A gázlámpa tehetett róla: ezért születtek olyan zseniális szellemsztorik a viktoriánus korban
A viktoriánus korra jellemző volt a túlvilág és a szellemmesék iránti kíváncsiság: a fantáziadús történetek módosult tudatállapot eredményei lehettek.

- 6 lépés, ami profi szintre emeli a nyári hajápolást: így előzd meg a töredezést és a szénaboglya-effektust »
- A 73 éves Vera Wang elképesztő módon viseli a merész darabokat: a 3 legextrémebb szettje az elmúlt évekből »
- Minden összeállítást feldob, fiatalítja és frissíti a megjelenést: így használd ki a fehér mágikus erejét nyáron »

- Íme Koltai Róbert bájos, szőke párja: a színész 78 évesen élvezi a késői szerelmet
- Ki volt Az arany ember szerelme Jókai művében? Kvíz a kötelező olvasmányokból
- Az 5 legrosszabb élelmiszer, ami rontja a vérkeringést: szűkítik az ereket, emelik a koleszterinszintet
- Dobó Kata 25 év után felvette a zöld miniruhát: A miniszter félrelépben láttuk rajta először
- Illetlennek tűnsz, ha így jelensz meg egy esküvőn: 10 tiltólistás ruha és kiegészítő
A túlvilág, illetve a lélek sorsa a halál után mindig is érdekelte az emberiséget, ám a viktoriánus kor tagadhatatlanul olyan időszak volt, amikor ez az érdeklődés kiéleződött, és más, a korábbitól eltérő természetű síkra terelődött: szórakoztató szerepet kapott.
A szellemeket ebben az időben érdekes, elapadhatatlan kíváncsiságot keltő, vonzerővel bíró lényekként tartották számon. Az emberek örömüket lelték a félelmetes sztorik mesélésében és hallgatásában is: a szellemidézések mellett a kísértettörténetek mesélése volt az egyik legkedveltebb elfoglaltság a korban, kiváltképp a hosszú, téli estéken.
Határtalan fantáziával szőtték a történeteket
A viktoriánus szellemtörténetek elképesztő fantáziadúsak voltak, ám ha lehetett is sok tehetséges, írói vénával megáldott halandó, a históriák nem ezért voltak kiemelkedően borzongatóak.

A szárnyaló fantázia hátterében Roger Clarke, a szellemvilággal kapcsolatos nyugati hiedelmek kutatója és szakértője szerint egy egyszerű holmi, a gázlámpa állt, mellyel akkoriban világítottak: miközben égett, szén-monoxid szabadult fel, mely kis mennyiségben módosult tudatállapotot, hallucinációkat okozhatott. Így a legártatlanabb meséből is vad elemekkel tarkított, félelmetes kísértettörténet kerekedett.
Kísértetekben gazdag mindennapok
A kísértetek világa iránti kíváncsiság folyamatosan jelen volt a viktoriánus mindennapokban. A fényképészek műhelyeiben sorra készültek a valósághűnek szánt kísértetfotók, ilyen históriákat játszottak a színházakban, a szépirodalomba is begyűrűztek a borzongató fikciók, gondoljunk csak Charles Dickens művére, a Karácsonyi énekre, vagy Oscar Wilde írására, A canterville-i kísértetre. Még az újságokat is könnyebben lehetett eladni egy-egy izgalmas szellemtörténettel.
Clarke szerint a szellemhistóriák elterjedése nagyban összefüggött azzal a gazdasági változással, melyet az ipari forradalom idézett elő. Következtében ugyanis számos, korábban falvakban élő ember költözött a városokba, egy új középosztályt alkotva. Többségük szolgákat is alkalmazott, akiknek a legfőbb erénye az volt, ha munkájuk látványos, jelenlétük viszont észrevehetetlen volt. A ház népe a láthatatlan, cselédfolyosókon surranó munkaerőkről óhatatlanul a szellemre asszociálhatott, ami tovább erősíthette a kísértetvilág iránti érdeklődést.
Végül a kommunikáció fejlődése is ugródeszka volt a szellemvilág és az emberek kapcsolatában: miután több ezer kilométerre is lehetséges volt morzézni vagy hívást indítani, senkinek sem volt nehéz elhinni, hogy akár a túlvilággal is felvehető a kapcsolat. Akik gyümölcsöző üzletet akartak csinálni, hivatásszerűen is foglalkozni kezdtek a spiritualitással: szeánszokat vezettek, és médiumként közvetítettek az eltávozottak és élő rokonaik között, már ha kellő hitelességgel lódítottak.
Viktoriánus konyha a pincében
Fantasztikus régiségeket őrző, érintetlen helyiségre bukkantak a házban: egy viktoriánus kori konyhára.