Képeken 7 elátkozott sziget, amit lezártak az emberek előtt

A velencei Vechio-lazarettó az egyik első karanténsziget volt. A 15. század elején a pestises betegek kerültek ide, később leprakolónia is működött a szigeten. Az elátkozott és kísértetjárta helyként is emlegetett sziget ma is ezrek holttestét rejti: 2004-ben például, mikor is egy múzeumnak ástak alapot, hatalmas tömegsírt tártak fel.

Az új-zélandi Kamau Taurua-szigetet az 1800-as években az újonnan érkező telepesek karanténszigeteként használták, többek között ide száműzték a Victory nevű hajó himlős utasait is. 1924-ben zárták le végleg, de még ma is áll az egyik eredeti karanténépület.

A szintén új-zélandi Quail-sziget az 1870-es években vált karanténszigetté: bevándorlók kerültek ide különféle betegségek gyanújával, emellett torokgyíkos gyerekeket is küldtek ide egy árvaházból. Később a leprások, majd a spanyolnáthától szenvedők otthona lett.

A Krétán található Spinalongán foglalt helyet az egyik legutolsó leprakolónia Európában. A karanténsziget 1903-tól 1957-ig működött.

Az Angel-sziget a San Francisco-öbölben található, és távol-keleti bevándorlók karanténjaként alkalmazták az 1800-as években. A himlő gyanújával kezelt utazókat sokáig itt tartották, valamint holmijukat, a barakokkat és a hajókat is fertőtlenítették.

A hawaii Molokai-sziget Kalaupapa nevű közössége leprakolónia volt, mely 1969-ig működött, és több mint tízezer leprásnak lett állandó otthona.

A nagy ír éhezés idején sokan hagyták el hazájukat, az egyik legnépszerűbb célállomásnak pedig a kanadai Quebec számított. A kanadaiak a Grosse-szigetet jelölték ki ideiglenes karanténként az bevándorlók számára, azonban sokan már nem tudták elhagyni azt. Több mint ötezer ír nyugszik a szigeten, így ez a nagy éhezés legnagyobb Írországon kívül eső temetője.