Morbid, de igaz: festék lett a múmiákból, amelyek már nem kellettek
Elgondolni is borzalom, de ez tény.

paletta
Ez is érdekelhet

Beszállás! Nemsokára indul a Mikulás Expressz, siess, mert lemaradsz! (x)

Családi wellness-pihenés Sümegen: ha egy kicsit másra, többre vágysz (x)

Elkezdődött a 27. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál (x)

A tökéletes gyerekszoba titkai - Így még a tanulás is jobban megy majd! (x)

Őszi stílustippek személyre szabva - Hogy idén ősszel Te diktáld a trendet! (x)

beauty and style

Illatos, házi testradír sütőtökkel: szuperhatékony bőrfeszesítő percek alatt »

Az eszményi nő ruhatára: imádjuk Monica Bellucci stílusát »

10 évvel öregebbnek néz ki sminkjével a 33 éves Keira Knightley – A Photoshop sem kevés »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Hosszú percekig tudnánk nézegetni Martin Drolling francia festő 1815-ös alkotását. Részletgazdag festményén bravúrosan bánt a fény és árnyék játékával. Képe mozgalmas és nyugodt egy időben, egy idilli, otthoni, konyhai életkép.

A csodás festmény ma a Louvre tárlatának egyik darabja, ám, aki laikusként rátekint, nem is sejti, valójában mire, pontosabban, épp kire néz: a művész a képhez úgynevezett múmiabarna festéket is használt, melyet bizarr alapanyagból készítettek a festékgyártók.

Martin Drolling említett festménye.
Martin Drolling említett festménye.

Szenzáció volt

A múmiák rejtélyességüknél fogva a hétköznapi emberek figyelmét, érdeklődését is megragadták, ezt felismerve pedig a viktoriánus kori Angliában szervezett műsorok keretében nyitották fel az Egyiptomból odaszállított múmiatesteket.

Az első előadást a cirkuszosból lett archeológus, egyiptomiantikvitás-kereskedő, Giovanni Belzoni szervezte egy egyiptomi tárgyakat bemutató kiállítás részeként. Belzoni úgy szerzett befolyást magának, hogy az egyiptomi angol konzul és egyiptológus, Henry Salt oldalán segédkezett nagyobb egyiptomi tárgyak elszállításában. Mivel a múmiabontás elképesztő sikert hozott, az üzlet lehetősége merült fel a szervezőkben: attól kezdve további nyilvános múmiabontásokat szerveztek, elvileg oktató célzattal, de valójában csak a kíváncsi közönség kedvére, jókora bevétel reményében.

Thomas Pettigrew sebész nagy név volt e műsorok készítésében, melyeket ő kitekercselésnek - unrolling - nevezett. Szerencsére az 1900-as évek végére felhagytak a nyilvános múmiafelnyitásokkal, ám nehéz eldönteni, azok voltak bizarrabbak, vagy, ami a műsorok után a múmiákkal történt.

A cikk az ajánló után folytatódik

Festék lett belőlük

A rengeteg múmiát, melyet nyilvánosan bontottak fel, már a műsorok által is kegyeletsértő bánásmódban részesítették, de a műsorok után megmaradó, immáron feleslegessé vált múmiatesteket sem hagyták veszendőbe menni. Porították, majd festékként eladták a maradványokat. Ez volt az úgynevezett múmiabarna árnyalat.

Ha tehát Drolling képére nézünk, egyikét látjuk azon festményeknek, melyek ecsetvonásaiba valaha élt emberek pora került. Napestig tudnánk szörnyülködni, ám az is igen megdöbbentő, hogy a múmiabarna festék gyártása nem azért maradt abba, mert felébredt a készítők lelkiismerete. Kegyeleti okokról szó sem volt: nemes egyszerűséggel, miután a múmiabontó műsorok abbamaradtak, elfogyott az alapanyag, és a gyár nem tudta folytatni a termelést. Groteszk, meghökkentő regény története is lehetne, ám ezt a sztorit a való élet írta.

Salt és Belzoni.
Salt és Belzoni.

Nemcsak festékalapanyag volt

Sajnos a történelem folyamán nem a bizarr festék volt az egyetlen dolog, amit múmiákból készítettek. Korábbi századokban a múmiatesteket a gyógyszeripar dolgozta fel, és igen, bizony, ily módon gyakorlatilag az emberek ettek is a múmiákból.

Ami a gyógyszereket illeti, a legkevésbé bizarr felhasználás a kibontott múmiák koponyáján növekvő moha begyűjtése és fogyasztása volt. Ennek általános gyógyító hatást tulajdonítottak a 17. században, gyakorlatilag minden bajra való orvosságként lehetett hozzájutni.

A 12. században II. Károly angol király úgynevezett múmiaporral hintette be bőrét, hogy ily módon testébe áramoljon a fáraók nagysága. Pár száz évvel azelőtt a francia király - merthogy a múmiák gyógyszer gyanánt történő felhasználása nem kizárólag angol területeken volt jellemző -, I. Ferenc  szárított rebarbarás múmiaporból kevert italt fogyasztott nap mint nap, melytől úgy hitte, erős lesz, és így távol tudja tartani az életére törőket is.

Ezt is szeretjük