Évtizedek alatt is sokat változik a világ, de évszázadok alatt különösen. A régiekéhez képest a mai emberek gondolatvilága merőben eltérő, és ez a hiedelmek terén különösen tetten érhető.

Ma, ha olyasvalakivel találkozik össze az ember, aki nagyon hasonlít rá, rácsodálkozik, megmosolyogja, akár még szelfizik is vele, és felteszi a Facebookjára. De volt idő, hogy hasonmással találkozni kifejezetten baljós dolog volt, különösen a régi angol és német népeknél.

Így gondolkodtak a hasonmásokról

Az ősi Egyiptomban a hasonmásra a ka szó volt használatos, de nem élő emberként azonosították, hanem egy lélekként, mely felvette egy ember külsejét. Afrikában és Európában a hasonmásokat újszülöttek helyében itt hagyott, természetfeletti képességekkel rendelkező gyermekeknek hitték. Németül duplajárónak nevezik, aki egy élő ember világban élő mását testesíti meg. Hollandiában 18. századi fogalommal doppelgängernek, lélekmásnak nevezték el, és számos régi mítosz szereplői voltak a hasonmások.

Bár minden régi megközelítés bizonyos szempontból borzongató a mai ember számára, az angol és német elképzelés szerinti a legsötétebb. Ők úgy gondolták, hogy hasonmással találkozni a közelgő halált jósolja meg, különösen, ha nem egyszer történt ilyen. Ugyanazzal a hasonmással háromszor találkozni végzetesnek számított.

Szerencsére napjainkban már viccesen közelítjük meg a dolgot. A lent ajánlott cikkben olyanok közös képei láthatók, akik egymás ikertestvérei is lehetnének, pedig sosem találkoztak azelőtt.