Kegyetlen halál várt a középkorban a magyar pénzhamisítókra: szerencsés volt, akinek csak a birtokát vették el
A pénzhamisítást már a középkorban is szigorúan büntették.

GettyImages-1061074352
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A legtöbb ember azt gondolná, hogy a pénzhamisítás a modern idők hozadéka, mindeközben már a középkori Európában és Magyarországon is volt rá példa.

Természetesen a pénzhamisítás már akkoriban sem volt legális. A verés műveletét királyi engedélyhez kötötték, és ha bárki illegálisan ilyesmivel próbálkozott, azt alaposan megbüntették.

Pénzhamisítás a középkorban

Ismervén a pénz értékét és fontosságát, nem kellett sok hozzá, hogy találékony emberek felismerjék, a pénzt akár hamisítani is lehetne. Erre kézzel fogható bizonyítékot szolgáltatnak azok az érmék, amelyekre a különböző ásatások során bukkantak: noha sokuk valódi pénz, olyanok is előkerültek, amelyről megállapítható volt, hogy hamisítottak. Ezeknek a bevonata gyakorta behorpadt, lyukas, ugyanis az érme belső része gyenge minőségű fém.

A középkorban a titkos hamisító műhelyeket olykor eldugott, lakatlanabb területeken alakították ki, például barlangokban, elhagyatott kastélyokban, máskor nem átallottak a városban sem hamisítani, ahol a zajjal járó tevékenységet elnyomta az utcai zsivaj. Sokszor olyan műhelyekben készültek az érmék, ahol más fémmunkákat csináltak, például fegyvereket készítettek. Olyan is előfordult, hogy magában a pénzverdében készítettek titokban extra mennyiséget.

Európai ásatások alkalmával sok középkori pénzverdét fedeztek fel. A helyszíneken rézlemezek, a hamisításban használatos kerámiák, olvasztótégely, kemence, öntőformák és hamis érmék is előkerültek. Miután az egész folyamat bonyolult volt, és nemcsak a veréshez szükséges ismeretek, de fémkészletekhez való hozzáférés és bizonyos anyagi alap is szükséges volt hozzá, a pénzhamisítók általában többen voltak, csoportosan követték el a csalást. Sokszor nemcsak szegények fogtak az illegális iparba, hanem a gazdagok is befektettek, hogy minél több vagyonra tegyenek szert.

A cikk az ajánló után folytatódik

Egészen a közelmúltig azt feltételezték, hogy a középkori hamis pénzérméket amalgám segítségével ezüstözött rézdarabokból állították elő. Az elvégzett elemzések viszont azt mutatták ki, hogy az érmehamisításnak több technikája is létezett.

Ilyen technikák voltak például a nyersdarabok ón-amalgámozása vagy ezüsthöz hasonlatos megjelenésű, úgynevezett fehér fém ötvözése, amelyből az érméket verték. Az új kémiai elemzések azt mutatják, hogy az érméket gyakran forró mártással ónozták.

Így próbálták kivédeni a hamisítást

Miután a problémát felismerték, a pénzverés valódi illetékesei tudatos intézkedéseket hoztak. Azokat az eszközöket, amelyeket a műhelyekben e célra használtak, szigorúan őrizték, és elrettentő büntetéseket szabtak ki azokra, akik hamisításba kezdtek.

Magyarországon a pénzverés hivatalos eszközeire vagy személyesen az esztergomi érsek vigyázott, vagy az ő, a kamaraispán és a tárnokmester pecsétjével ellátott ládákba zárva tartották őket. E ládákat csak a személyes jelenlétükben nyithatták fel. Kineveztek még helyi kémlőket és országos főkémlőt is, akik ellenőrizték a pénzverés minden mozzanatát. Nemcsak az érmekészítést figyelték, de a csalók leleplezésében is résen voltak.

Így büntették a pénzhamisítást 

A pénzhamisításért járó szankciók, mint a modern kor előtti korszak büntetései általában, fizikai természetűek voltak. Területe válogatta, és időről időre változott, hogy hol mikor és mi járt ezért az illegális tevékenységért. Az ókori Rómában árulásnak tartották, és száműzetéssel vagy rabszolgasággal büntették, de előfordult a keresztre feszítés is. Idővel Konstantin császár bevezette a pénzhamisítóknak járó máglyahalált. Angliában, I. Edward király idején és a későbbiek során is, akasztás járt a hamispénz-verő férfiaknak, megfojtás és elégetés pedig az elkövető nőknek. Látható, hogy a pénzhamisítás legnépszerűbb büntetése a máglyahalál volt.

Így volt ez Magyarországon is, ahol a pénzhamisítást ugyancsak nagyon szigorúan büntették. Azokat, akik ilyesmit követtek el, jó esetben csak a birtokaiktól fosztották meg, de sokakat az életüktől is. Meghonosítottak egy próbát, ami eldöntötte, hogy megkímélik-e a hamisító életét vagy sem. A vádlottnak társaival együtt el kellett mondania egy esküszöveget. Amennyiben bármelyikük is eltévesztette azt, a büntetés máglyahalál volt. Ha a dolog mégis szerencsésen sikerült, és tökéletesen végigmondták a szöveget, akkor a vádlott, illetve vádlottak megúszták a máglyahalált.

Így büntették az öngyilkosságot

Furcsán hangzik, de az öngyilkosokat haláluk után is megbüntették a középkorban. A 15. századra a dolog odáig fajult, hogy az érintettek holttestét meggyalázták, földjeiket és házukat pedig felégették.

(Képek: Getty Images.)

Ezt is szeretjük