Így hógolyóztak a középkorban az emberek: 4 korabeli rajzon az önfeledt hócsata
Mesébe illő képek maradtak fenn évszázadokkal ezelőttről a hógolyózásról.

cover
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Bár az utóbbi években nem sok hónak örülhettünk itthon, tudjuk, hogy a fehérbe öltözött táj gyönyörű, és még játékra is csábít: a hógolyózás gyereknek, felnőttnek egyaránt remek szórakozás.

Ezt nemcsak mi tartjuk így, hanem már a középkorban is hasonlóképpen gondolták. Kedves, mosolyogtató bizonyítékot szolgáltatnak erre a különböző korabeli képek, freskók, illetve kéziratok illuminációi, vagyis szövegdíszei. Ezek között ugyanis sok olyat találni, amelyek idilli téli jeleneteket ábrázolnak: önfeledten játszó gyerekeket, kacérkodva hócsatázó, flörtölő, és bolondozva hógolyózó fiatalokat. Bemutatunk néhányat.

4 kép az önfeledt középkori hógolyózásról

Az első, bal oldali, hógolyózó gyerekeket ábrázoló rajzot a Walters Művészeti Múzeum gyűjteményének egy darabja tartalmazza. A kép egy naptár téli ünnepnapjai mellé került illusztrációkén. Érdekes, hogy a készítő nem egy vallásos jelenetet mellékelt, hanem egy vidám, téli képet rajzolt. Az ilyesfajta, világibb illusztrálás különösen a 14. század után volt jellemző. A szereplők mögött még egy kedves, hófödte szélmalmot, fehér templomtornyokat és egy szamarat vezető embert is látni a távolban.

2

A jobb oldali képen egy kacérkodó férfi és nő hócsatáját látjuk. Az ábrázolás a Tacuinum Sanitatis című középkori kézikönyvben szerepel, mely javarészt egészséggel kapcsolatos témákban íródott. A 11. századi arab munkán alapuló szöveggyűjtemény különböző ételek és növények kedvező és ártó hatásáról oktatta olvasóit, és abban is segítette őket, hogyan találják meg a harmóniát.

A harmadik képen öt gyerek hógolyózik önfeledten. Az illusztráció a francia Számviteli Bíróság elnöke, Bénigne Serre részére írt szöveghez készült, melyet latinul írtak az 1500-as évek elején.

4

Végül egy freskó a Trenito Alto Adige-i, évszázadokon át püspöki rezidenciaként szolgáló Buonconsiglio-kastélyból. Az 1400-as évek elején festették. A kép az épület déli részén, a Torre Aquilában található, melynek falaira az egyes hónapokhoz illő freskók készültek. Ez a kép a januárhoz tartozik.

6

Szánkó, korcsolya és sí a középkorban

A hó elsősorban nem szórakozást, hanem nagy megpróbáltatást jelentett a középkoriaknak. A tél elérkezését jelezte, ez az időszak pedig mind a fűtés, mind az ennivaló biztosítása szempontjából embert próbáló időszak volt, különösen a szegényebbek számára.

Minden nehézsége dacára megtanulták élvezni is az évszakot. Ebben nemcsak a hosszú estéken előkerülő táblajátékok segítettek, mint a sakk vagy az ostáblajáték, hanem a hó is. Sandra Alvarez történész szerint a középkoriak rendkívül élvezték a havat: a hógolyózáson túl szánkóztak is, sőt még a korcsolyát is szerették, akárcsak mi, 21. századiak. A korai korcsolyák, ahogy a szakértő leírja, lólábszárcsontból vagy csiszolt fadarabokból készültek.

A cikk az ajánló után folytatódik

A szánkók nagyobb verziói, a szánok nem a szórakozás eszközei voltak  hanem a szállításé és a közlekedésé. Már a középkorban sem számítottak újdonságnak, hiszen az első ilyen alkalmatosságok i. e. 5000 körül jelentek meg. Az ókori egyiptomiak is előszeretettel szállítottak homokban húzott szánon.

Leginkább télen, de nemcsak olyankor voltak használatosak: nagy sárban, nedves mezőkön is hasznukat vették a korban. Érdekes, hogy  az angol etimológiában vissza is követhető, hogy a szánkó, azaz sleigh kifejezés a középkori angol sledde szóból ered, melynek dán eredete, a slēde, annyit tesz, csúszó vagy csúszni. Tájanként, de felhasználás szerint is változó volt, milyen állatokat kötöttek be a szánok elé, például lovat, ökröt vagy szarvast.

Szán és korcsolya középkori ábrázolásokon.
Szán és korcsolya középkori ábrázolásokon.

A sít sem kifejezetten a hóra találták ki, hanem arra, hogy biztonságosan kelhessenek át a nedves, sáros területeken. Noha ez is létezett már a középkorban, sőt sokkal korábban is, csak a 18-19. században vált a sport és a szórakozás eszközévé. A sí még a kerék előtti korokból származik. Roland Huntford történész szerint különböző barlangrajzok alátámasztják, hogy már az utolsó nagy jégkorszak idején és a paleolit időkben is létezett. A legkorábbi tárgyi lelet i. e. 6000 tájáról való Észak-Oroszországból.

Sítalp i. sz. 700 körülről Norvégiából, Reinheimenből.
Sítalp i. sz. 700 körülről Norvégiából, Reinheimenből.

Az egyik legjelentősebb korai sílelet - a képen látható - norvégiai: a vikingek korából származó, fából készült, szíjjal ellátott talpat i. sz. 700 tájékán készítették, és Reinheimen területén leltek rá.

Kézi melegítőt használtak

A középkorban egyfajta mobilkályha biztosított meleget az útrakelőknek: a következő cikkből kiderül, hogyan működött ez, és miként élték túl a korban a zord telet.

Ezt is szeretjük