A világ egyik legismertebb festménye kannibalizmusról mesél: a Medúza tutaja megtörtént eseményeket ábrázol
Géricault festménye a kor óriási felháborodást kiváltó eseményének állít emléket.

GettyImages-1285997083
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A párizsi Louvre egyik legféltettebb kincse Théodore Géricault híres műalkotása, a Medúza tutaja. A monumentális és mozgalmas festmény előtt sokan állnak megbabonázva a múzeumban, és még azok is érzik a képen ábrázolt jelenet drámaiságát, akik egyébként nem tudják, hogy a francia mester megtörtént, a korban a közvéleményt élénken foglalkoztató, botrányos eseményt örökített meg.

A Méduse (Medúza) nevet viselő francia fregatt 1816 júliusában futott zátonyra Mauritánia partjainál, a hajótöröttek egy sebtében összetákolt, a nyílt vízen hánykolódó tutajon várták a segítséget, de jelentős többségük elhunyt, mire az megérkezett. 

Magára hagyták a tutajt

1816 júniusában egy francia hajóflotta indult Szenegálba Rochefort kikötőjéből, hogy a békeszerződésben foglaltak szerint visszavegyék az angoloktól a gyarmatot. A Loire, az Argus és az Écho hajókat a Medúza vezette, a kapitány Hugues Duroy de Chaumareys vikomt volt, aki már két évtizede nem hajózott. A Medúza megelőzte a flotta többi tagját, de a rossz navigáció miatt 160 kilométerre sodródott tőlük, mígnem július 2-án zátonyra futott a mai Mauritánia közelében. A legénység próbálta kiszabadítani a fregattot, de sikertelenül, így az utasoknak a hat csónakba kellett volna tömörülniük, ám az korántsem volt elég a közel 400 főnek. Becslések szerint körülbelül 150-en egy rohanvást összeeszkábált tutajra kényszerültek, ami kissé a víz alá is merült alattuk.

Bár a csónakokkal, amelyekben a kapitány és a legénység egy része utazott, az eredeti tervek szerint vontatni kívánták a tutajt, nem telt el sok idő, és a tutajon hánykolódó nők és férfiak teljesen magukra maradtak. Az ellátmányból némi víz, néhány üveg bor és egy kevés kétszersült maradt csupán náluk.

Kannibalizmus és embertelen körülmények

A tutaj utasai közül többen már az első éjszaka során elhunytak, az élelem és az ital gyorsan elfogyott. Az embertelen körülmények hatására többen választották önként a halált, másokkal pedig a társaik végeztek.

Théodore Géricault: Kannibalizmus a Medúza tutaján, tanulmány.
Théodore Géricault: Kannibalizmus a Medúza tutaján, tanulmány.
Fotó: Wikipédia

A körülbelül két hét alatt, amíg a nyílt vízen tartózkodtak, felütötte fejét a kannibalizmus is. Az éhezés, a kiszáradás és a kétségbeesés agressziót szült, az erősebbek átvették az irányítást a gyengébbek felett. Tizenhárom nap múltán, július 17-én talált rájuk véletlenül az Argus, ekkor a tákolmányon már csak tizenöt férfi volt életben.

A cikk az ajánló után folytatódik

A lakosság újságcikkekből értesült a botrányos eseményről, és a legtöbben az inkompetensnek tartott kapitányt tették felelőssé, aki a közvélekedés szerint pusztán azért tölthetett be ilyen tisztséget, mert XVIII. Lajos francia király kedvelte őt. A közfelháborodást fokozta az is, hogy a tutaj megtalálására nem tettek különösebb erőfeszítéseket sem. 

„Egy kupac hulla”

Géricault a kortárs történést, amelyről a túlélők beszámolóiból értesült, óriási méretben örökítette meg, az elkészült mű majdnem öt méter magas, és hét méternél is hosszabb. Hónapokat dolgozott rajta, számos előtanulmányt készített hozzá, faggatta és lerajzolta a túlélőket, holttesteket is tanulmányozott, hogy minél érzékletesebb legyen az alkotás.

Horace Vernet: Jean-Louis-André-Théodore Gericault, 1822 körül
Horace Vernet: Jean-Louis-André-Théodore Gericault, 1822 körül
Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary

A tutajon lévő alakok különböző érzelmi állapotokat mutatnak, a reménykedők észreveszik a távolban a hajót, ami megmenthetné őket, mások nem törődnek vele, egy apa a fiát gyászolja. Géricault a festményt 1819-ben fejezte be, 27 éves volt ekkor. A képet még ebben az évben bemutatták a Szalonon, ahol igencsak megosztotta a kritikusokat. A politikai nézetkülönbségek mellett az ábrázolásmód is vegyes érzelmeket váltott ki a szemlélőkből: sokan túl nyersnek, közönségesnek találták, egy kupac hullaként jellemezték a romantikus festészet ikonikus alkotását. A királyságellenes nézeteket vallók körében nagy sikert aratott.

Mary Celeste, a rejtélyes szellemhajó története

A 19. század második felében olyan eseményre került sor az Atlanti-óceánon, amit a mai napig nem tisztáztak, noha történészek, tengerészek és nyomozók is próbálták megfejteni a történteket. Csaknem 150 éves a rejtély, de a mai napig megy a találgatás: miért tűnt el a legénység?

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia.)

Ezt is szeretjük