5 állat, ami távolról sem azt csinálja, amit normálisnak hinnénk: a sétáló haltól a repülő rágcsálóig
A repülő hal csak egy a sok furcsaság közül, amire az állatvilágban bukkanhatunk.

GettyImages-652258940
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az ember már kisgyerekként, játszva megtanulja, hogy a hal úszik, a madár pedig repül, és ezt mindenkori evidenciaként raktározza el magában.

Nem csoda, ha később meglepetésként éri, és akár meg is mosolyogtatja, ha szálldosó rágcsálókról, búvárkodó madarakról, röpködő vagy éppen sétafikáló halakról hall. Nagy tréfamesternek tűnik, de az élővilág egyáltalán nem viccel: egyes állatok messze nem azt csinálják, mint amit normálisnak hinnénk, és éppen a különlegességük miatt érdemes velük megismerkedni.

Így indulnak sétára a halak

Az ember azt hinné, a halak csak úszkálni szoktak, de vannak fajok, amelyek számára a séta sem idegen. Ilyenek a békahalak, melyek előszeretettel gyalogolnak a tengerek és óceánok fenekén. Ezek az élőlények a Földközi-tenger kivételével minden trópusi és szubtrópusi óceánban és tengerben előfordulnak.

A változatos külső jellegzetességeket, érdekes színeket, mintákat és bőrfelületeket felsorakoztató rend egyedei alternatív módon, kis lábacskákként használják mellkasi és hasi úszóikat.

A békahalak - például a piros békahal - alapvetően lusta természetűek, és jobbára olyankor indulnak útnak, ha veszélyben érzik magukat, vagy vadászni mennek. Bár prédáikat lassú léptekkel közelítik meg, hihetetlen sebességgel, 6 milliszekundum alatt be tudják kebelezni azt. A következő videó bemutatja, hogy néz ki egy békahal séta közben.

A sétafikáló halak táborát erősítik egyes gébfélék (Gobiidae) is. A gébek nem úszkálnak, mint más, távoli rokonaik, csupán a sekély víz fenekén löködik magukat előre. Bár alapvetően tengeri származásúak, a Dunában, illetve a Balatonban is előfordulnak gébek.

Bizonyos fajaiknál - például a kúszógéb esetében - az elülső úszók megerősödtek és megnyúltak, így kis lábakként tudják használni őket. Fürge mozgást, sőt, jókora ugrásokat is lehetővé tesznek számukra. A gyalogszerrel is közlekedő gébfajok a levegőből is képesek felvenni az oxigént, amennyiben a kopoltyújuk és a bőrük nedves. Ennek köszönhetően előszeretettel tesznek sétákat a parton is, az apály és dagály váltakozásától vizes részeken, iszapos, saras területeken. A következő videón megnézhető, hogyan közlekednek a gébek a vízen túl.

Madármódra repülő halak

A sétáló halaknál talán csak a tengerek tündérei, a repülőhalfélék (Exocoetidae) családja a különösebb. Ezek a vízi élőlények, például az ausztrálázsiai repülő hal, megfelelő szél esetén akár több száz métert is képesek siklórepülőhöz hasonló módon repülni. A repüléshez a nagy méretű mellúszóikat használják, amelyeket úszás közben testükhöz simítanak, a víz felett viszont szárnyszerűen kinyitnak.

Felszállás előtt gyorsabban úsznak, hogy elérjék a szükséges sebességet, majd megközelítik a vízfelszínt, és erős farokúszójukkal fellökik magukat a levegőbe. Ha ismét vizet érnek, újra fellökik magukat a magasba. Ez egy remek menekülési stratégia, mivel így képesek megúszni egy ragadozó hal támadását. Sorsukat gyakran mégsem tudják elkerülni, mivel a vízi madarak csak arra várnak, hogy ezek a számukra finom falatok végre elhagyják a vizet, és szárnyra keljenek. Nézd meg a BBC videóján, hogyan repülnek ezek a halak.

 Mélyre merülő madarak

Nemcsak a halak irigyelték meg a madarak képességeit, de a madarak is a halakét: a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae), más néven kormoránok családjába tartozók ugyanis kiváló búvárok.

Szemben a legtöbb vízimadárral, melyek a felszínen várakozva csapnak le a zsákmányaikra, a kárókatonák, így például a füles kárókatona is, alámerülnek, és a víz alatt keresnek prédát. Körülbelül másfél percig bírják odalenn egy levegővétellel, és ügyesen cikáznak a kiszemelt hal után.

A cikk az ajánló után folytatódik

Búvártehetségükért azzal a kellemetlenséggel adóznak, hogy a tollazatuk nem vízhatlan. Minden merülés után csuromvizesen jönnek fel a mélyből, és meg kell száradniuk. Ezek az élőlények az Antarktiszt kivéve minden kontinensen előfordulnak. Mivel sikeres halászok, megtizedelik a vizek halállományát, így a horgászok nem nagy rajongóik a kárókatonáknak. A következő videón megtekinthető, hogyan cserkészik be eledelüket.

Szárny nélkül szárnyaló mókusok

A váratlan képességekkel rendelkező állatok sorát a repülő mókusok (Pteromyini) nemzetségével zárjuk, melybe például a déli repülőmókus is beletartozik.

A különös rágcsálók az egzotikus tájak, így például Délkelet-Ázsia és a Maláj-félsziget lakói, de Amerikában is honosak, Európában már sajnos egyre kevesebb a vadon élő példány.

Szárnyuk ugyan nincs, mégis tudnak repülni - igaz, nem úgy, mint egy madár vagy egy denevér. Ezek az állatok két pont között siklanak át úgy, hogy az elrugaszkodást követően ernyőszerűen kifeszítik a mellső és hátsó lábaik között elhelyezkedő különleges membránjukat. Repülés közben végtagjaik, illetve farkuk mozgatásával tudják magukat a megfelelő irányban tartani. Farkuk abban is segíti őket, hogy lassítsanak, mielőtt célba érnének. A következő videó bemutatja látványos közlekedésüket.

Élőlények, melyek irreálisan sokat bírnak

A következő cikkben olyan élőlényeket mutatunk be, amelyek hihetetlenül szívósak, és a többi állathoz képest irreálisan magas a tűrőképességük.

Ezt is szeretjük