Ahol darabokra szakad a világ

Az újonnan érkezők orrát azonnal megcsapja az átható és mindent átitató záptojásszag, mely kis füstgomolyagokban szivárog fel az esőcsatornákból, az utak repedéseiből, a golfpályák átlagosnál mélyebb, sáros terepakadályaiból, sőt, még a kertek virágágyásaiból is.

A rotoruaiak, akik már belefáradtak annak elmagyarázásába, hogy ez nem más, mint a kénhidrogén szaga, a vulkáni tevékenység lehelete, csupán annyit mondanak, sebaj, pár nap múlva már senki nem fogja észrevenni. És igazuk van. Ez Rotoura, a tűz birodalma, bolygónk egyik legaktívabb, máig formálódó világa, melyet a pokol kapujaként épp úgy emlegetnek, mint a vulkáni tevékenység mentén szétszakadó kéreglemezek jeles példájaként.

Áldott-áldatlan táj

Mindenesetre a kellemetlen illatért sok minden kárpótolja az ideérkezőket. Amióta a maorik a 14. században Polinéziából jövet elözönlötték a mai Új-Zélandot, a Rotorua térsége lett az arawa törzsek nagy csoportjának otthona. Akárcsak később az európaiak, ők is megszerették a Rotoruai-tó körül elhelyezkedő, hegységekkel övezett tavak sorát. A vizek bővelkedtek tápláló halakban, a különböző vadon élő szárnyasok gazdag zsákmányt kínáltak, a talaj termékeny és állandóan meleg volt. A legcsodálatosabbak mégis a források voltak, melyek nem csupán a mosakodáshoz, hanem a főzéshez is eléggé meleg vizet szolgáltattak. Körülöttük a gejzírek időről időre forró vízsugarakat lövelltek szerteszét, magasan az égbe.

Kiszámíthatatlan veszélyzóna

A Rotoruai-tó partján épült modern turistaközpont ugyanezeknek a csodáknak köszönheti a virágzását, bár a hátrányát is látja annak, hogy az Északi-sziget nagy részén keresztülhúzódó, meglehetősen kiszámíthatatlan Taupo-fennsík vulkáni zónájának a közepén fekszik. Az ember lába alatt gyakran fenyegetően morajlik és gőzölög a föld, bár a fenyegetést ritkán váltja be. Közvetlenül az üdülőhely központja mellett azonban olyan látványosság található, mint a Gejzír-sík, hét működő gejzírjével.

A természet ritka csodái

Amikor a talajban lévő vizet az alul húzódó megolvadt kőzetek sűrített gőzzé hevítik, a gejzírek forró vízoszlopokat lövellnek fel. A leglátványosabb a Prince of Wales Feathers nevű hármas gejzír, mely közel 12 méter magasra szökik.

Általában ez az előjátéka Új-Zéland jelenlegi legnagyobb gejzírje, a vizét nemritkán 30-40 méterre lövellő Pohutu kitörésének, ami azt sugallja, hogy a kettő valamilyen kapcsolatban áll egymással a föld alatt. A közelben fortyogó iszaptócsák láthatók, melyek bugyognak, kiloccsannak, és állandóan változó, lassú mozgású formákban egyesülnek.

Innen nagyjából 24 kilométerre délkeletre fekszik Waiotapu, melynek Lady Knox nevű gejzírjét egy vascső beillesztésével késztetik még nagyobb magasság elérésére. A naponta beletöltött szappanpehelyadag szappanhabszökőkutat hoz létre, mely egészen a fák tetejéig lövell.

Újabb Pompejit találtak

Jóval kevésbé vidám hely a Waimangu-völgy, be nem hegedt krátereivel és bugyogó pocsolyáival. A völgyön túl fekszik a Tarawera- és a Rotomahana-tó.

Ezek felett függött egykor a híres rózsaszín és fehér terasz, mint két elbűvölő kovadísz. 1886. június 10-én kora reggel tűntek el a föld színéről, amikor a közeli Mt. Tarawera több mint 160 kilométernyire elhallatszó dörrenéssel hirtelen szétrobbant, és a Rotomahana-tó helyén hatalmas sár- és gőzoszlop jelent meg. A borzasztó erejű robbanás nemcsak a teraszokat semmisítette meg, de betemetett három falut is, 155 ember halálát okozva.

A természeti csapás igen sok emléket hagyott maga után. Akár egy óriás lábnyoma a mély hóban, kráterekkel tarkított szakadék tátong közel 20 kilométer hosszan a Mt. Tarawerán, és a megnagyobbodott Rotomahana-tó feletti sziklák szünet nélkül gőzölögnek. Az egyik betemetett falut, Te Wairoát kiásták, és a látogatók mint mini Pompejit tekinthetik meg.

Cikkünk a Reader’s Digest Kiadó Varázslatos Föld körüli utazás című könyve alapján készült.

• természeti csoda
• kalandos úti cél
• világjáró
• új-zéland
• Utazás