Ma is a 200 éve vízbe fulladt lány arcát viselik az elsősegélybabák: rajta gyakoroljuk az újraélesztést
Az emberek jó része nem is sejti, kit élesztget, miközben elsősegélyt tanul.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Legyen szó orvostanhallgatók vagy mentősök képzéséről, jogosítvány megszerzéséhez szükséges elsősegély-oktatásról, az újraélesztés technikájának elsajátítása alapvető tananyagnak számít. Napjainkban sok általános- és középiskolában is tartanak elsősegély-oktatást, bemutatót. Bárhol is fordul elő, az ötvenes évek óta a tanulók illetve az előadók bábukon gyakorolják és mutatják be az életmentő műveletet. 

Az ilyenkor használatos bábukból világszerte többféle van forgalomban, de azt kevesen tudják, hogy az egyik típust egy valóban élt, és tragikus halált halt fiatal lányról mintázták.

200 éve halott lány arcát viselik a bábuk

Bizarr vagy szomorú? Bántóan ironikus? Az örök nyugalom tiszteletlen megzavarása, vagy rendhagyó emlék? Az ember elsőre nehezen tudja hová tenni a tényt, hogy a Resusci Annie névre keresztelt bábu egy kétszáz éve vízbe fulladt lány arcvonásait viseli.

Az elhunyt lány maszkja, és egy elsősegélybábu az ő vonásaival.
Az elhunyt lány maszkja, és egy elsősegélybábu az ő vonásaival.

A fiatal, 16 év körüli francia lány holttestét az 1800-as évek végén húzták ki a Szajnából. Erőszak nyomai nem voltak láthatók rajta, így azt állapították meg, hogy valószínűleg öngyilkosságot követhetett el.

Személyazonosságát nem sikerült meghatározni, ezért a testet az akkori szokásnak megfelelően közszemlére tették, hátha valaki felismeri. Sajnos senki sem tudta megmondani, ki lehet. Lassanként a Szajna ismeretlen nőjeként kezdtek róla beszélni az emberek.

A testtel foglalkozó patológus igen megkapónak találta az elhunyt lány arcát, így halotti maszkot készített róla. Ez azt is segíthette, hogy a későbbiekben is legyen mód az azonosításra. A szakember ekkor még nem sejthette, hogyan alakul majd a maszk sorsa a távoli jövőben.

A cikk az ajánló után folytatódik

A történetnek ezen a pontján jókorát fordul az idő kereke, ugyanis az 1800-as évekből mindjárt az 1950-es évekbe csöppenünk. Ezekben az esztendőkben történt, hogy Archer Gordon, az American Heart Association (Amerikai Szív Egyesület) tagja kolosszális ötlettel állt elő. Azt javasolta, hogy az orvostanhallgatók inkább egy bábun gyakorolják az újraélesztést, és ne tanulótársaikon, mert fizikai fájdalmat és olykor bordatöréseket is okoznak egymásnak. Norvég kollégájának ismerősét, a játékgyártó, Åsmund Laerdalt bízták meg az első bábuk legyártásával.

Mivel a megelőző évtizedekben a Szajna fiatal nőjének arcmaszkját sokszorosították, és egyfajta szuvenírként árusították, sokak otthonába került belőle egy-egy példány. Laerdal egy rokona lakásának falára akasztva találta szemben magát az arccal, és úgy döntött, hogy annak a vonásait fogja adni az elsősegélybábunak, amit megrendeltek tőle.

A játéküzemben akkoriban egy másik, Anne névre keresztelt babát is gyártottak. Laerdal feltehetően róla nevezte el az orvostanhallgatók számára készített műanyag figurát, melynek a szívkompresszió gyakorlásához optimálisan puha mellkasa volt, és nyitott szája, hogy a szájból szájba lélegeztetés technikájának elsajátítását is lehetővé tegye.

Laerdal munkásságában 180 fokos fordulatot hozott a megbízás, ugyanis attól fogva felhagyott a játékkészítéssel, és orvosi eszközök gyártásába fogott. Vállalata ma is létezik, és napjainkban is árulják az Annie nevű újraélesztő bábut.

Etikus volt a lány arcvonásait ilyesmire használni?

Jogosan merül fel, hogy egy elhunyt lány arcvonásait mennyire volt etikus ilyen célra hasznosítani. Julian Sheather író és etikaszakértő a múlt és jelen szokásainak megvizsgálásával alkotott véleményt a kérdésről.

Szerinte azt, amit a régiek jónak láttak, ma már egyértelműen nem tartjuk elfogadhatónak. Míg az 1800-as években bevett gyakorlat volt a holtak közszemlére tétele, erre ma már nem kerülhetne sor, és arra sem, hogy valakinek a halotti maszkját felhasználják. Sheather természetesen nem szeretett volna ítélkezni a múltbéli szokások felett, így egyfajta közös nevezőt igyekezett hozni az akkori és mai nézetek között: arra a végszóra jutott, hogy ha ma másolnák le egy elhunyt lány arcvonásait hasonló célból, akkor ő mindenképpen ragaszkodna hozzá, hogy a személy legalább anonim maradjon, és soha ne derüljön ki a neve.

Az anatómiai Vénusz története

Volt idő, hogy az orvostanhallgatók valódi testek híján szép nőket ábrázoló bábukon gyakoroltak. Olvasd el az anatómiai Vénusz különös történetét.

Ezt is szeretjük