Itt a legmagányosabb a bolygó

Csak télen utazhatsz ide

A világ végén két ijesztő őrszem, Terror és Erebus figyeli az utazót. Az Antarktiszon is vannak csodák!

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Egy kutatóbázison és a hajdani felfedezők ódon kunyhóin kívül magányos táj fogadja az örök tél birodalmába, az Antarktisz vidékére tévedt, bátor utazókat. A vakító fehérségben lebegő világ azonban korántsem kietlen, a világ végét két hatalmas, félelmetes monstrum, Terror és Erebus őrzi. Utóbbi alatt egy emlékmű szavai jelzik, hogy voltak, akik megpróbáltak szembeszállni haragjukkal: „Küzdeni, kutatni, megtalálni és fel nem adni.”

Az Erebus csúcsa

Ahol megállt az idő

Az éjféli napsütésben ragyogó rózsásvörös és türkizkék fényével, a Ross-sziget végtelen hó- és jégmezői fölött lobogó hosszú füstzászlajával a Mt. Erebus az antarktiszi sarkkutatók fárosza, és egyben mesterségük címere. A hegy lábánál az Amerikai Egyesült Államok korszerűen fölszerelt McMurdo-bázisa terpeszkedik, tőle nem messze pedig azok a kunyhók állnak, melyekben egykor Robert Scott és Ernest Shackleton húzta meg magát embereivel.

A kunyhók erősen megkoptak már, de odabent a konzervektől a fonográfig ma is minden ugyanolyan, mint volt - a mindent tartósító kemény hideg változatlanságot, időtlenséget sugároz.

Elsősorban az előbb említett, század eleji sarkkutatók voltak azok, akik a 4023 méter magas Erebus-ban barátot és tanácsadót tiszteltek, diadalaik és tragédiáik tanúját, és egyben jelzőtüzét a térképező és tudományos kutatóutakról hazatérőknek.

Őrt állnak a világ végén

Az ismert világ határán őrt álló két csúcsnak Terror és Erebus névre keresztelésében a felfedezők költőisége jut kifejezésre, különösen, ami az Erebus-t illeti: az ókori görögök nevezték Erebosznak a sötétség birodalmát, melyen az elhunytaknak kivétel nélkül át kellett haladniuk. A valóságban azonban prózaibb a névadás története.

Azt a két hajót nevezték így, melyeknek a fedélzetén James Clark Ross tengerészkapitány 1841 januárjában, a déli mágneses pólust keresve az antarktiszi jégtáblák közé behatolt.

Ahogy az expedíció dél felé haladt, az egyik reggel egy nagy, formás, a felhők fölé magasodó hegy tárult eléjük. A hegytető felől nagy, puha sálként omlott alá valami, amit a hajóról először hónak véltek.

A világ 15 legbizarrabb természeti formája

Nézegess képeket!

Elolvasom

Ám az ismerkedés pillanatában a hegy működő tűzhányóként mutatkozott be, mindjárt ízelítőt adva aránylag ritkán előforduló, erőteljes láva- és füstkitöréseiből. Ez ugyancsak meglepő látvány volt abban a jégsivatagban. A működő vulkánt Ross kapitány saját hajójáról Erebus-nak nevezte el, míg a kisebbik, nem működő vulkán a kísérő hajóról a Terror nevet kapta.

Megfagyott füstoszlopok

Ross és társai után legközelebb Scott kapitány expedíciója haladt itt el 1904-ben. Az Erebus megmászásával azonban először Ernest Shackleton és csapata próbálkozott 1907-1909-es expedícióján, melynek célja a déli mágneses pólus és a földrajzi Déli-sark elérése és meghódítása volt.

Nagy nehézségek árán feljutottak a csúcsra, ahol nem mindennapi látvány fogadta őket. Négy kráter volt odafent, egyik a másik fölött.

A földet mindenfelé jól fejlett földpátkristályok borították, és körös-körül fantasztikus, kísérteties alakok magasodtak előttük, mintha csak a jövevények üdvözlésére sorakoztak volna fel. Először nem tudták, hogy mivel találták szembe magukat, de azután rájöttek, hogy fumarolákkal, vagyis a kőzetek repedésein át a felszínre szivárgott és ott mindjárt meg is fagyott füstoszlopokkal van dolguk.

Veszélyes kristálybirodalom

Az Erebus ijesztő mutatványai egyetlen áldozatot sem követeltek egészen 1979 novemberéig, amikor egy turistákat szállító új-zélandi repülőgép a hegyoldalnak ütközött. A személyzet és az utasok, összesen 257-en, kivétel nélkül odavesztek. A tragédiáért döntően egy sarkvidéki optikai jelenség, az úgynevezett fehér sötétség vagy fehérvakság tehető felelőssé.

Megfagyott füstcsóva

Ez abból áll, hogy, ha az égboltot vékony, egyenletes felhőréteg vonja be, a végtelen, fehér jégmező egyenetlenségei, a horizont vonala és minden kontraszt hirtelen eltűnik a szem elől.

A roncsok nagy része azóta is a jégen hever szanaszét, emlékeztetőül, hogy a káprázatos és felejthetetlen élmények mellett ezer veszély várja a leghidegebb kontinensre utazó kalandvágyó turistákat, akik száma századunkban a zord körülmények ellenére egyre gyarapszik.

Cikkünk a Reader’s Digest Kiadó Varázslatos Föld körüli utazás című könyve alapján készült. Képek: commons.wikimedia.org, Hgrobe; www.sethwhite.org.

Ezt is szeretjük