Ők voltak az Alcatraz legelvetemültebb foglyai: a kegyetlen Robert Stroud madarakról írt könyveket a börtönben
A hírhedt Alcatrazba azok kerültek, akikkel más intézményekben már nem bírtak. Válogatott bűnözők, különc figurák éltek a börtön falai között.

alcatraz
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Egykor a világ egyik leghíresebb börtöne volt, ma a turisták kedvelt célpontja a hírhedt Alcatraz, vagy ahogyan gyakran hivatkoznak rá, a Szikla. A San Francisco-öböl barátságtalan, gyakran ködbe burkolózó szigetén található fegyintézet leginkább a foglyai miatt vált igazán híressé.

A börtön 1934-ben alakult szövetségi büntetés-végrehajtási intézetté, és 29 évig működött így. Ez alatt az idő alatt a legveszélyesebb, legkezelhetetlenebb bűnözőket küldték ide, akikkel más intézményekben már nem bírtak. Nem volt hiány hidegvérű gengszterekben és manipulatív pszichopatákban sem. A körmönfont gazemberek mindent elkövettek, hogy kellemesebbé tegyék saját körülményeiket, és bár az Alcatrazból szinte lehetetlen volt megszökni, akadtak, akik ezzel is megpróbálkoztak. Nem csak a mindenki által jól ismert Al Capone számított különös figurának a rácsok mögött, a legelvetemültebb rabokról legendák szólnak, emléküket filmek őrzik. Következzen három az igazán érdekes fogvatartottak közül!

Robert Stroud, az amatőr ornitológus

Robert Stroud, az Alcatraz egyik legismertebb foglya, egy kifejezetten intelligens, ám hidegvérű pszichopata volt, akitől az őrök és a rabtársak is féltek. 1909-ben brutális kegyetlenséggel végzett egy csapossal, mivel az állítólag nem fizetett a prostituáltnak, akinek a férfi épp udvarolt. Elítélték emberölésért és a McNail-sziget börtönébe vitték. Itt is gyilkolt, egy másik fogvatartottat ölt meg. Rossz magatartása és az intézmény telítődése miatt átszállították a kansasi Leavenworthba, ahol, miután megtiltották, hogy a családtagjai meglátogassák, a többi rab előtt agyonszúrta a közelben lévő őrt.

Halálra ítélték, de az édesanyja kegyelmet kért az elnöktől, amit végül meg is kapott, ám innentől kezdve teljes elszigeteltségben kellett töltenie a büntetését. Miután sérült madarat talált az udvaron, feléledt az érdeklődése a madarak, különösen a kanárik iránt. Megengedték neki, hogy különféle tollasokat tartson a cellájában, azt remélték, hogy ez majd terápiás elfoglaltság lesz a számára. A madarak viselkedését annyira alaposan tanulmányozta, hogy két könyvet is írt a témában, és gyógyszereket is kifejlesztett - ezek hatékonyságát aztán megkérdőjelezték. Később az őrök felfedezték, hogy Stroud az eszközök némelyikét alkohol előállítására használta.

1942-ben került az Alcatrazba, ahová a madarait már nem vihette magával. Mivel a könyvtárat látogathatta, jogot kezdett tanulni. Olykor sakkozhatott az egyik őrrel. Hat évet töltött itt elkülönítve, majd 11-et a kórházi szárnyban. Egyre romló egészségügyi állapota miatt elszállították Springfieldbe, itt érte a halál 73 évesen,1963-ban. 1962-ben filmet forgattak róla (Az alcatrazi ember, Birdman of Alcatraz).

Clarence Victor Carnes, a Kölyök

Clarence Victor Carnes, becenevén a Chocktaw Kid (Csaktó Kölyök) a legfiatalabb elítélt, akit valaha az Alcatrazba küldtek. Az indián származású, szegény családból származó fiút gyilkosság miatt ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre 16 éves korában. Két börtönt járt meg, mielőtt a Sziklába került, mindkettőből szökést kísérelt meg. 1945-ben érkezett a szigetre, 18 éves volt ekkor. Kevesebb, mint egy évre rá innen is szökni kívánt, öt társával együtt őröket túszul ejtve próbált kijutni.

Közzétette: Strange Bluegrass – 2021. május 25., kedd

Az alcatrazi csata néven elhíresült, három napon át tartó eseménysorozat vérengzésbe torkollott, amelyben három rab és két őr vesztette életét. A három életben maradt fogoly közül csak a Kölyköt nem ítélték halálra, mivel ő nem vett részt a tisztek megölésében. Újabb 99 évet róttak ki rá, de 46 éves korában szabadlábra helyezték, ezt később szabálysértés miatt visszavonták. 1988-ban hunyt el, abban az intézményben, ahol Stroud is.

A cikk az ajánló után folytatódik

George R. Kelly, a Gépfegyveres

George R. Kelly, született George Celino Barnes élete akár jobban is alakulhatott volna. Igaz, nem volt különösebben kiemelkedő képességű, de jómódú családba született, és a gyermekkora eseménytelenül telt. Az egyetemen alig-alig boldogult, így amikor megismerkedett egy Kelly nevű lánnyal, akibe bele is szeretett, otthagyott csapot-papot, taxisofőrnek állt, és elvette a nőt feleségül. Két gyermekük született, ám az egyre nehezebben megoldható mindennapok, a szűkös anyagi körülmények kikezdték a kapcsolatukat, elváltak útjaik. Kelly könnyebb pénz felé nézett, csempésznek állt, így indult el lefelé a lejtőn.

Hamarosan kisebb hírnévre is szert tett a bűnözők körében, több rövidebb börtönbüntetést követően megismerkedett egy másik csempész szeretőjével, élete szerelmével, későbbi feleségével, Kathryn Thorne-nal, aki maga is többszörösen elítélt törvényszegő volt, rablások és prostitúció szerepelt a bűnlajstromán, de valószínűleg a második férje gyanús halála is a lelkén száradt. Csempészekként is tevékenykedtek együtt, és tulajdonképpen a nő volt az, aki Kellyből „nagymenő bűnözőt” faragott, menedzselte az alvilági karrierjét, gépfegyvert vett neki, és a használatára is buzdította. A férfi beceneve is innen származik, ő lett Machine Gun Kelly, azaz Gépfegyveres Kelly. Valószínűleg a Kelly által elkövetett bankrablások értelmi szerzője is a nő volt. A férfi ismertségéhez jócskán hozzájárultak az FBI körözési plakátjai, amelyeken a gépfegyver szakértőjeként tüntették fel őt. A páros 1933-ban követte el a legnagyobb dobását, busás váltságdíj reményében elrabolták Charles F. Urschel olajbárót. A pénzt, 200 ezer dollárt megkapták ugyan, ám ez az esemény vezetett a letartóztatásukhoz is.

Két különböző börtönbe szállították őket, Kelly Leavenworthban kötött ki, ahol arrogánsan viselkedett az őrökkel, és fennen hangoztatta, hogy meg fog szökni, hogy a karácsonyt együtt töltse a feleségével. Szerencsétlenségére a fenyegetőzését komolyan vették, és 1934-ben át is szállították az Alcatrazba. Itt aztán folyamatosan olyan gyilkosságokkal és rablásokkal dicsekedett, amiket valójában el sem követett. Ezt leszámítva példás rabnak bizonyult: dolgozott a mosodában, a börtönkápolnában, és adminisztratív feladatokat is ellátott. 1951-ben visszaszállították a kevésbé szigorú Leavenworthba, három évvel később, pontosan az 59. születésnapján szívrohamban hunyt el. Pár évre rá Kathryn kiszabadult, és könyvelőként helyezkedett el egy kórházban.

A londoni Tower legkegyetlenebb cellája

Az öt hektáron elterülő Towernek egy körülbelül 0,37 négyzetméteres helyisége kelthette a legnagyobb félelmet a rabokban: a Little Ease, ami magyarul annyit tesz, kis nyugalom, maga lehetett a valósággá vált rémálom, mindössze 120 centi magas volt.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük