Amikor tömegesen táncolták halálba magukat az utcákon az emberek: a középkori táncoló pestis rejtélye
A 14. és a 17. század évtizedeiben Európa több városában megjelent a rejtélyes tánckórság.

GettyImages-938573742
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az emberiség történelmében számos súlyos járvány ütötte már fel a fejét, ám mind közül a legkülönösebb a táncoló pestisként is hívott betegség, amely többek halálát okozta.

A táncoló pestis során százak ropták az utcákon egészen a végkimerülésig, de hogy mi kényszerítette őket a hisztérikus tettre, az mindmáig rejtély. 

Tánc végkimerülésig 

Bár a furcsa kór a beszámolók szerint a 14. és 17. század évtizedeiben (sőt már a 13. században is) Európa számos városában megjelent, a leghíresebb és legdokumentáltabb eset 1518-ban történt, az akkor még a Német-római Birodalom részét képező Strasbourgban. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy júliusban egy asszony, bizonyos Frau Troffe, minden különösebb előjel nélkül táncolni kezdett az utcán, majd néhány napon belül egyre többen és többen csatlakoztak hozzá, annyian követték a példáját, hogy augusztus végére egyes becslések szerint már mintegy 400-an ropták a köztereken.

Frau Troffe egyébként hat napig meg sem állt, egészen addig mozgott, amíg össze nem esett a fáradtságtól. Az esemény korántsem volt jókedvűnek mondható, hiszen a saját akaratukon kívül mozgók, vonaglók közül sokak szervezete nem bírta a nagy megterhelést, agyvérzést vagy szívrohamot kaptak, többen belehaltak a kimerültségbe. A város vezetői úgy gondolták, hogy a táncos formában jelentkező mánia kezelési lehetősége is maga a tánc, ezért aztán hivatásos zenészeket béreltek fel, és különböző helyszíneken nagy mulatságokat rendeztek, arra számítva, hogy a „betegek” majd gyorsabban meggyógyulnak, ha kimozoghatják magukat. Talán mondani sem kell, hogy ez nem vált be. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Mérgezés vagy vallásos félelem?

A kutatókat még most is foglalkoztatja a kérdés, hogy vajon mi válthatta ki a különös tömegpszichózist. Sokáig az aranyrozst tették felelőssé, amely egy gabonaparazita, olyan gombaféle, ami a fertőzött gabonából készült, szennyezett liszttel a szervezetbe jutva hallucinációval, fájdalmas, elhaló végtagokkal, olykor epilepsziás görcsökkel járó mérgezést, ergotizmust okoz.

Aranyrozs - Claviceps purpurea.
Aranyrozs - Claviceps purpurea.
Fotó: Matthiasrabbione / Getty Images Hungary

A középkori Európában több, az aranyrozs miatti tömeges megbetegedés jelentkezett. Szent tűznek, majd Szent Antal tüzének nevezték, mivel a gyógyulást a remetével hozták összefüggésbe, például úgy gondolták, hogy a betegeknek el kell zarándokolniuk Egyiptomba a sírjához.

A fertőzött gabona és a tünetek közötti kapcsolatot a 18. században ismerték fel, később aranyrozsból állították elő az LSD hatóanyagát, majd gyógyszerek létrehozásához is felhasználták. 

A szakemberek manapság többnyire már nem tartják valószínűnek, hogy a tánckór okozója az aranyrozs lett volna, hiszen a mérgezés hatására a végtagok vérellátása lecsökkent, nem tűnik életszerűnek tehát, hogy a szenvedők napokig képesek lettek volna táncolni.

Elképzelhető, hogy a korban gyakori éhínség és a pusztító betegségek, többek között a pestisjárvány róttak olyan extrém mértékű fizikai és pszichés terhelést az emberekre, hogy a szorongástól valamiféle transzállapotba kerültek. Egyes elméletek szerint a vallásos félelmek és hiedelmek is szerepet játszhattak a kórság kialakulásában, úgy tartották, hogy aki nem adózott kellő tisztelettel Szent Vitusnak, az epilepsziások és a táncosok védőszentjének, azt a mártír kényszeres tánccal büntette

10 egészen bizarr élőlény, amiről a középkorban hitték, hogy létezik

A középkorban úgy gondolták, hogy a vizek és az erdők mélyét, az ég elérhetetlen rétegeit, a barbár, távoli vidékeket varázslatos teremtmények töltik meg, amelyek mind valami különleges képességgel, adottsággal bírnak.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia/Közkincs.)

Ezt is szeretjük