Miért fúrtak lyukat élő emberek koponyáján évezredeken keresztül? Rituálé vagy gyógymód is lehetett a tudósok szerint
Számos esetben találtak lyukas koponyákat régészeti feltárásokon.

1
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Alig akad olyan tája a földnek, ahol ne kerültek volna elő átlyukasztott koponyák különböző régészeti ásatásokon. A történelem előtti időkben, az ókori Görögországban, Észak- és Dél Amerikában, Afrikában, Polinéziában és a Távol-Keleten is gyakorolták a trepanációt, sőt még a magyar honfoglalók körében is előfordult, és meglepően gyakori volt az eljárás.

A trepanáció során a koponya egy jellemzően kör alakú részét véséssel, kaparással, illetve fúrással távolították el.  A keletkezett lyukat a különböző tájakon és korokban eltérő módon arany- vagy ezüstlemezzel, illetve kagyló- vagy kókuszhéjjal fedték be.

A trepanációról

A drasztikus műveletnek eltérő funkciói voltak. Egyfelől gyógyító, másfelől rituális céllal is történhetett, de előfordult halál utáni, kultikus trepanáció is: ez utóbbi esetben az elhalálozott ellenség koponyájából vágtak ki egy darabot, és azt amulettként viselték.

A beavatkozás 15-16., illetve 17. századi ábrázolása.
A beavatkozás 15-16., illetve 17. századi ábrázolása.

A trepanációt mint orvosi műveletet fejfájás, epilepszia és migrén gyógyítására, illetve koponyatraumák ellátásában alkalmazták. Utóbbi esetben a betört csontrészt egyszerűen elávolították, hogy a sérülés zavartalanul gyógyulhasson. A koponyalékeléssel a pszichét is gyógyították, naiv hiedelmekre alapozva azt remélték, hogy az ejtett lyukon át eltávozhatnak a rossz szellemek.

A koponyalékelés legkorábbi ismert példái 7-10 ezer évvel ezelőttre tehetők, de egészen a korai 20. századig alkalmazták az eljárást. Napjainkra korszerűbb technológiák vették át a helyét a modern orvoslásban, de egyes természeti népeknél még ma is él a szokás.

A beavatkozás bizonyára iszonyatos fájdalmakkal, vérzéssel, agysérülés rizikójával és nem csekély fertőzésveszéllyel is járt, de a régészeti leletek vizsgálata során azt látták, hogy a trepanáción átesettek zöme még évekig élt lyukas koponyával. A keletkezett lyukat tájanként és koronként eltérően arany-, illetve ezüstlemezzel, illetve kagyló- vagy kókuszhéjjal fedték be.

A cikk az ajánló után folytatódik

A rituális alkalmazás egy érdekes példája

A koponyalékelés rituális alkalmazására egy 1997-es eset is szolgáltat izgalmas példát. Dél-Oroszországban húsz darab, időszámításunk előtt 3-5 ezer tájáról származó sírra bukkantak, melyekben 35 testet tártak fel. Az egyik sírban öt felnőtt, egy tizenéves és egy kisbaba maradványaira leltek, utóbbi kivételével mindegyikük koponyáján lyukat fedeztek fel.

A történelem előtti időkben alapvetően ritkák voltak a több testet rejtő sírok, de Elena Batieva antropológus nem csak ezt találta furcsának az esetben: a koponyák mindegyike ugyanazon a területen volt kilyukasztva, az úgynevezett obelionpontnál, ami arra enged következtetni, hogy a lékelés rituális céllal történhetett. Ez a pont körülbelül ott helyezkedik el, ahol egy magasra kötött copf töve.

Lyukasztott koponyák a bronzkorból.
Lyukasztott koponyák a bronzkorból.

Bár korábbi ásatások alkalmával is találtak hasonló pontokon lyukasztott koponyákat, ez meglehetősen ritkának mondható. Batieva úgy magyarázza, hogy ezen a ponton meglehetősen veszélyes volt a koponyalékelés, mivel az alany könnyen el is vérezhetett miatta. Feltételezése szerint a leletek valamilyen beavató szertartáson, egyfajta erőpróbán eshettek át. Ezt az is alátámasztja, hogy a vizsgálatok alapján egészségesek lehettek a sírban talált személyek.

Trepanáció a honfoglaló magyaroknál

A trepanáció a honfoglaló magyarok körében is többféle céllal történt. A gyógyító célú beavatkozások alkalmával eltávolították a koponyacsont egy darabját, és a keletkezett lyukat rendszerint ezüst- vagy aranylemezzel fedték be. Így jártak el a híres verebi koponya esetében is. A rituális művelet jelképes volt. Alkalmával kisebb, ujjnyi kaparásokat végeztek a csontfelületen. A magyarok esetében ez a beavatkozás zömében rituális céllal történhetett.

Középkori orvoslás

Ilyen gyógyszerekkel gyógyították a középkorban a köhögést: akkoriban érdekes keverékeket állítottak össze.

Ezt is szeretjük