Furcsa szabályok szerint éltek szexuális életet a középkorban: a sok tiltás miatt Európa népessége is lecsökkent
A középkorban a szexualitást is másként közelítették meg az emberek.

cov
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Milyen lehetett a szex a középkorban? Sokan és sokféleképpen képzelik el. Egyesek úgy gondolják, abban az időben elfogadott volt az erőszakosság, mások már-már komikus képet alkotnak róla.

Dr. Katherine Harvey angliai középkorszakértő szerint nem áll rendelkezésünkre sok információ, ám ami van, az éppen elég, hogy megállapítsuk, a korban a szexualitás homlokegyenest különbözött a napjainkétól.

Bűn, vagy sem?

Harvey szerint a szexualitás a legtöbb esetben zárt ajtók mögé szorult a középkorban, ezért amit ma tudunk róla, általában templomi és bírósági feljegyzésekből derült ki. Ha a házaspár válni akart, elmondták, mi a problémájuk egymással, és az iratok szexualitással kapcsolatos részleteket is megőriztek.

A szex kettős megítélésű volt a középkorban. Bár Ádám és Éva bibliai története nyomán bűnös tevékenységgé lett, és az egyházon belül is elvárták, de fel is magasztalták a szüzesség tényét, a házasságon belüli szexet bocsánatos bűnnek tartották. Az emberek pedig természetes, egészséges dolognak gondolták azt, ami fontos szerepet játszik az életben, és amelyről, ahogyan Harvey mondja, bátran lehet beszélni. A középkori orvosok az arany középút meglelését tartották jónak: óvva intettek mindenkit a túl sok együttléttől. Bizonyos rejtélyes haláleseteket a túl sok szexszel magyarázták. Azt állították, az rontotta meg az elhunytak testét és nemi szerveit. Mindeközben az orvosok arra is felhívták a figyelmet, hogy a kevés szex is betegségekhez vezet.

A cikk az ajánló után folytatódik

Különös szabályok a szexualitásban

James Brundage, középkorszakértő szerint ugyan a házasságon belüli szex bocsánatos bűnnek számított, de csak abban az esetben gondolták annak, amennyiben a szex a lehető legkevesebb élvezetet okozta a férfi és a nő számára, az együttlét gyermeknemzés céljából valósult meg. Ennek ellenére azután sem tiltották a házasok közötti szexuális érintkezést, miután a nő eljutott a menopauzáig, és többé már nem volt fogamzóképes.

Brundage szerint azt is szabályozták, hogy mikor szabad nemi életet élni. A nő havi vérzése során, terhessége alatt, egyházi ünnepekkor, illetve böjt folyamán tilos volt a nemi érintkezés. Miután ez jelentős korlátot jelentett a párok számára, a népességnövekedés megrekedt, sőt Európa népessége csökkenni kezdett, enyhítettek ezeken a szabályokon.

Nemcsak a ki és mikor, de a hogyan kérdését is érintette a középkor szabályozása. Az egyház szemében csak a misszionárius póz volt elfogadható, és csak hagyományos szexet tartották helyénvalónak, melynek során a nemi szervek találkoztak. Egyéb testnyílásokat nem lehetett igénybe venni, hiszen abból nem születhetett gyermek sem, ezáltal bűnös együttlétként tekintettek rá. Az egyház a De secretis mulierum című írásban foglalta össze, hogy a házastársak között miként történhet meg az együttlét. Tanácsuk szerint fontos előjáték. Ahogy Brundage idézi: szükséges az alsó testtájak dédelgetése, és ha a nő már gügyögve beszél, akkor érkezik el a férfi ideje.

Érdekes, hogy a kor egyháza szigorú szabályai ellenére sem volt a prostitúció ellenzője. Noha bizonyos nézőpontból bűnösnek gondolták, úgy vélték, hogy szükség van rá, mert anélkül a vágyak mindent összezavarnának.

Ilyen volt a tél a középkorban

Apró, mozgatható kályhát hordtak maguknál: következő cikkünkből megtudhatod, milyen volt a középkori tél.

Ezt is szeretjük