A tó, aminek a vize bármit kővé változtat: ez történik az állatokkal, ha túl közel merészkednek

Nick Brandt fotósorozatához összegyűjtött néhányat a Nátron-tónál tömegével elpusztuló kisebb madarak közül. Akárcsak ezt az egerészölyvet, számos állatot sodor partra a víz úgy, hogy testüket vékony, megszilárdult sóréteg borítja.

Brandt az állatokat a képekhez olyan helyzetben rendezte el, mintha még élnének, még sokkolóbbá téve ezzel a felvételeket. A fotós szerint a tetemek között legnagyobb számban madarakra és denevérekre bukkant.

A tó a flamingók népszerű párzási helye, hiszen a halálos víz környékén nem fenyegetik őket nagyobb ragadozók, az alacsony vízszint pedig a fészkek számára ideális sós szigeteket teremt. Nem sikerül azonban minden állatnak átkelni a vízfelszín felett.

Az elhullott madarakat, mint ezt a galambot, a sós víz teljesen kiszárítja, így hosszú idő után is döbbenetes épek maradnak.

Még az olyan méltóságteljes ragadozók is, mint a halászsas, gyakran múmiákként végzik.

A tó ennek ellenére nem teljesen kihalt. A vízben sóimádó, fotoszintetizáló mikroorganizmusok élnek, melyek színanyagukkal vöröses narancssárgává teszik a vizet. Emellett a forrásvizeket kedvelő algák, apró rákok, sőt, a kevésbé koncentráltan lúgos vízben kisebb halak is élnek, a partot pedig flamingók népesítik be.