A fizetett remeték dekorációs elemként éltek a 18. századi díszkertekben: ők voltak a gazdag birtokok látványosságai

Bár számunkra az a megszokott, hogy a kerteket kaspók, esetleg kerti törpék vagy egy-egy kisebb kőszobor díszíti, volt idő, amikor a gazdagok birtokain húzódó pompás kerteket ennél sokkal különösebb dolog dekorálta.

A tehetősek élő emberrel, pontosabban egy felfogadott remetével tették érdekesebbé a kertjüket. A rendhagyó dekoráció életvitelszerűen, rendszeres fizetésért cserébe költözött a fák és bokrok közé.

Így került igazi remete a kertekbe

Ez a különös, élő dekoráció főként a 18. századi és a 19. század eleji Angliában volt népszerű, de egyesek szerint már a korábbi századok során, még az 1400-as években is lehetett rá példa. 

A 18-19. században, az iparosodás, a tömegtermelés hajnalán relatíve felgyorsult az élet, így a kerti séták, az elmélkedés, a meditáció felértékelődött az emberek, különösen az elfoglalt, dúsgazdag emberek szemében. A remeték csendes világa azt a zavartalan nyugalmat és időtlenséget jelentette a számukra, amit ők egyre inkább nélkülöztek, ezért arra törekedtek, hogy kertjeikben megteremtsék az ő életük színterét.

Voltak, akik csak imitálták a remeték jelenlétét. Kitettek egy asztalt, melyre egy klasszikus szöveget és egy szemüveget helyeztek, mintha a világ szeme elől elvonult, rejtélyes lakó épp csak akkor kelt volna fel az olvasásból. Mások fokozták a hatást, és valóban létező embert fogadtak fel, aki kerti remetéjükké szegődött.

Így éltek a kerti remeték

A mértani pontossággal komponált franciakertekkel szemben az angolkertek vadregényesek, a természetet imitálók voltak. Ebbe a környezetbe csöppent bele a fizetett remete, akinek egy kisebb kunyhót és egy apró kápolnát is építettek.

A díszremetének hosszú köpenyt kellett viselnie, mint amilyet egykor a druidák viseltek. Sosem borotválkozhatott, nem vágathatta a haját, nem mehetett sehová, és nem kommunikálhatott a külvilággal. Nem volt sok teendője, csak hogy a kerti lakban éljen, és naphosszat olvasgassa a Bibliát vagy más klasszikus szöveget. Miután a gazdag birtokosok számára nagy büszkeség volt az élő dekorációs elem, szívesen vezették le vendégeiket a kertbe, akik megcsodálhatták, hogyan él az elvonult. Egyes kertekben kérdezhettek is a remetétől, mit és hogyan szokott csinálni, más birtokokon a vendégek mint egy élő előadást figyelhették, ahogyan a remete tesz-vesz a kunyhója körül.

A kerti remeték foglalkoztatása a 18. század végén, 19. század elején maradt abba, amikor már egyre kevésbé volt elfogadott, hogy egy embert tárgyként hasznosítsanak. Helyüket a ma is ismert kerti törpék vették át.

Tihanyi remetelakok

Tihany területén számos sziklába vájt remetelak maradt fenn: következő cikkünkben erről olvashatsz.

(Képek: Getty Images.)

• remete
• kert
• dekoráció
• érdekesség
• 18. század
• Terasz