Lovakat, de még rovarokat is a bíróság elé állítottak: a középkori igazságszolgáltatás furcsaságai voltak az állatperek
A középkori állatperek már-már komikusan hatnak, de valóban voltak ilyenek néhány száz éve.

coverkep
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Gazdi vagy sem, mindenki tudja, milyen az, amikor egy kutya bűnbánóan tekint az emberre. Azoknak a szemeknek lehetetlen ellenállni, még akkor is, ha a kedvenc valamilyen nagyobb kaliberű, kárral járó csínytevést követett el.

Valószínűleg senkinek nem jutna eszébe egy ilyen incidens miatt beperelni a kutyáját, és valljuk be, elég komikusan is hatna, ha az állat a törvény előtt felelne bűnéért. Pedig volt idő, amikor léteztek úgynevezett állatperek.

A középkori állatperek

A feljegyzések szerint Európában a 13. századtól egészen a 20. századig előfordultak ilyen perek, tehát csak a középkor vége után több évszázaddal szüntették be őket. Az első írásos nyom Dél-Franciaországból, 1266-ból való, amikor is kivégeztek egy bűnös sertést.

golya.png

A háziasított állatokon túl, mint a disznó, a ló, a bika vagy a tehén, rágcsálók, például patkányok is bíró elé kerültek. Ami pedig különösen furcsa, hogy még rovarokat is felelősségre vontak, ha kárt okoztak az embernek.

A kettő-, négy- vagy többlábú gyanúsítottak vallási és nem vallási bíróság előtt feleltek tettükért, mely a leggyakrabban súlyos kár okozása volt, de emberéletet követelő támadások miatt is az igazságszolgáltatás kezébe kerültek. Olyan is előfordult, hogy az állat szokatlan viselkedése mögött ördögi, sötét erőt sejtettek, ezért juttatták a bíróság elé.

A cikk az ajánló után folytatódik

A tárgyalásokon, akárcsak az emberekén, kihallgatták a szemtanút vagy szemtanúkat. Az egyházi bíróságok előtt ügyvéd is védte az elkövetőket, szemben a hagyományos bírósági tárgyalásokkal, ahol sem az állatokat, de jó ideig még az embereket sem védte senki. A perek végkimenetele általában az állatok kivégzése volt.

Néhány bűneset

Johannis Gross írása a Kurze Basler Chronik (1624) egy 1474-es perről számol be, melyben egy kakast állítottak a bíróság elé. A madárnak azért kellett felelnie, mert valamilyen furcsa, tisztázatlan módon tojást tojt. Az emberek úgy hitték, hogy a tojásban csakis valamilyen ördögi lény lehet, ezért a törvény elé tárták az ügyet, és a kakas meglakolt természetellenes tettéért.

diszno

1494-ben egy malac követett el egy súlyos, mai szemmel nézve is szörnyű tettet: arcán és nyakán is megharapott egy bölcsőjében fekvő kisdedet, egy bizonyos Jehan Lenfant fiát, aki tehénpásztorként tevékenykedett Clermont-ban. A támadásra húsvét reggelén került sor, egy óvatlan percben, amikor az apa éppen egy borjúval foglalkozott, az anya pedig nem tartózkodott otthon. A gyermek a sérülések következtében elhunyt. Az elkövető sertést a bíróság halálra ítélte, és felakasztotta.

Összesen 85 európai eset leírása maradt fenn valamilyen formában az utókor számára. Bár az állatpereket és a velük járó kivégzéseket a mai állatvédők aligha néznék tétlenül, ne feledjük, hogy a régiek gondolkodása egészen más volt, nem utolsósorban sokkal naivabb a mai emberénél. 

Középkori gyógymódok

A régiek gondolkodása nemcsak az igazságszolgáltatás terén, de az orvostudományt illetően is más volt. Következő cikkünk arról mesél, hogyan kezelték a köhögést akkoriban.

Ezt is szeretjük