Furcsa ételek kerültek a középkori emberek asztalára: olykor a hódot csirkesörrel öblítették le
A középkori emberek ízlése elég különös volt mai szemmel nézve: rigós pitét és vidrát is ettek.

cover-kozepkor
Ez is érdekelhet

Igazi szelfi-király a Mate 40 Pro (x)

Szex. Gyilkosság. Hatalom - Megjelent az év legforróbb thrillere! (x)

Olyan versenyeken veszek részt, amik ellen a testem tiltakozik - Interjú Szőnyi Ferenc ultratriatlon-világbajnokkal (x)

Lakberendezési trendek téli átalakításhoz (x)

Plüsshódok a beteg gyerekekért (x)

Hogyan gondozd a kutyádat? Egészség most és mindenkor (x)

Házassági évforduló (x)

„Megpróbálom kihozni ebből a helyzetből is a legjobbat” - interjú Sári Évivel (x)

beauty and style

Klasszikus, nőies öltözékek, amiknek mindig lesz helye a téli divatban: egyszerűek, de csinosak »

Az 51 éves Jennifer Lopez ünnepi szettjét érdemes eltenni az ötletek közé: végre, nem csak a flitter kerül elő »

Meglepően nőies az új fizuratrend: a kétszínű haj lesöpri az ombrét? »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Ha létezne időgép, és a ma emberének lehetősége adódna leülni egy tehetősebb középkori ember asztalához, valószínűleg zavartan válogatna a feltálalt ételek között, majd éhesen állna fel onnan.

Akkoriban ugyanis rengeteg, a mai ember számára furcsa, mondhatni, gyomorforgató dolog került a tányérokra, és főleg azoknak a tányérjára, akik megengedhették maguknak a sokszínűbb étrendet.

10 furcsaság a középkoriak asztalán

A középkori Európában, különösen, ha lakomákat rendeztek, vagy böjti időszak volt, számos olyan állatot fogyasztottak, amelyeket a mai ember legfeljebb a természetfilmekben vagy az állatkertben csodál meg. A különös ételekről Bridget Ann Henisch Fast and Feast food in Medieval Society, azaz Böjti és lakomafogások a középkori társadalomban című könyvéven, valamint Melitta Weiss Adamson Food in Medieval Times, vagyis Ételek a középkori időkben című könyvében írt. Forrásaik korabeli feljegyzések, receptgyűjtemények, illemtankönyvek, krónikák és imák voltak.

A kor egy böjti eledeleként került a tányérra például a hódhús, pontosabban a hód farka, ugyanis a hallal egyenértékű vízi élőlényként tekintettek rá. Hasonló megfontolásból ettek vidrahúst és delfinkolbászt is. Különös módon a meg nem született nyulak fogyasztása is lehetséges volt ezeken a napokon, melyeket a levágott, vemhes állatokból nyertek ki. A nyúlmagzatokat roston vagy tésztában sütve készítették el.

A középkori Európa furcsa szárnyasfogása volt az egészben sült hattyú, melyet saját tollaival díszítettek, és olyan pózban helyeztek a tálra, hogy úgy tűnjön, mintha még élne. Ugyanezzel a bizarr céllal, az élve tálalást imitálandó született meg a daloló csirke receptje: némi higanyt és ként tömtek a baromfi nyakába, így az a gőz távozásával az az énekléshez hasonló hangot bocsátott ki. Készítettek feketerigó-hússal töltött pitét is: horror, de szívesen szolgálták fel még élő madarakkal a tetején. Az étel tetejére sütöttek egy tésztabúrát, és ez alá helyezték a rigókat. Amikor a különleges fogás az asztalra került, a rigókat szabadon engedték, és kezdődhetett a falatozás.

A cikk az ajánló után folytatódik

Kedvelt volt a rénszarvasos lepény is: ebbe a patások felaprított, befűszerezett belső szerveit töltötték.  Egy 15. századi holland szakácskönyv, a Wel ende edelike spijse szerint pedig juhpéniszt is falatoztak a középkoriak. A különös ínyencséget a recept szerint tejjel, tojással és sáfránnyal készítették.

Hogy mivel öblítették le mindezt? Egy kis csirkesörrel. A régi recept szerint az ital úgy készült, hogy egy hathónapos kakast sörben főztek ki, fűszerekkel és szárított gyümölccsel. Ez az ital évszázadokon át, még a 17-18. században is kedvelt volt, és afrodiziákumként tekintettek rá. Többet is reméltek tőle, mint egyszerű felfrissülést.

Vajon lenne a ma élő emberek között egy is, aki szívesen koccintott volna a nedűvel? Aligha. Ne feledjük azonban, hogy minden kornak megvannak a maga sajátosságai, melyek néhány száz év múlva már furcsállhatnak. Lehet, hogy egyszer a mi limonádénkon szörnyülködnek majd.

Nem minden ételük volt bizarr

A fenti különlegességek főként a tehetősebbek lakomáin, ünnepi asztalainál fordultak elő. A hétköznapokban teljesen átlagos ételek kerültek az asztalokra.

Akkoriban, ahogy ma is, jelentős szerepe volt az étkezésben a gabonaféléknek: minden társadalmi osztály tányérjára eljutottak kenyér vagy tésztafélék formájában. A zab, a rozs és az árpa az alacsonyabb osztály étke volt. Halat különösen a vízparti települések lakói fogyasztottak. Szokás volt a füstöléses tartósítás és a szárítás. A gazdálkodók asztalán a tojás, a sajt és a hús sem volt ritka. Nemcsak a színhúst, hanem a belsőségeket is előszeretettel felhasználták a receptek szerint. A korban baromfit, sertést és marhát is ettek, de ez utóbbi nem volt elég előkelő a felsőbb társadalmi osztályok számára, illetve az orvosi vélemények nem is találták túl egészségesnek. A csirkeagyról viszont úgy tartották, gyarapítja a szellemi képességeket. A birka és a kecske a legdrágább húsfélék voltak a középkorban. A fűszerek használata a gazdagabbak kiváltsága volt, az édesítés pedig rendszerint mézzel történt.

Ami a királyi étkezést illeti, nagyon gazdag volt a repertoár. Korábbi cikkünkben egy uralkodói szakácskönyv fogásaiból válogattunk: receptjeinek zöme bonyolult volt, és rendkívül fűszeres. Aki szeretné, akár el is készítheti őket - 21. századi konyhájában.

Középkori graffitik

Norfolki szakértők Anglia-szerte számos templom kövein találtak a középkorban felvésett graffitiket: ilyeneket mutatunk a következő galériában.

Ezt is szeretjük