Mit üzennek pontosan a középkori festményekbe rejtett virágok? Így olvashatsz a szirmok között
A középkori és reneszánsz képeken látható virágok nem csupán dekorációként szolgálnak, hanem üzenetük van.

cov
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Legyen az egy festmény, egy templomi freskó vagy egy aprólékos ecsetvonásokkal készített illusztráció, a középkori és reneszánsz európai művészetben gyakran találkozhatunk különböző virágok képi ábrázolásaival.

Az egyes képeken megjelenő növények ráadásul rendkívüli változatosságot mutatnak, így óhatatlanul megfogalmazódik a kérdés, vajon mi határozta meg, mikor melyik virágot készítették el a festők. Csupán esztétikai megfontolás alapján döntöttek volna? Aligha.

Virágözön a képeken

A véletlennek minden bizonnyal semmi köze nem volt hozzá, melyik képre milyen virág került. Dr. Jonathan Foyle történész szerint ugyanis a virágok mint szimbólumok a festő szándékát, üzenetét, egyfajta rejtjeles tartalmat voltak hivatottak tolmácsolni.

A keresztet cipelő Krisztus. (15. század)
A keresztet cipelő Krisztus. (15. század)
Fotó: Sepia Times / Getty Images Hungary

Jennifer Meagher, az európai festészet szakértője szerint a botanikai szimbolizmus az antik idők költészetében eredeztethető, ahol az egyes növények emberi tulajdonságok metaforáiként jelentek meg. A klasszikus mitológiában olyannal is találkozhatunk, hogy az embereket, mintegy büntetésként, növényekké változtatják. Így például Narkisszoszt is, aki történetében beleszeret a saját tükörképébe, ezért nárciszként kell tovább élnie az életét. Mind a Biblia, mint az Apokrifek számos növényt, virágokat, fákat és gyümölcsöket is említenek, melyeket a moralizálás eszközeiként alkalmaznak.

Foyle magyarázata szerint a korban úgy tartották, hogy Istennek célja volt a teremtett természettel, mégpedig hogy bibliai igazságokra emlékeztesse az embereket. A növények sajátosságai tehát megfejtendő kódokként működtek.

A Wilton-diptichon egyik képe, mely körülbelül 1400-ban készült.
A Wilton-diptichon egyik képe, mely körülbelül 1400-ban készült.
Fotó: wikipedia.org

Arra is felhívja a figyelmet, hogy a növények ábrázolása nem kizárólag a festményekre volt jellemző. Az építmények domborművein ugyancsak megjelentek a burjánzó virágok és levelek, és szintúgy volt üzenetük, funkciójuk. A templomokban például paradicsomszerű atmoszférát próbálhattak teremteni ezzel a módszerrel.

A cikk az ajánló után folytatódik

Mit szimbolizáltak a virágok a középkori képeken?

Jennifer Meagher szerint a növényszimbolikában a növények minden tulajdonsága jelentőséggel bírt. A forma, a szín, az illat és még a virágzás időpontja is. A szimbolizmus tehát karöltve járt a botanikával. Érdekes, hogy a kor herbáriumai, azaz füveskönyvei nemcsak a biológiai tulajdonságokat, hanem a növényhez tartozó morális üzenetet is magukban foglalták.

Foyle szerint a virágok üzenete lehetett vallási vonatkozású és világi természetű is, és olykor az uralkodó személyét, az irányában tanúsított tiszteletet is kifejezte. III. Edward királynak például sokáig az ötszirmú piros rózsa volt a jelképe.

Ami a bibliai jelentéseket illeti, Meagher szerint a piros szegfűt, melynek görög neve annyit tesz, Isten virága, gyakorta láthatjuk a középkori képeken Szűz Mária és a Kisded Jézus mellett. Ez a virág magyarázata szerint a szeretet, pontosabban az isteni szeretet jelképe. Azt a szeretetet szimbolizálhatja, amiben a Szűz és gyermeke részesültek.

Foyle szerint a piros színű virágok Krisztus vérére is utalnak, melyet keresztre feszítésekor veszített. A kinyílt kék liliom három szirma szintén jelentéssel bír: a Szentháromságot jelképezi. Felső szirma Istent, az alsó kettő a Fiút és a Szentléleket szimbolizálja. A kék liliom, ahogy a veronika is, a Szűzanya palástját is szimbolizálják. Az ötszirmú virágok - mint például a rozsdás rózsa Roselli képén - ugyancsak erre az eseményre, a Megváltó öt sebére késztetnek asszociálni a szakértő szerint.

A Paradicsomot ábrázoló képek zöme a májusi virágzást jelenítette meg, amikor a növények a legszebbek, és legdúsabban virágzanak, és már egy-egy termés is megjelenhet rajtuk. A sarjadó fű és a korán termő eper az év első édes ízeként a természet ébredésére utalnak. A gyermek Jézust gyakorta ábrázolták piros pünkösdi rózsa mellett, mellyel arra mutattak, hogy később áldozattá lett. Amennyiben a képen őszt jelenítettek meg, például egy fürt szőlő által, a szakértő szerint a borra, vagyis Krisztus vérére és a templomi áldozásra céloztak a festők. A narancs a hosszú és nehéz tél alatti életet jelképezte.

A festett virágok mint illusztrációk a szöveg természetéhez igazodva segítették a megértést a világi olvasmányok esetében is. Meagher magyarázata szerint a rózsa és a mirtusz a testi szerelem jelképe volt, a babér a házasság és a házastársi hűség szimbóluma. Foyle szerint az orvosi szövegeket kísérő díszítés is alkalmazkodott a tartalomhoz. A padlizsán a férfiasságra utalt, a dió pedig arra figyelmeztette az olvasót, hogy ez a csonthéjas jót tesz az agynak.

Sandro Botticelli: Tavasz. (15. század)
Sandro Botticelli: Tavasz. (15. század)
Fotó: Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary

A középkori képeket tehát szépségükön és témájukon túl is van miért csodálni: minden egyes szimbólum tovább mélyíti az ábrázolások értelmét és tartalmát. A jelképrendszer, mint egy különleges, szavak nélküli nyelv, hidat képezett a festő és a képet szemlélő között, ami hihetetlen mértékben segítette a művész kommunikációját. Szimbólumaik segítségével a mondanivalójukat ma, évszázadokkal később is átadhatják.

Cupido bújt meg a festékréteg alatt

A festészet mindig tartogat meglepetéseket: nemrég írtunk arról, hogy egy Vermeer-kép sokáig rejtve maradt alakját fedezték fel.

Ezt is szeretjük