Nem véletlen ábrázolták idős arccal a kis Jézust a középkori képeken: miért volt bevett szokás?

Kép kép után ezzel az ábrázolásmóddal találkozni, és nem véletlenül.

Idős arcú kis Jézus
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Középkori festményekre jellemző, hogy a kis Jézust rendre idős férfiakat idéző vonásokkal, a kisbabákétól messze eltérő alkattal jelenítették meg.

A már-már csúnyának nevezhető ábrázolás sokakat foglalkoztat, hiszen azt gondolnánk, hogy a kisbabákat mindig aranyosnak mutatják be a művek.

Miért festették idős arcú, kicsi felnőttként a kis Jézust?

Matthew Averett, a Creighton Egyetem professzorának magyarázata szerint a válasz a vallásban keresendő: a művészek a középkorban jelentős befolyással rendelkező egyház elvárásainak tettek eleget.

A korban a legtöbb olyan képre, melyen kisbaba szerepelt, az egyház adott megbízást. Azt várták a művészektől, hogy a kis Jézust homunkuluszként, azaz kis felnőttként ábrázolják, igazodva a vallási meggyőződéshez, miszerint Jézus tökéletes, felnőtt valójában született a világra. A középkori festők eleget tettek az egyház elképzelésének, és a mai ember számára furcsának ható formában, idősebb férfiakra jellemző vonásokkal, apró felnőttként festették meg a kisded Jézust.

A homunkulusz-ábrázolás nemcsak a kis Jézust megjelenítő képekre volt jellemző. Mivel a középkorban a vallás rendkívül erős befolyással bírt, a kis felnőtt alak általánossá vált a kor gyermekábrázolásában.

Változás a reneszánsz idején

A professzor magyarázata szerint a középkori festészettől távol állt a későbbi reneszánszra jellemző valósághű és idealizáló ábrázolás, és inkább az expresszionista attitűd felé mutatott. Nem törekedtek rá, hogy alakjaik szépek, esztétikusak legyenek. Az emberi arcokat egymáshoz nagyon hasonlóra, azonos séma szerint készítették.

Csupán a reneszánsz elérkeztével következett be változás e tekintetben. Akik megengedhették maguknak, hogy portréképeket festessenek, új elvárást állítottak a művészek elé. Pénzükért cserébe szemet gyönyörködtető képeket vártak, ami a gyermekeikről készült festményekre is vonatkozott. Nem a furcsának ható felnőttes homunkuluszt, hanem a valóságot tükröző ábrázolást kérték, vagyis gyermekeik aranyos arcát és normális termetüket.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban az AI, vagyis a mesterséges intelligencia előretöréséről, jövőjéről és esetleges veszélyeiről dilemmázzunk. Valóban elveheti a munkánkat az AI? Kell-e félnünk a mesterséges intelligenciától? Hogyan hasznosítható az oktatásban? Teremthet munkahelyeket? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Szertics Gergely AI szakértő, Kazár Zalán Kristóf, a Femina vezető szerkesztő-újságírója és Pintér Ada műsorvezető.

Promóció

Ettől fogva realisztikusabb gyermekek és kisbabák jelentek meg az alkotásokon. A portréfestészetben bekövetkezett változás pedig nemcsak a civilek, hanem Jézus ábrázolásában is megmutatkozott. A reneszánsz alkotásokon már nyoma sincs a homunkulusz alaknak: őt is pirospozsgás, pufók babaként jelenítették meg a művészek.

Dallam a festményben

Különös dolgot fedeztek fel Leonardo da Vinci képén: dallamot rejtett Az utolsó vacsora.

Húzott néhány vonalat Az utolsó vacsora fotóján: hihetetlen, hogy mit rejtett a festmény

Nézegess képeket!

Elolvasom

Képek: Wikimedia Commons. Borítókép: Cimabue Madonnája.

Forrás: vox.com.

Ezt is szeretjük