Senki nem mert bekopogni Sztálin feltűnően csendes szobájába: saját szabályai miatt maradt segítség nélkül halálában
Máig sok rejtély övezi a Szovjetunió legkegyetlenebb vezérének halálát.

sztálin-halála3
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A 20. század történelmében számos olyan nagyhatalmú alak volt, akik emberek millióinak kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. Az egyik ilyen vezér a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Joszif Visszarionovics Sztálin 1878-ban született, Lenin halála után pedig a proletárdiktatúra meghatározó alakja és a Szovjetunió nagyhatalmú vezére lett, az általa kiterjesztett gulagokban, vagyis a kényszermunkatáborokban pedig több millió embert kínoztak egész Szovjetunió-szerte. 

A háború után sok minden megváltozott Sztálin életében

Mivel a Szovjetunió a II. világháborúban a nyertes szövetségesek oldalán állt, és ebben az időszakban a jelentős beruházások miatt ipari-gazdasági nagyhatalommá vált, ezért Sztálinnak minden oka megvolt az elégedettségre. Bár sokan támadták Hitlerre emlékeztető nemzetiszocialista politikája és a munkatáborok kiterjesztése miatt, ezeket a háború után is tovább folytatta, sok hadifoglyot pedig Szibériába deportált. Újabb kitelepítések, koncepciós perek következtek, a korábbi tisztviselőivel pedig megromlott a jó viszonya. Négy ember volt csupán, akikben megbízott, és szívesen látta őket: a titkosszolgálat vezetője, Berija; a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetője, Malenkov; a Szovjetunió egykori külügyminisztere, Molotov; és a párt első titkára, Hruscsov.

sztálin-halála4
Fotó: ullstein bild Dtl / Getty Images Hungary

A II. világháború vége felé Sztálin egészsége megromlott, sokat dohányzott, érelmeszesedést állapítottak meg nála, 1945-ben pedig egy kisebb agyvérzése és szívrohama is volt. A 74 éves vezér 1953-ban már a legtöbb idejét kuncevói dácsájában, vagyis a Moszkva egyik külkerületében fekvő nyaralójában töltötte. Mivel Sztálin nem igazán viselte jól a magányt, ezért gyakran magához hívatta a belső kör négy tagját, hogy csatlakozzanak hozzá vacsorára vagy filmnézésre. Hruscsov később arról számolt be, hogy gyakran olyan témákról kezdeményezett beszélgetést Sztálin, amiket két perc alatt meg lehet tárgyalni.

A cikk az ajánló után folytatódik

1953. február 28-án is hasonlóan indult az este: Malenkov, Molotov, Berija, Hruscsov és még néhányan összegyűltek szórakozni és iszogatni. A vendégek március 1-én, hajnali négy órakor szétszéledtek, Sztálin pedig szigorú utasításokkal vonult vissza a szobájába, hogy ne zavarják, amíg nem hallják a felébredésére utaló hangokat. A személyzet ezt észben tartotta, ám miután egész nap nem hallottak semmilyen mozgást a szobából, egyre jobban kezdtek aggódni. Már beesteledett, amikor még mindig nem adott magáról életjelet a diktátor, az egyik beszámoló szerint 11 óra körül verejtékező homlokkal az egyik őr, Peter Lozgacsov volt az, aki végül belépett Sztálin szobájába, olyan ürüggyel, hogy odaadja a Kremlből érkező hivatalos leveleket. Más beszámolók szerint egy idős cseléd volt az első, aki bement a hálóba, és megtalálta Sztálint.

Mi történt valójában?

Bár azt nem lehet pontosan tudni, ki volt, aki elsőként belépett a szobába, az biztos, hogy amit látott, az teljesen megdöbbentette. Sztálin ugyanis ott feküdt eszméletlenül az ágya mellett a padlón összevizelt pizsamában, és szinte alig hallhatóan nyöszörgött. Üres pohár és ásványvíz volt az asztalon, és úgy tűnt, mintha felkelt volna az ágyból, hogy vizet szerezzen, de aztán összeesett. A dácsa személyzete egyetértett abban, hogy orvost kell hívni, az őrök azonban meg akarták várni a pártvezetés utasításait. Végül telefonon értesítették Beriját, aki azt követelte, hogy senkinek ne mondják el Sztálin állapotát.

Lavrentyij Pavlovics Berija
Lavrentyij Pavlovics Berija
Fotó: SV-Bilderdienst / Northfoto

A belső kör tagjai közül Berija és Malenkov érkeztek először a helyszínre, az orvosi csapat pedig csak reggel kapott engedélyt arra, hogy megvizsgálják. A félelemtől reszkető szakemberek megállapították, hogy súlyos agyvérzése volt, az egekbe szökött vérnyomására pedig két napig még piócákat is alkalmaztak, hogy csökkentsék. A haláltusája még több napig tartott, végül 1953. március 5-én Sztálin meghalt.

Sztálin Molotov és Hruscsov társaságában.
Sztálin Molotov és Hruscsov társaságában.
Fotó: Tass / Getty Images Hungary

Sztálin haldoklása idején Berija furcsa viselkedése több embernek is szemet szúrt, a diktátor halála után pedig annak lánya, Szvetlana Allilujeva szerint a titkosszolgálat vezetőjének arcára nem a gyász, sokkal inkább valami örömteli izgatottság ült ki. Molotov később azt állította, hogy Berija azzal dicsekedett neki, hogy ő mérgezte meg Sztálint, ezt pedig egy 2003-as orosz-amerikai kutatás is igazolta. A tudósok szerint a vezér szervezetébe egy olyan színtelen-szagtalan, warfarin nevű méreg kerülhetett, ami megakadályozza a vér alvadását, és agyvérzést okoz. A feltételezések szerint Berija így akart hatalomra kerülni, ám az eset a négyes körben inkább csak belső viszályokat szült, Beriját végül 1953 decemberében likvidálták, így soha nem kerülhetett hatalomra.

Itt töltötte Sztálin élete utolsó 20 évét: képeken a kuncevói dácsa

Sztálint moszkvai otthonába is elkísérte a paranoia.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Northfoto)

Ezt is szeretjük