Hogyan dönti el az agy, kit lát szépnek? Ezeket a külső jegyeket figyeli

Mi zajlik az elménkben, amikor ránézünk valakire, és szépnek látjuk? Mi történik annak az agyában, aki minket lát szépnek?

Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A szépség szubjektív megítélésű dolog. Bár ezt tudjuk, azt már kevésbé, hogyan születik meg bennünk ez a szubjektív ítélet.

Arról, mi zajlik le az agyban, amikor valakiről megállapítjuk, hogy szép, Anjan Chatterjee, a kognitív idegrendszer tanulmányozásának szakértője beszélt a TED ismeretterjesztő és szórakoztató színpadán. A videó alatt a magyar fordítás kivonata olvasható.

A szépség megítélése az agyban

Fordította: Vida Andrea

1878-at írunk. Sir Francis Galton, ragyogó polihisztor korszakalkotó művet írt az emberi intelligenciáról. Feltaláló volt, antropológus, szociológus, pszichológus és statisztikus. Eugenetikus is volt. Előadásában új technikát mutatott be, melyben fotók kombinálásával úgynevezett kompozit portrékat állított elő. Ezzel a technikával különböző embertípusokat tudott jellemezni. Úgy gondolta, ha erőszakos bűnözők fotóit kombinálja, képes lesz felfedezni a bűnözés arcát. Ám meglepetésére az így előállított kompozit portré gyönyörű lett.

Galton meglepő felfedezése mélyenszántó kérdéseket vet fel. Mi a szépség? Miért bűvölnek el bizonyos vonal-, szín- és formaelrendezések? Az elmúlt évtizedekben kezdjük kapiskálni a szépség miértjét és hogyanját, legalábbis az emberi arc és forma jelentésének értelmében. És a folyamat során újabb meglepetések bukkannak elő.

Amikor meglátjuk egymásban a szépséget, bár ez a döntés bizonyosan szubjektív az egyén számára, a csoport túléléséhez hozzájáruló tényezők alakítják. Számos kísérlet kimutatta, hogy néhány alapvető paramétertől függ, mi tesz vonzóvá egy arcot. Többek közt az átlagosság, a szimmetria és a hormonhatások. Nézzük ezeket sorjában.

Galton felfedezése, hogy a kompozit vagy átlagos arcok tipikusan vonzóbbak, mint az egyedi arcok, melyek sokszor ismétlődve alkotják az átlagot. Ez a laboratóriumi felfedezés egybevág sokak intuíciójával. Az átlagos arcok egy csoport központi irányzatát fejezik ki. A kevert tulajdonságok eltérő populációkat képviselnek, és feltehetően nagyobb genetikai eltéréseket, valamint környezeti alkalmazkodást tartanak fenn. Sokan a kevert fajtájú egyéneket tartják vonzónak, a belterjes családokat pedig kevésbé.

A második szépségmeghatározó tényező a szimmetria. Általában mindenki vonzóbbnak tartja a szimmetrikus arcot az aszimmetrikusnál. Az aszimmetriát gyakran fejlődési rendellenességekkel társítják. A növények, állatok és emberek világában az aszimmetriát többnyire parazitafertőzések okozzák. A szimmetria ellenben az egészséget is jelzi. Az 1930-as években egy bizonyos Maximilian Faktorowicz felismerte a szimmetria fontosságát a szépség területén, amikor tökéletesítette a szépség-mikrométert. Ezzel a szerkezettel mérni tudta a kisebb aszimmetrikus hibákat, melyeket aztán saját kozmetikai cégének termékeivel korrigált. A cég az ő nevét viselte: Max Factor, ami, mint tudják, ma az egyik leghíresebb márkanév a sminkelés világában.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

A harmadik tényező az arc vonzerejének meghatározásában a hormonhatás. És itt hadd kérjek elnézést, amiért megjegyzéseim kizárólag a heteroszexuális normákra szorítkoznak. Az ösztrogén és a tesztoszteron fontos szerepet játszanak a vonzónak tartott formák kialakításában. Az ösztrogén termékenységet sejtető külsőt nyújt. A férfiak általában olyan nőket tartanak vonzónak, akik egyszerre tűnnek fiatalnak és érettnek. A túlzott babaarc azt sugallhatja, hogy a lány még nem termékeny, ezért a férfiak vonzóbbnak tartják a nagy szemű, telt ajkú, keskeny állú nőket, mert ezek fiatalságra utaló jelek, a magas arccsont pedig érettségre utal.

A tesztoszteron olyan külsőt nyújt, amit tipikusan férfiasnak tartunk. Sűrűbb szemöldök, erőteljesebb arccsont és nagyobb, szögletes állcsont. De itt egy káprázatos irónia. Számos fajon belül épp a tesztoszteron az, ami gátolja az immunrendszer működését. Így az a hit, hogy a tesztoszteronra utaló jelek kiváló állóképességre utalnának, teljességgel értelmetlen. Itt tótágast áll a logika. A kutatók inkább hátrányosnak tartják, szó sincs kiváló állóképességről.

A hátrány leggyakrabban idézett példája a páva farka. Ez a gyönyörű, ám ormótlan farok megnehezíti, hogy a pávakakas elmeneküljön a ragadozók elől, és megközelítse a tojót. Miért kellett ilyen extravagáns függeléknek kifejlődnie? Még Charles Darwin is azt írta 1860-as levelében Asa Gray-nek, hogy fizikailag rosszul van, ha pávafarkat lát. Nem tudta megmagyarázni a természetes szelekció elméletével, és ebből adódó frusztrációja miatt kidolgozta a szexuális szelekció elméletét.

Sokan az efféle evolúciós állításokat úgy értelmezik, hogy valahogy tudat alatt olyan társat keresünk, aki egészséges. Szerintem valószínűleg nem igaz ez az elképzelés. A tinik és a fiatal felnőttek nem éppen olyan döntéseikről híresek, melyeket egészségi megfontolásból hoznak.

Mi történik tehát az agyban, amikor szép embereket látunk meg? A vonzó arcok látókérgünk egy részét aktiválják az agy hátsó részében, az úgynevezett fusiform arcterületen, ami elsősorban arcfelismerésre szakosodott, és egy szomszédos területen, az úgynevezett laterális okcipitális komplexumban, ami elsősorban tárgyak felismerésére szakosodott. Ezenkívül a vonzó arcok aktiválják az agy jutalmazó és örömközpontjait az agy elülső és középső részén, és ezen belül bonyolult nevű régiókat: például a ventrális striátumot, az orbitofrontális kérget és a ventromediális prefrontális kérget. Látó agyunk arra szakosodott, hogy az arcfelismerést összekösse örömközpontunkkal, ezzel alátámasztja a szépség megtapasztalását.

Csodálatos, hogy miközben mind a szépség lekötelezettjei vagyunk, anélkül, hogy tudatában lennénk, a szépség nekünk kötelezte el magát. Agyunk akkor is reagál a vonzó arcokra, ha nem is gondolunk a szépségre. Lefolytattunk egy kísérletet, melyben arcok sorozatát nézték a résztvevők, és az egyik helyzetben dönteniük kellett két képről: ugyanaz a személy vagy két különböző? A vonzó arcok még ebben a helyzetben is erőteljes idegi aktivitást fejtettek ki a látókéregre, holott a résztvevők csak a személyazonosításra koncentráltak, nem figyeltek a szépségre.

Egy másik csoport hasonlóképp automatikusan reagált a szépségre az örömközponton belül. A két tanulmány együttesen azt sugallja, hogy agyunk automatikusan reagál a szépségre, a látás és az öröm összekapcsolásával. Úgy tűnik, ezek a szépségdetektorok mindig jeleznek, ha szépet látunk, függetlenül attól, hogy mire gondolunk közben.

Agyunk mélyére égetett sztereotípia az is, hogy "ami szép, az jó". Az orbitofrontális kérgen belül átfedő idegi tevékenység reagál a szépségre és a jóságra, és ez akkor is megtörténik, ha az emberek nem gondolnak kifejezetten sem szépségre, sem jóságra. Úgy tűnik, agyunk reflexszerűen társítja a szépet és a jót. És ez a társítás lehet a szépség oly sok szociális hatásának biológiai kiváltó oka. A vonzó emberek mindenféle előnyt élveznek az életben. Intelligensebbnek tartják őket, megbízhatóbbnak, magasabb fizetést kapnak, kevesebb büntetést, még akkor is, ha ez indokolatlan.

Ezek a megfigyelések feltárják a szépség csúnya oldalát. Laboromban gyakran tapasztaljuk, hogy az arc kisebb rendellenességei és enyhe torzulása miatt kevésbé jónak, kevésbé kedvesnek, butábbnak, hasznavehetetlenebbnek és lustábbnak tartanak embereket. Sajnos, működik az "ami torz, az rossz" sztereotípia is. Valószínűleg ezt használja ki, és ráerősít a populáris média által sugallt kép is, melyben torz arcvonásokkal többnyire valamiféle aljas karaktert vázolnak fel. Meg kell értenünk ezeket a rejtett előítéleteket, ha le akarjuk győzni őket, és ha olyan társadalmat akarunk, melyben tisztességesen bánunk mindenkivel, és nem kinézet, hanem viselkedés alapján ítélve.

Hadd mondjak el még egy gondolatot. A szépség folyamatban lévő munka. A szépség úgynevezett univerzális jellemzői a pleisztocén kor mintegy kétmillió éve alatt alakultak ki. Az élet durva volt, állatias, és mindez nagyon régen történt. Az őskori szaporodási siker szelekciós elvei nem igazán alkalmazhatók manapság.

Manapság például nem vezető halálozási ok parazitától meghalni, legalábbis a technológiailag fejlett világban. Antibiotikum, sebészet, születésszabályozás, mesterséges megtermékenyítés, mind-mind megkönnyítik az utódnemzés sikerét. És ilyen lazább feltételek mellett a preferencia és jelleg kombinációi szabadon sodródhatnak, és egyre változatosabbak lehetnek. Ha mélyen befolyásoljuk is környezetünket, a korszerű orvostudomány és a technológiai újítások mélyen befolyásolják a lényeget, hogy mit jelent szépnek lenni. A szépség univerzális természete változó, ha meg is változtatjuk az univerzumot.

Köszönöm.

Forrás: www.ted.com.

Ezt is szeretjük