A falu, ami csak tízévenként látszik - Most megnézheted!

Olaszország Atlantiszának is nevezik Fabricche di Caregginét, mely, ha épp látszik, kísérteties látványt nyújt.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Súlyos tragédiákat átélő települések szerte a világban találhatók, hiszen hol a szeizmikus földmozgások, hol egy közelben lévő aktív vulkán, hol pedig a víz teszi tönkre évtizedek munkáját. Az egykori boldog életek maradványai pedig szomorú mementóként maradnak meg az utókor számára, így akár idegen országokban is ismertté téve a valaha volt egyszerű, átlagos falvak nevét.

A természet munkálkodása ellen sokszor a modern korban is tehetetlenek az emberek, olykor azonban nem ez jelenti a veszélyt, sokkal inkább a pénz és a hatalom mámora, melynek hódolva sokan szinte játszi könnyedséggel áldoznak fel életközösségeket. Ez történt a következő, egykori település esetében is.

Toscana egykori gyöngyszeme

Fabricche di Careggine története az 1300-as évekig nyúlik vissza, ugyanis ekkortájt érkeztek brescai kovácsok a területre, hogy egy vasöntödét nyissanak, mely köré szerveződött később az itteni élet is. Ebben az időben épült meg a Via Vandelli út is, mely precíz mérnöki munka csodás megvalósulása volt. Az út a Tirrén-tengert kötötte össze a Padana-síksággal, ezzel a település infrastruktúrája is nagyot lépett előre, hisz kereskedelmi útvonallá is vált egészen addig, míg a karbantartás hiánya miatt teljesen szét nem esett.

Ez oda vezetett, hogy az 1800-as évek elején bezárt a helyi vasmű, és a korábbi, jólétben telt évek után a szegénység és nyomorúság évszázada következett. A vasipari munkákhoz értő lakosságnak az ősi mesterségekhez kellett fordulnia, hogy megbirkózzon az éhínséggel - a helyiek a mezőgazdaságban és a pásztorkodásban látták a reményt.

A 20. század legelején a helyi gazdaság hirtelen fellendült a közelben nyíló márványbányáknak köszönhetően, melyek kiszolgálása céljából az Edron-folyón vízierőművet is építettek. Így a lakosok felhagytak az addigi mezőgazdasági tevékenységgel, és a bányákban vállaltak munkát. A terület ipari és gazdasági fellendülése rohamos fejlődésnek indult.

A világ 15 titokzatos romvárosa

Nézegess képeket!

Elolvasom

Fantomfaluvá vált

A jólét azonban nem tartott túl sokáig Fabricche di Careggine lakói számára. 1941-ben a Selt-Valdarno - napjainkban ENEL néven működő - vízierőmű-vállalat megkezdte egy, az Edron-folyónál épített erőművek működését segítő duzzasztógát építését, 1947 és 1953 között pedig el is készült a 92 méter magas, 32 ezer köbméter víz megtartására képes gát. Ennek az ára a völgy és egyben Fabricche település elöntése volt, melynek lakossága ebben az időben 146 főt számlált, akiknek az otthont jelentő 32 házat el kellett hagyniuk.

A középkori kis csendes falu utcái mentén kőházak sorakoztak, emellett a közelben egy háromlyukú kőhíddal és 1590 óta saját, román stílusú templommal is rendelkezett, mely a San Teodoro nevet viselte. Az épületek és az emlékek nem vesztek azonban végleg a feledés homályába, a mesterségesen kialakított tó vizét ugyanis tízévente egyszer leengedik tisztítás céljából, ilyenkor pedig újra előbukkannak a megüresedett házak, a temető és a templom is láthatóvá válik, és újra megcsillan a napfény a falakon.

Pár év múlva újra felszínre kerül

A különleges falu megóvása miatt, illetve azért, hogy a turisták ne csak tízévente lássák, felmerült az ötlet, hogy egy hatalmas üvegkupolát építenek köré, ám erre máig minimális az esély.

Arra azonban már nagyobb, hogy egy műanyag csővel kerítsék körbe a települést, mellyel megvalósítják az állandó kivilágítást, ezzel együtt pedig a víz alatt is láthatóvá válnak Fabricche di Careggine házai. De addig is, 2014-ben várható a tó vizének újabb leeresztése, mely minden bizonnyal ismét szép számban vonzza majd az utazókat.

Képek: www.ursea.it; www.panoramio.com, Andrea Riberti.

OLVASD EL EZT IS!

Ezt is szeretjük