Hihetetlen, de igaz: a mai napig élnek ezekben az ősrégi barlangokban

Így néz ki egy tipikus barlanglakás belülről. Az is ezen helyek érdekességei közé tartozik, hogy elsősorban dőlve vájták őket, így érték el, hogy a beszűrődő napfény a legmélyebb pontjaikra is eljusson.

Bár meglepő, de itt még a 20. század vége felé sem kötötték be a vizet, áram szintén nem volt, és a szennyvíz elvezetését sem oldották meg. Ráadásul a lakók sokszor állataikkal együtt éltek otthonaikban, így a fertőzéses megbetegedések hétköznapi dolognak számítottak a térségben. Szerencsére azóta a helyzet sokat javult a fejlesztéseknek köszönhetően.

Gyakran előfordult, hogy a barlanglakásokat egymás tetejére építették. Míg első lakóik még a karsztfelszín természetes barlangjaiban éltek, később a bejáratok elzárására került sor. Vésés segítségével bővítették őket, illetve úgy toldották meg a méretüket, hogy a bejárat elé is szobákat építettek.

Ilyen labirintusszerű utcácskák és kanyargós lépcsősorok kötik össze a barlanglakásokat.

A második világháború után a lakosság nagy része elhagyta otthonát - a kormány utasítására -, viszont olyanok is akadtak, akik ennek ellenére mégis maradtak. Miután a barlangváros a Világörökség része lett, sok egykori lakója visszatért, és a turizmus is fellendült: szállodák, apartmanok és hangulatos éttermek fogadják az idelátogatókat.

A helyszín egyébként nemcsak a turisták, hanem a filmesek körében is kedvelt. Az 1964-es Máté evangéliumának és a 2004-es Mel Gibson által rendezett Passiónak is itt forgatták egyes jeleneteit.