„Ha én jól vagyok, az a környezetemre is ki fog hatni”

A cikket a Jaffa Kiadó támogatta. 

Egy nő sokféleképpen elronthatja az életét. Aztán, ha szerencsés, erre időben rádöbben, és képes a kezébe venni a sorsát. Kilépni az áldozat szerepéből, amelybe egy nárcisztikus férfi mellett kényszerült. Véget vetni a kapcsolatnak, amelyben örökre csak szerető maradhat. Vállalni a felelősséget a saját életéért. Ahogyan Várkonyi Andrea és a könyvének (És ezt lehet? – Jogod van jól lenni) szereplői teszik.

„A nők nehezebben értik meg, hogy joguk van előresorolni saját magukat. Én határozottan képviselem szakmailag is, magánemberként is azt, hogy a saját jóllétemnek muszáj fontosnak lennie. Már csak azért is, mert ha én jól vagyok, akkor körülöttem mindenki más is jól van. Akkor a gyerekemnek van egy normális anyja, a párom mellett pedig ott egy kiegyensúlyozott nő. Erről nagyon el szoktunk feledkezni” – írja egy helyen.

Happy mom, happy home,

mondanák egy földrésszel odébb, nálunk viszont sokkal inkább az a hozzáállás jellemző, hogy a magyar nő, és főleg a magyar anya prioritási listáján ő maga jellemzően annyira hátul szerepel, hogy nagyon ráfér a biztatás.

Jó néhány történetben találkozhatunk olyan nőkkel is, akik nárcisztikus férfi mellé keveredtek, és vagy szenvednek, mégsem tudnak szabadulni, vagy nagy nehezen elmenekültek, de teljesen elszoktak a normális kapcsolattól. Mintha manapság különösen elszaporodtak volna ezek a típusú pasik, és ennek megfelelően azok a workshopok, ahol a résztvevők megpróbálnak magukhoz térni a megpróbáltatásokból.

 „Azt látom, hogy ebből nagyon-nagyon nehéz kilépni" – írja a szerző, úgy is, mint egykori érintett. – "Leginkább azért, mert a nárcisztikus fő törekvése, a másik önbizalmának szétzúzása épp arra irányul, hogy elhidd, nem vagy képes lépni, nem tudod végigcsinálni. Ha mégis sikerül, a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a nők, akik ebből kiszabadulnak, nehezen hiszik el, hogy nem ez a normális, és igenis, létezik egy párkapcsolatban egyenrangúság. Létezik, hogy elismernek, értékelnek, és a helyemen kezelnek mind anyai, mind női, mind dolgozó női minőségemben. Rendkívüli módon sérülnek ezek a nők, és teljesen eltávolodnak az egészséges párkapcsolat képétől. Az viszont jó, hogy vissza lehet őket hozni. Jól lehet bennük tudatosítani, hogy min mentek keresztül, jól meg lehet tanítani őket arra, hogy legközelebb messziről kiszagolják a nárcisztikust, és ne kerüljenek bele újra egy ilyen kapcsolatba.”

"Szintén általános női tapasztalat, hogy félelemből beleegyezünk valamibe, ami amúgy teljességgel ellenünkre van. Nemzedékeken átívelő, fájdalmas örökségünk ez, de mi magunk is letehetjük, illetve dönthetünk úgy, hogy nem adjuk tovább a következő generációnak. Az a működésmódom, hogy több lábon állok, hogy a kiszolgáltatottságot mindenáron igyekszem elkerülni, eddig még csak jót hozott" – írja a szerző.   "A lányomnak ezt olyan módon próbálom átadni, hogy hangsúlyozom: olyan nincs, hogy ő nem mondhat nemet. Olyan nincs, hogy egy férfi vele elfogadhatatlan módon bánjon, és neki azt el kelljen tűrnie. Első körben a női függetlenségre fókuszálok, tehát arra, hogy egy férfi soha nem nyomhatja el őt nőként, sem szexuálisan, sem emberként. A mai világban borzasztóan fontos megtanítani, hogy nincs semmiféle alárendeltség, sem főnökkel, sem férjjel, férfival, bárkivel szemben.”

Várkonyi Andrea üzenetei határozottak és egyértelműek.

Ne keveredj kiszolgáltatott helyzetbe. Teremtsd meg az önállóságodat.

Képezd magad, mert az önmagadba fektetett munka megtérül, és ha nehéz helyzetbe kerülsz, lesz választási lehetőséged. Ne maradj benne olyan kapcsolatban, amelyik több fájdalmat ad, mint örömet. Vállalj felelősséget önmagadért. Lehet, hogy nem mindegyik tanácsával értünk egyet. Lehet, hogy nem mindegyiket tartjuk érvényesnek a saját életünkre. Lehet, hogy találunk közöttük nekünk szólót, megfogadni mégsem tudjuk. De ha a hatásukra csak egyetlen nő képes pozitív irányba változtatni az életén, már nem született meg hiába ez a könyv.

Sokan úgy vélik, ugyan, minek ma már harcolni a női jogokért, nálunk a két nem már rég egyenrangú, nem? Hát nem.

Elég megnézni a statisztikákat, mekkora a szakadék a női és a férfi bérek között. Mennyivel több házimunkát végeznek a párjuknál még az értelmiségi, felvilágosult férj mellett élő feleségek is. Hogyan szorulnak háttérbe a lányok, akik az egyetemen még többségben voltak, ha kikerülve a munkaerő piacra, jól fizető, vezető állásokra pályáznak. A nőknek a legkisebb biztatás is jól jön, hogy ki merjenek állni önmagukért, hát még egy egész kötetnyi. Ha valaki 300 oldalon át ismételgeti nekik, hogy joguk van jól lenni, akkor előbb-utóbb talán el is hiszik.

• várkonyi andrea
• könyv
• kritika
• nárcisztikus személyiség
• női egészség
• B&C