Sok sci-fi rajongó ezoterikus elképzelhetőnek tartja, hogy bizonyos természetfeletti eseményekért, mint az UFO-észlelések, a szellemjárások, az angyalok, vagy akár az alteregók lehetséges felbukkanása, párhuzamos dimenziókban folytatott tevékenységek lehetnek felelősek.

Bár elsősorban a művészek tollából ismert az elképzelés, hogy találkozhatunk önmagunk egy másik kiadásával, illetve más furcsa lényekkel, úgy tűnik, a tudósok sem ódzkodnak a kérdés nyomába eredni. Íme, a párhuzamos univerzumok elképzelései.

Csillaglesen

Az egyik nézőpont a csillagászoké, akik nagyjából 42 billió fényév távolságot képesek mérni a világűrben, de semmi okuk feltételezni, hogy ott vége is lenne az univerzumnak. Az érzékelés határán túl még rengeteg kozmosz lehet, és bár nem kizárt, hogy az anyag sűrűsége mindenütt más, ugyanazoknak a fizikai törvényeknek engedelmeskedik, amelyeket mi is ismerünk.

Néhány elméleti fizikus ennél tovább megy, és úgy véli, hogy a különböző univerzumokban a miénktől eltérő fizikai törvényszerűségek és alapelvek uralkodnak, és talán más a térbeli dimenzióik száma is.

Buborékok

A kozmikus sugárzás elméletének hívei szerint a univerzum - mint egész - örökösen tágul, ám bizonyos részei eközben különálló buborékokat formálnak, mint a levegő a kelő kenyérben. Egy-egy ilyen buborék-univerzum megfelel a csillagászok említett elképzelésének. A több millió létrejött buborék meglehetősen sok lehetőséget tartogatna a különböző életformák és gondolkodásmódok létrejöttéhez.

Ha pedig két buborék összeütközik, megváltoztatják egymás tulajdonságait és alakját, ami az ezoterikus nézőpontból furcsa spirituális élmények és találkozások lehetősége lehet.

Kockadobás

Hugh Everett értelmezése abból a kvantummechanikai jelenségből indul ki, hogy bizonyos megfigyelések eredményét nem lehet pontosan megjósolni, így egy-egy eseménynek több különböző kimenetele lehet. Szerinte minden lehetőség egy-egy univerzumnak felel meg. Mindezt a kockadobással szemlélteti, ahol a dobókocka hat különböző oldala hat különböző univerzumot jelöl.

A párhuzamos dimenziók elméletének egy másik hirdetője, Brian Greene fizikus abból indul ki, hogy ha az univerzum végtelen, a benne lévő anyag mégis véges számú variációkban képes csak szerveződni, mintha egy kártyapakli lapjait akarnánk az összes lehetséges sorrendben kirakni.

Elképzelésének alapja a húrelmélet, egy olyan matematikai modell, mely a kvantummechanika és a relativitáselmélet összeférhetetlenségét igyekszik áthidalni. Eszerint az univerzum leírható olyan aprócska húrok fogalmával, melyek összesen 10 vagy 11 dimenzióban léteznek. 

Ezek javarészét persze nem látjuk, ugyanakkor elméletben sok kérdést megmagyarázhatnak. Eszerint a saját világunkat úgy képzelhetjük el, mint egy repülő szőnyeget, ami bizonyos nézőpontból kétdimenziósnak tűnik, mi pedig ezen a kétdimenziós homlokzaton élünk. Ugyanakkor több ilyen szőnyeg is repkedhet a világűrben, és a találkozás bármelyik pillanatban megtörténhet.

Te hogyan képzeled el a párhuzamos valóságokat?