14. századi festmény örökíti meg az első szemüvegek egyikét: az ókorba nyúlik vissza a története
Smaragdlencsétől vezetett az út egészen a mai szemüvegekig.

szemuveg-ido-ora-latas
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Ma, a kontaktlencse és lézeres látáskorrekció korában mi sem természetesebb, mint hogy létezik szemüveg. Az ember bele sem gondol, hogy volt idő, amikor semmi nem segített a látás javításán.

A szemüveg története a messzi múltba, a görög-római időkre nyúlik vissza, az emberek ugyanis elég korán rájöttek, hogy bizonyos anyagokon keresztül másképpen látnak. 

Az olvasókövek

A legkorábbi látást segítő eszközről az 1. századi, idősebb Plinius írt, aki papírra vetette, hogy a római uralkodó, Néró smaragdlencsét használt nagyításra. Ptolemaiosz Optikájában ugyancsak esik szó nagyítólencsékről, igaz, ez a szöveg sajnos csak rossz minőségű, arabul maradt fenn, és csak a 12. században vált latin fordításban is elérhetővé Európában.

A 12-13. századra tehető az olvasókövek elterjedése is. A csiszolt olvasóköveket a szövegek fölé tartva nagyításra használták.

Így működtek az olvasókövek.
Így működtek az olvasókövek.
Fotó: Wikimedia Commons

Az elsőket kristályból, berillből, illetve üvegből készítették. Érdekes, hogy a napszemüveg története ugyanerre az időre nyúlik vissza. Kínában a 12. században lapos lencséket készítettek füstös színű kvarcból, ezeknek azonban nem volt funkciója a látásjavítás.

A 13. századból további írásos emlékek mesélnek a nagyítólencséről: Robert Grosseteste 1220-ban és 1235-ben készített feljegyzéseket arról, hogy az optika tudománya segítségével a legkisebb betűket is el lehet olvasni. Roger Bacon pedig 1262-ben írt a lencsék nagyítótulajdonságában rejlő lehetőségről.

A cikk az ajánló után folytatódik

Az első szemüveg

Az első szemüveget Észak-Itáliában készíthették, valószínűleg Pisában, 1290 körül. Erre egy 1306-os szentbeszéd visszautalásából lehet következtetni, melyet a dominikánus testvér, Giordano da Pisa írt: "Nincs húsz éve, hogy feltalálták a szemüveg készítésének művészetét, a jó látásért... nagyon rövid ideje csupán, hogy ezt az új művészetet, ami soha előtte nem létezett, feltalálták. Láttam az első embert, aki felfedezte és ki is próbálta, és beszéltem is vele " - számolt be a szentbeszédben.

Giordano egy dominikánus társa, Alessandro della Spina testvér nem sokkal ezután készített is egy szemüveget, aki jó szívvel meg is osztotta a látásjavítás újonnan felfedezett eszközét azokkal, akiknek szüksége volt rá.

1301-re Velencében már megvoltak a szemüveg-árusítás törvényi szabályai is. Az első optikaüzlet 1466-ban nyílt meg Strasbourgban. Az eszköz a 14. században általánosan elterjedtté vált.

Nem véletlen, hogy ebből az időből való a szemüveg első ismert képi megörökítése. Thomasso da Modena 1352-ben festette meg a szemüvegben olvasó Hugh de Provence kardinálist. Szintén korai képes példa az az oltárkép, amelyet az Alpokban találtak, és a németországi, Bad Wildungen-i templomból származik.

Balra az első ismert szemüveges kép a kardinálisról, jobbra az oltárképrészlet, Conrad von Soest 1403-as alkotása.
Balra az első ismert szemüveges kép a kardinálisról, jobbra az oltárképrészlet, Conrad von Soest 1403-as alkotása.

A korai lencsék feltehetőleg orvosolták a távollátásból eredő nehézségeket, és segítettek azokon is, akiknek öregedés következtében romlott a szeme.

A pontosabb, tudományos magyarázat a konvex és konkáv lencsékre csak 1604-ben született meg Johannes Kepler tollából.

A 18. században Benjamin Franklin, aki nemcsak a politikában, az írásban és a filozófiában jeleskedett, hanem tudósként is, feltalálta a bifokális lencsét. Ő maga szenvedett egyszerre rövidlátástól és öregedéssel járó látásromlástól, ez különösen motiválhatta kutatásában.

Benjamin Franklin.
Benjamin Franklin.

1884-ben, egy jénai gyár, a mai Zeiss elődje ipari lencsecsiszolásba fogott, így könnyebb lett a gyártás, és valóban széles körben elérhetővé váltak a szemüvegek.

Az elkövetkezendő évszázad során a lencsék egyre tökéletesedtek, napjainkra lencsetípusok egész sora szolgálja ki a különböző igényeket.

Így változtak a szemüvegkeretek

Az első szemüvegkeretek 1400 körülről maradtak fenn, melyek a Wienhausen Apátság fapadlója alatt vészelték át az évszázadokat. A két lencsét fogantyúval erősítették össze, hogy a szerkezetet végül az orra helyezhessék. Ez a verzió, amit szegecselt szemüvegnek hívtak, sokáig bevált megoldás volt, de közel sem a végső.

Egy, az apátságban előkerült szemüveg, és az épület.
Egy, az apátságban előkerült szemüveg, és az épület.

A 16. században Girolamo Savonarola ötlete volt a szalaggal a fejre köthető szemüveg. Edward Scarlett optikus 1727-ben feltalálta az orron túl a fülre is helyezkedő, kétszárú szemüvegkeretet, a ma is elterjedt megoldást. Ez azonban csak a 19. században vált igazán elterjedtté.

Az egy lencsét befoglaló monokli első dokumentált viselője a 17-18. századi Philipp von Stosch antikvárius volt, aki a régiségek vizsgálatához viselte az egylencsés szemüveget. A monokli azoknak nyújtott jó megoldást, akiknek csak az egyik szeme volt rossz. Zsinórra, láncra fűzve, gomblyukra függesztve viselték. Használata kissé kényelmetlen volt, mivel fel kellett emelni és a szem elé tartani, így lefoglalta az egyik kezet. Egyeseknek sok gyakorlással sikerült szemöldök és arc közé szorítani.

Németországban és Franciaországban szintén ebben az időben terjedt el az ollószerű látássegítő eszköz. Napóleon, George Washington és Lafayette is ilyet használt.

Az ollószerű megoldás.
Az ollószerű megoldás.

Szintén a 18-19. században volt elterjedt a már-már divatkellékké lett lornyon is, mely azonban még mindig nem adott szabad kezet használójának.

Lornyon.
Lornyon.

Két lencséjének köszönhetően akár két különböző látásproblémát is orvosolhattak egyetlen eszközzel. A szerkezet egy egyszárú szemüvegre hasonlított, a lencsepár egyik oldalára fogóka került. Tervezője George Adams volt. Találmányát azzal népszerűsítette, hogy azt még zsebre is lehetett tenni.

A foglalt kéz problémájából eredő kényelmetlenséget a csíptetős szemüveg, a cvikker oldotta meg, ám a legkényelmesebbnek a ma is használt kétszárú verzió bizonyult.

Néhány érdekesség a kontaktlencséről

1636-ban René Descartes vetette fel a közvetlenül a szemre helyezhető üveglencse ötletét, ám csak a 19. században, Adolf Eugen Fick és August Müller elgondolása alapján készültek el az első kontaktlencsék. 23 milliméteres átmérőjük igen kényelmetlenné tette viseletüket. 1939-ben akrilüveg lencse készült 10 milliméteres átmérővel. William Feinbloom nevéhez fűződik az üveg-műanyag hibrid anyagú lencse feltalálása, a magyar dr. Győrffy Istvánéhoz pedig a műanyag kontaktlencséé, aki Heinrich Wöhlkkel dolgozott újításán. A lágy hidrogél lencse Otto Wichterle nevét dicséri.

Viseljen bár szemüveget vagy kontaktlencsét, az ember számára óriási segítséget jelent, hogy a különböző látási nehézségekre feltalálták ezeket a látást segítő eszközöket. A divatos keretekkel és színes lencsékkel pedig tovább bővült jelentőségük: napjainkra nemcsak optikai, hanem a megjelenést is nagyban befolyásoló divatkellékekké is lettek.

Egyiptomi eredetű találmányok

Ajtózár és borotva - két dolog, amiket az egyiptomiaknak köszönhetünk. Van még jó néhány!

Ezt is szeretjük