ha bármi másról beszél, mint a szükségleteiről, ám az őr ennek nem tett eleget. Nagy tiszteletet tanúsított felé. Dumas történetében ugyanis a fogvatartott nem akármilyen fogoly volt, hanem egy jelentőségteljes személy, akit ki akartak iktatni.

A legenda és Dumas meséje szerint arra kényszerítették, hogy viseljen vasmaszkot, hogy elrejtse kilétét. Az, hogy miért került börtönbe, államtitok volt, halála után pedig megsemmisítettek mindent, ami cellájában volt.

Voltaire úgy vélte, egyetlen oka van annak, hogy egy ismeretlen rabnak el kell rejtenie az arcát: ő hasonlított az egyetlen férfira, akit minden francia azonnal felismer: magára a királyra. A francia író szerint a fogoly nem volt más, mint Lajos király titkos ikertestvére, akit a trón biztonságának megőrzése érdekében bezártak.

Az igaz sztori

Az igaz történet merőben különbözik a Dumas által írt mesétől. XIV. Lajos, Louvois francia hadügyminiszter és egy Saint-Mars nevű börtönőr között küldött levelek áttanulmányozása után dr. Josephine Wilkinson történész arra a következtetésre jutott, hogy a vasmaszkos férfi nagy valószínűséggel egy Eustache nevű, alantas fogoly volt. Ezt az elméletet egyébként először Jules Lair, egy francia ügyvédből lett történész vetette fel 1890-ben, de megosztó véleményekre talált történészkörökben, hiszen a legtöbben úgy hitték, annak az embernek fontosabb személynek kellett lennie, akiről Dumas és Voltaire írt.

A cikk az ajánló után folytatódik

A rab ráadásul nem viselt tartósan vasmaszkot. Ez csupán Voltaire találmánya volt, nincs történelmi alapja. A valóságban a fogoly, Eustache csak szabadulása utáni éveiben viselt maszkot, és akkor is fekete bársonyból, nem pedig vasból, hogy a bámészkodók ne lássák az arcát.

Arra mindenesetre nincs megfelelő érv, hogy miért ne lehetett volna csak egy alantas fogoly a vasmaszkos ember. Eustache bebörtönzésére XIV. Lajos 1669-ben adott parancsot, és bebörtönzése során valóban szörnyű bánásmódban részesült, nagyon hasonlóban, mint amilyenben a rab Dumas fiktív történetében.

Akárhogyis, a világirodalom és a filmvilág is nagyszerű történettel gazdagodott, hála Dumas fantasztikus regényének a vasálarcos történetéről.

Hitler kedvenc szerzője

A Führer odavolt Karl May, a 19. századi német szerző írásaiért. Olyannyira, hogy még az orosz frontra is küldött a szerző könyveiből.

Ezt is szeretjük