Ökölszabályok kezdő gombászoknak: szedj le minden lófüttyöt, csak ne akard megenni!

Minden családnak van jó fogorvosa, szerencsés esetben jó hentese, zöldségese, aztán ismerőse, akinek iszonyú jó bejglireceptje van, és tuti helye, ahonnan a szilvalekvárt veszi. És vannak azok a szerencsések, akik ismerik Megyeri Sára borszakírót, aki gyerekkora óta gombászik.

Nem csak szedi, főzi és osztogatja a gombát a barátainak, de lelkiismeretesen tanítja a kezdőket, magyaráz, segít, és nem küld el a fenébe, ha a Mátrában pittyen a telefonja, mert küldünk neki egy homályos fotót valami szürke göcsörtről, és feltesszük a nagy kérdést: "Szerinted ez micsoda?"

- Gombázni vagy gombászni? 

- Én úgy hívom, hogy gombázás, de mindkettő helyes.

- És hogy kerül az I. kerületből egy lány ilyen tökös késsel az oldalán a Mátrába, a tüskés akácosba, meg a szúrós kökénybokrok közé?

-Teljesen véletlen, hogy Egerben születtem meg: másfél éves korunktól Budaörsön laktunk. Az erdőbe meg a vizek mellé apám révén kerültünk. Nálunk egy családi nyaralás úgy nézett ki, hogy elmentünk három hétre vadkempingezni, lehetőleg olyan helyre, hogy a legközelebbi település legalább öt kilométerre legyen, az év többi szakaszában pedig állandóan kirándultunk. Az ikertestvérem - ezért beszélek szinte mindig többes számban - ezekbe majdnem belehalt, annyira utálta, engem viszont sikerült megfertőzni. Ötévesen kezdtünk apánkkal gombázni, amit azóta sem hagytunk abba. A mai napig meg-meglógunk kettesben egy napra, amikor nincs se munka, se gyerek, csak csörtetés egymástól 200 méterre. Nyolc hónapos terhesen vargányát szedtem, a gyerekeim születése után úgy jártam az erdőt, hogy a fiúk rám voltak kötve. Nekem ez menedék, és nagyon hisztis tudok lenni, ha nem mehetek.  Ha fél napot kóborolhatok az erdőben egyedül, csendben, teljesen kipihenem magam. És kell a kalandrésze is.

A kucsmázás például úgy néz ki, hogy van a sűrű, tüskés akácerdő tavasszal, amiben négykézláb mászol, ami letépi a fejedről a sapkát, és egy idő után, amikor a sokadikat begyűjtöd, azt veszed észre, hogy nem tudsz kijutni a bozótból, miközben úgy össze vagy karmolva, mint aki hat macskával hadakozott, de vigyorogsz, mint a vadalma. Sajnos én nem tudok elmenni csak úgy túrázni, azt nem értem. Valamit szedni kell!

- Ezt bennem a túlélő ösztön suttogja, ha kinn vagyunk. Most például rengeteg kökényt találtam, azóta dübörög bennem, hogy le kéne szedni, mert ezt meg lehet enni! De a gombázás a kislányom ötlete volt. Igazából én gombával leginkább akkor találkoztam, mikor kinyitottam az étteremben az étlapot, és a vegetáriánus ételek között ott volt felsorolva, hogy rántott gomba. Ha jobban belegondolok, meglepett, hogy Baja környékén, az Alföldön a gévagombán kívül van más is.

- Kucsma! Én kökényből egy kellemes fröccsözés közben egy sós, kakukkfüves vackor-kökénycsatnit hoztam össze. Imádok főzni, és tudok is. A barátaimon jó ideje kísérletezek.

- Ez a csatni jól hangzik, birsalmával se lenne rossz. De térjünk vissza a gombázásra. Van bakancsom, és nem riaszt eső, szél, hideg, elindulok az erdőbe. Hogyan kezdjek hozzá? Mit vigyek magammal? Vagy inkább menjek vezetett túrára? Iratkozzak be egy tanfolyamra?

- Mehetsz egyből az erdőbe, ha betartod az ökölszabályokat. Először is, legyen egy jó késed és egy kosarad. Igen, kosár, akármilyen hülyén néz ki. Nájlonzacskóba, műanyag szatyorba nem gyűjtünk semmit. Először is azért, mert abban összetörik a gomba, és mire hazaérünk vele, egy hatalmas nagy nyákos trutyi lesz belőle.  Másodszor azért, mert ez is élet-halál kérdése, és nem túlzok. Ha egyetlenegy gonoszság kerül a kosárba, a gombaszakértő az egészet ki fogja dobni. Teljesen jogosan. Gyilkos galócából, fehér galócából elég egy körömnyi darab ahhoz, hogy az intenzívre kerüljünk. Még jobb, ha viszel magaddal több papírzacskót, kis dobozokat, és fajtánként, teljesen kezdőként pedig minden egyes darabot külön raksz.

- Olvastam, létezik olyan, hogy gombászkés. Az milyen?

- A gombászkés egy olyan bicska, aminek a végén van egy kefe. És csilliókba kerül. Jó kés kell, nem gombászkés. Az az erdőben egyébként sem árt. A kés azért kell… Szóval, ott kezdem, hogy két iskola van. Az egyik szerint a gombát úgy kell szedni, hogy kitekered a tövével együtt. Én is ide tartozom, ezt vallom. A másik szerint késsel el kell vágni a tönköt a föld fölött. A gomba, amit leszedünk, tulajdonképpen nem más, mint az alma a fán. A föld alatti rész, a micélium az a láthatatlan dolog, ami a gomba lényege. Amikor kitekerjük a gombát, akkor érzi, hogy valami történt a termőtesttel, és újat fog növeszteni. Ha levágjuk, nem biztos, hogy kinő a gomba, mert nem érzékeli az eltávolítást, és gomba helyett egy rákos burjánzáshoz hasonló kis valami lesz ott. Ha tövestül kitekerjük, azzal szerintem kevésbé tesszük tönkre az élőhelyet. A kés azért kell, mert földes, esetenként sáros a leszedett gomba. Miután kitekertük, a késsel a földes részt levágjuk, és így tesszük a kosárba, így pucoláskor sokkal könnyebb dolgunk van. Kezdőként, ha otthon a bevizsgált vadgombát konyhakészre szeretnénk készíteni, akkor jól megmossuk. Így aztán lesz belőle egy nagy adag takony. Én szinte semmit nem mosok meg: egy puha kefével megtisztítom, és konyhakész. A téli fülőkével, azzal van munka, míg konyhakész lesz, azt ugyanis grízzel jól le kell pucolni, mert nyákos. Igen, kukoricagrízzel. Vannak ilyen trükkök.

- Szóval bakancs, jó kés, kosár, és elindulhatok.

- El. Mondanám, hogy a kezdő gombász csatangoljon, és eleinte csak fényképezzen, de úgysem bírja ki senki. Inkább azt mondom, szedjél le minden lófüttyöt, csak ne akard megenni! Ha találsz valamit, vidd el a gombaszakértőhöz, és készítsd fel a lelked: eleinte úgyis ki kell dobni mindent.

- Hm, milyen biztató.

- Vannak vezetett túrák és tanfolyamok, nagyon hasznosak. Én egyedül vagy a családdal szeretek menni, a közösségi szedés, csoportos tanulás nem az én műfajom. Sokat lehet tanulni a közösségi oldalakon is, rengeteg gombászcsoport van. Bár még a kismamacsoportoknál is gonoszabbak, de a meghatározás folyamata nagyon jól és viszonylag könnyen megtanulható: mit vizsgálunk meg, mit nézünk meg a gombán, hogy viselkedik, miután leszedtük. Amit még nagyon szeretek, és a legjobbnak tartom, az a Miskolci Gombász Egyesület honlapja. A létező legrészletesebb fajlista rengeteg képpel. Alaposan ellenőrzött, szakmailag hiteles oldal. Ahhoz, hogy itt kutakodjunk, erős alapok kellenek, mivel itt névre kell keresni, úgyhogy ezt haladó gombászoknak ajánlom.  Vannak remek könyvek, a Locsmándi-Vasas Erdők-mezők gombái most kapható javított utánnyomásban, azt bármikor a párnám alá tenném. De bármilyen könyv jó, azt szoktam mondani, a kezdő hobbigombász vegyen egy olyan könyvet, amiben nagy képek vannak.

- Viszem magammal az erdőbe, és ha találok valamit, végiglapozok négyszáz oldalt.

- Ühüm. Vagy, ha már tudod, hogy ez valamilyen pereszke lehet, végignézed azt a negyven fajtát az applikáción. Ez ilyen, máshogy nem megy. És ha sikerélményt szeretnél, ne vargányára vagy ízletes kucsmára menj az első útjaidon. Vannak az igazán eltéveszthetetlen fajták, a géva, a nagy őzlábgomba. Persze ezeket is mindig meg kell mutatni a gombaszakértőnek. A mindennap rendelő gombaszakértők listája és elérhetősége megtalálható a NÉBIH holnapján.

- Gondolom, nem árt ismerni a fákat sem, a gombák élőhelyét, és hogy az év melyik szakában melyiket gyűjthetjük.

- Igen, de erre a tudásra viszonylag könnyű szert tenni, Magyarország nem nagy ország, az éghajlat adott, és nincs túl sokfajta fa.

- Érdemes télen is elindulni?

- Ehhez már igazi elszántság kell, de fafüle (júdásfül) és téli fülőke lehet még a téli nagy hidegben is. Előtte az első fagyokig nagy szerencsével találhatunk késői laskát és déli tőkegombát, amik nagyon finomak.

- Ha már itt tartunk, a napszak fontos? Azért kérdezem, mert általában azt javasolják, hogy kora reggel menjünk gombázni.

- Több mint húsz éve gombázom, de olyan még nem fordult elő velem, hogy hajnalban felkeltem, és kimentem az erdőbe. A gomba nem tudja, hány óra van, nem csak éjjel nő. A fejlődés olyan látványos, a gomba olyan hihetetlenül gyorsan nő, ha egyszer valaki talál egy tintagombát, és csodát akar látni, menjen vissza kétszer-háromszor pár óra múlva, és figyelje meg, hogyan nő meg. De többször jártam úgy, hogy négy-öt órás csatangolás után visszatértem az erdőnek arra a részére, ahol már jártam, és már volt gomba, holott biztosan tudtam, hogy korábban nem volt ott! Ha valamiért érdemes korán kelni, azért, hogy a többiek ne szedjék le előlünk a gombát. A közismert helyeket reggel legombázzák, ez valóban így van. De az igazi gombász úgysem mondja el, hova kell menni, úgyhogy a saját, jól bejáratott helyére kimehet délután is.

- Ez tényleg így van?

- Hogy nem mondjuk el, hol van a gomba? Persze. Ennek több oka is van. Az egyik a micélium, amiről már beszéltem. Az a föld alatti rész, a gomba lényege. Ha ezt nem bántjuk, vigyázunk az épségére, a gomba évről évre teremni fog itt. De nem annyi, hogy abból mindenkinek jusson. Ezért megadsz tájegységet, egyéb homályos pontokat, esetleg azt, melyik település mellett voltál múltkor, de ahhoz, hogy valakinek elmondd, pontosan hol van a gomba, ahhoz minimum pár éjszakát egy ágyban kell tölteni vele. Egy barátom mesélte, hogy külföldi szállásadói, egy hetven körüli pár külön jártak gombászni, és még egymásnak sem árulták el, hol találtak rá a gombára. És ez semmiféle feszültséget nem okozott közöttük. Egymás gombázós titkait a legmélyebb tiszteletben tartották. Aztán vannak, akik ebből élnek. Ők sem köszöntenek majd széles mosollyal, mikor találkoztok az erdőben, mert előle szedted le a gombát. Ez is benne van a titkolózásban.

- Van olyan gomba, amit nagyon szerettél volna, de még nem találtál?

- Amire nagyon vágytam volna, és nem találtam, olyan nincs. De, mégis van egy! Többször találkoztam már élőben óriás pöfeteggel, de sosem én jöttem ki vele a susnyásból. Nagyon rég láttam trombitagombát. Kaptam, apától, de én idén még nem találtam. Kozákgombát se találtam idén sajnos - mostanra túl hideg van hozzá, úgyhogy ezt el is kell engednem.

- Enni melyik a kedvenced?

- A kucsmát imádom. Aztán a vargányát, kozákot, rizikét. De én finnyás vagyok: a bolti gombát nem eszem meg, és egyébként is, nálam a finom-nem finom a vízválasztó. Nemrég rizikézés közben találtam egy késői laskatelepet. Nem vagyok oda az ízéért, de olyan gyönyörű volt, hogy  leszedtem, mert a vadászösztön nem hagyta, hogy ott maradjon, és rögtön tudtam, kié lesz.

- Még valami?

- Mindig, mindig vidd el a gombaszakértőhöz, amit találtál.

- Ezt már mondtad.

- Nem lehet elégszer elmondani. Bizonyos galócákkal azért kell nagyon vigyázni, mert csak a felszívódás után, órákkal az elfogyasztást követően mutatkoznak meg a mérgezés tünetei, és akkor már csak a dialízis segít. Viszont akik túlélték, és kijöttek az intenzívről, azt mondják, hogy iszonyú finom. Dióíze van. Félretéve a viccet, nagyon vigyázzon magára mindenki, és tartsa be a szabályokat!

- Szóval, sós kakukkfüves kökény vackorral, hogy is volt a csatni?

- Nem mondom meg.

- Ezt sem.

- Ezt sem, mert indul egy új szerelemprojekt.

- Gomba?

- Nem, ehető vadnövények. Ehhez nem elég az őstermelői igazolványom, kistermelői is kell, és ennek az engedélyeztetése igen bonyolult, mindenféle hatósági előírásnak meg kell felelni. A gyűjtési engedélyek már megvannak, és a hely is készül, most folynak a munkálatok. Akartam is kérdezni, nem festékes a hajam?

- Nem.

- Huhh, jó, mert tudod, el tudok bambulni. A borkóstolókon általában csinibe vágom magam, de hétköznapokon a késem annyira hozzám nőtt, hogy észre sem vettem, és ott lógott az oldalamon, mikor mentem a gyerekekért az iskolába. Vagy a benzinkútra. De igazából már nem lepődnek meg, megszokták.

Fotók: Megyeri Sára

• gomba
• kirándulás
• erdő
• ehető gomba
• hobbi
• interjú
• Utazás