Ők lehettek volna az első nők az űrben, de nem szállhattak űrhajóra: a férfi pilótákon is túltett a Mercury 13

A Mercury 13 csak azért nem szállhatott fel, mert tagjai nők voltak.

Mercury 13
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Ha űrhajósokról van szó, akkor sokat hallottunk már Neil Armstrongról, Farkas Bertalanról vagy Gagarinról, ám kevésbé ismert annak a 13 nőnek a története, akiknek a csapata, a Mercury 13 csak azért nem szállhatott űrhajóra, mert a tagok nők voltak.

Pedig a csapat nemhogy alkalmas és jogosult lett volna a NASA űrhajósprogramjában részt venni, de ráadásul még számos tesztben jobban is teljesítettek, mint a férfiak. A diszkriminatív bánásmód, amiben részesültek, különösen napjaink embere számára, felháborító - igaz, sajnos manapság sem mindenütt alapvető dolog a nemek egyenjogúsága. Korukban, az 50-es évek végén illetve a 60-as évek elején azonban különösen nem nézték jó szemmel, és igyekeztek határok közé szorítani, ha egy nő mert nagyot álmodni, tudományos babérokra tört, vagy netán felszállt volna egy űrhajóra.

A Mercury 13

Amikor a Szovjetunió 1957-ben felbocsátotta a Szputnyik 1-et, az első mesterséges műholdat, hivatalosan is kezdetét vette a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti űrverseny.

A Szputnyik-1 replikája.
A Szputnyik-1 replikája.
Fotó: wikipedia.org

Az amerikai tisztviselők az USA űrprogramján dolgoztak, és űrhajósokat alkalmaztak, akiket az űrbe terveztek küldeni. Nem volt egyszerű összeszedniük, hogy pontosan milyen kritériumoknak kell megfelelni a pozíció elnyeréséhez, hiszen azt még soha senki nem töltött be. Dr. William Randolph "Randy" Lovelace-től, egy repülőgéporvostól, a NASA élettudományi bizottságának vezetőjétől kértek tanácsot.

Lovelace megtervezte a fizikai és mentális teszteket, melyeken a leendő űrhajósoknak meg kellett felelnie. Így derülhetett ki, hogy képesek-e elviselni az űrbéli körülményeket.

Noha alapvetően férfiakat vártak, Lovelace az ügynökség tudta nélkül úgy döntött, hogy saját tesztjeit titokban végezteti el, méghozzá nőkön. Olyan női jelölteken, akik megfeleltek a NASA űrhajós-képesítésének. A jelölteket maga Lovelace választotta ki. Egyénileg vagy párban keresték fel klinikáját, hogy részt vegyenek a tesztelésen.

Azokat, akik átmentek, First Lady Astronaut Traineesként vagy FLAT-ként, későbbi nevükön Mercury 13-ként ismerték. Hivatalosan azonban nem szerepeltek semmilyen NASA-programban.

A tesztek

Lovelace 1960-ban kezdte lebonyolítani a tesztjeit, először Geraldyn "Jerrie" Cobb-bal. A hölgy sikeres részvétele után Lovelace másik 25 női pilótával bővítette a programot, akikből 1961 végére összesen 13 fő maradt, beleértve Cobbot is. Csapattársai Myrtle Cagle, Janet Dietrich, Marion Dietrich, Wally Funk, Sarah Gorelick, Jane "Janey" Briggs Hart, Jean Hixson, Rhea Woltman, Gene Nora Stumbough, Irene Leverton, Jerri Sloan és Bernice Steadman voltak.

A végső kiválasztás három fázisból állt. Első szakaszát fizikai tesztek és vizsgálatok tették: teljes röntgenfelvétel, a nőgyógyászati vizsgálat, a szívműködést felmérő elektrokardiogram (EKG), elektroencefalogram (EEG) az agyi aktivitás mérésére, más neurológiai vizsgálatok, tüdővizsgálat, oxigénkapacitás-teszt és más vizsgálatok is sorra kerültek.

A második fázist egyebek mellett pszichológiai szűrés, személyiségtesztek, további neurológiai vizsgálatok, izolációs tesztek alkották. A záró fázis volt a repülésszimuláció.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

Minden alany sikeresen teljesítette az első szakaszt, és hárman a másodikat is. Jerrie Cobb volt az egyetlen, aki hivatalosan befejezte mindhárom fázist, és a férfiak, illetve nők között is a legjobb 2%-ba került, felülmúlva a Mercury 7 űrhajósait.

Sok nőnek nem is volt módja befejezni a tesztelést. Az is akadályt jelentett, hogy Lovelace-nek csak az első két fázis elvégzéséhez volt helyszíne, a záró, repülési teszthez a hadseregnek kellett volna hátteret biztosítania. Az USA kormánya azonban nem akart lehetőséget biztosítani nők számára, ahogy űrhajóstanonckén sem látta volna őket szívesen. Végül a FLAT-programot 1962-ben törölték.

Cobb ezután kezébe vette a női űrhajósok ügyét, és megpróbálta elérni a kongresszusnál, hogy a nők is lehetőséget kapjanak az űrhajósképzésben. Próbálkozásai végül meghallgattattak volna, de Jackie Cochran pilóta és politikus miatt, aki hangoztatni kezdte, hogy a férfiakat kellene a Holdra küldeni, Cobb próbálkozásai végül kudarcot vallottak. Egyesek szerint Cochran azt remélhette, ő maga lehet majd az első nő az űrben. Végül a szovjet Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova lett az, aki 1963-ban jutott fel az űrbe.

Az Apollo 13 legénységét is egy nő mentette meg

Miután az Apollo űrhajó elvesztette az oxigénellátása jó részét, és sem víz, sem áram nem keletkezett a hajón, a NASA-nak már nem a holdra szállás, hanem a legénység megmentése lett a fő célja. A megoldást Judith Love Cohen találta ki.

Ő mentette meg az Apollo-13 legénységét, pedig nőként lekezelték: Judith Love Cohen csodálatos története

Elolvasom
Ezt is szeretjük