A középkori szellemváros épületei ma is lenyűgözőek: több száz éve hagyták el örmény lakói
Az évszázadokkal ezelőtti épületek ma is őrzik az egykori település emlékét.

GettyImages-1293834286
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Ha városnézés alkalmával ellátogatunk egy több száz éves várba vagy templomba, csodálattal nézzük a falakat. Más érzést kelt, ha egy olyan település épületeit vesszük szemügyre, amely ma már nem is létezik.

Ilyen különleges hagyatékot jelentenek a törökországi, Kars tartománybéli, az örmény-török határ közelében fekvő középkori szellemváros, Ani épületei is. A települést egykor az 1001 templom városának is hívták, ugyanis rengeteg vallási célú építménye volt. Templomai, palotái, erődjei az akkor legkorszerűbbnek számító technológiákkal, magas szintű művészeti érzékkel készültek.

Fontos kulturális és gazdasági központ volt

Az időtlen idők óta lakatlan Ani az Örmény Királyság fővárosa volt 945-től 1045-ig. Alapítói tudatosan választották meg háromszögletű területét: olyan, magasan fekvő helyen létesítették a várost, hogy domborzati és egyéb természeti adottságai révén védekező szerepet tölthessen be.

Először az 5. században írtak róla az örmény krónikások, akik egy dombra létesített erődként definiálták. Területe és népessége fokozatosan gyarapodott. A 10. században 50-100 ezren lakták, később ez megduplázódott. A település Gakik király alatt élte virágkorát, 989 és 1020 között.

A 100-200 ezres lakosságú, fontos kulturális és gazdasági központ több kereskedelmi útvonal csomópontja is volt, Konstantinápoly, Bagdad és Damaszkusz méltó riválisa. Nem csoda, hogy egy idő után sorra érték a támadások: bizánciak, szeldzsuk törökök, mongolok és grúzok is a város ellen mentek, mígnem a török Oszmán Birodalom részévé lett 1579-ben.

A cikk az ajánló után folytatódik

Lakossága fokozatosan hagyta el a várost. 1319-ben, egy nagyobb földrengés után sokan döntöttek úgy, hogy másutt próbálnak szerencsét. A következő évszázadok során, a város bevételét követően egyre többen álltak tovább. Ani a 18. században néptelenedett el véglegesen. 1832-ben újabb földrengés sújtotta épületeit.

Az első régészeti feltárásokat 1892-ben végezték a szellemvárosban. A Szentpétervári Tudományos Akadémia csapata Nicholas Marr grúz archeológus vezérlésével érkezett a helyszínre. Ebben az időben nemcsak dokumentációk születtek az emlékekről, de több, az összeomlás szélén álló épületet meg is erősítettek.

Az I. világháború alatt az oszmánok megtámadták az Anit is magában foglaló Kars tartományt, és rengeteg történelmi emléket leromboltak. Idő szűkében az örmények alig-alig tudtak megmenteni valamit. 1921-ben jött a következő csapás, amikor is Riza Nur, akkori török miniszter elrendelte, hogy Ani minden épületét töröljék el a török föld színéről. Sajnos ezt a parancsot részben végre is hajtották, és csak néhány úszta meg a végzetes rombolást.

Ani napjainkban

A területet azóta, 1988-ban ismét földrengés rázta meg. A még megmaradt romokat 1996-ban, 1998-ban és 2000-ben is a világ száz legveszélyeztetettebb emlékei közé sorolták. 2016-ban Ani az UNESCO világörökség része lett.

2011-ig csak engedéllyel lehetett a területére lépni, de abban az esztendőben a török kormány belépőjegy ellenében megnyitotta a szellemvárost a turisták előtt. Autóval, illetve kisbusszal közelítik meg a sivár területet, ahol ma már csak néhány gyönyörű középkori épület őrzi a valaha virágzó város emlékét.

A Manuchihr mecset (12-13. század) és a városfalak egy része, tornyokkal.
A Manuchihr mecset (12-13. század) és a városfalak egy része, tornyokkal.

Ugyancsak 2011-ben állagmegóvási munkálatokat indítottak el. Ez az örvendetes döntés egy időre biztosította az örmény szimbólumot képező emlékek jövőjét. Tény azonban, hogy nemcsak az idő vasfoga, de a szellemváros kíváncsi látogatói is veszélyeztetik a középkori épületek épségét.

Fejtörő a középkori kápolnában

A különleges kód voltaképpen egy dallam, amelyet meg is hallgathatsz a következő, Rosslyn-kápolnáról szóló cikkben.

Képek: Getty Images, wikipedia.org.

Ezt is szeretjük