Mit árul el a világ első horoszkópja? Íme, a felfedezés

Az Alexander Jones and Stašo Forenbaher vezette régészcsoport nemrégiben rátalált a ma ismert legrégebbi horoszkópra. A zodiákus jegyeit ábrázoló elefántcsont tábla a horvátországi Nakovana-barlangból került elő.

A lelet korát több mint 2000 évre becslik, és 30 darabból áll, melyből eddig a Rákot, az Ikreket és a Halakat sikerült rekonstruálni, az ábrák görög-római stílusban készültek.

Valószínűleg egy ókori asztrológus által készített személyes horoszkóp, mely a bolygók, a Nap és a Hold állását ábrázolja, az aszcendenst és a deszcendenst mutatja az ember születésének pillanatában. Egy másik magyarázat szerint áldozati ajándék lehetett valamelyik istennek - ezt támaszthatja alá, hogy boroskancsókat is találtak a lelet mellett. A barlang feltehetően rituális helyszín volt, a közepén cseppkőből készült falloszszimbólummal. Lehet, hogy jóslásra használt, szent hely volt, de az sem kizárt, hogy az itt talált tárgyakat rabolt kincsként rejtegették a helyiek. 

A görög-római korból több horoszkóp is fennmaradt egyébként, melyeket papiruszra írtak vagy falra festettek, de a kutatók úgy vélik, ez a darab idősebb a többinél. Bár valószínűleg nem helyben készült, származása egyelőre ismeretlen. Elképzelhető, hogy Egyiptomból szállították ide, az anyagából legalábbis erre következtetnek a kutatók.

A tábla a horoszkópok európai elterjedésének idejéből való. Az asztrológiai elemzés gyökerei Babilonból erednek, és nagyjából 2400 éves múltra nyúlnak vissza.

A mezopotámiai bölcsek igyekeztek általános következtetéseket levonni egy-egy bolygóállás és esemény összefüggéséből, és különböző istenek tulajdonságaival ruházták fel a bolygókat. A ma ismert asztrológiai rendszer azonban nem nekik, hanem a görögöknek köszönhető. Az ő közbenjárásukkal terjedt el a zodiákus ismerete a Mediterráneum keleti vidékén, és vált népszerűvé Egyiptomban is.

Az égre irányuló figyelem és a bolygók hatásainak kutatása viszont szinte az ősidőktől jelen van az emberi kultúrában. A mezopotámiai csillagászok nagyjából i. e. 3000-re már valószínűleg kifinomult tudással rendelkeztek az ég ciklusairól, melyre elsősorban a mezőgazdasági tervezés és a vallásos rítusok miatt volt szükség. Így tudtak kalkulálni az ár-apály változásokkal, a templomokat pedig gyakran napkelet felé tájolták. Az első, holdciklusokat ábrázoló csontok és falfestmények több mint 27 ezer évesek lehetnek.

• horoszkóp
• nyugati horoszkóp
• Terasz