Van különbség férfi és női főnök között?

Ahogy beléptünk a Douglas belvárosi irodájába, hirtelen távolinak tűnt a Váci utca elsöprő forgataga - egy különösen kellemes és nyugodt környezetben fogadott bennünket a cég marketingmenedzsere.

Szilágyi Dóra már hat éve vezeti a Douglas magyarországi marketing osztályát. Miként került a szépségiparba, mi motiválja a munkában és hogyan tölti a szabadidejét - egyebek közt ezekről faggattuk az interjúban.

- Nagyon otthonosan mozogsz ebben a közegben. Mindig is hasonlóról álmodoztál gyerekként?

- Igen, ez így van, valahogy mindig is tudtam, hogy a szépségipart nekem találták ki, és bár kis kitérővel, de végül itt is kötöttem ki. Valójában már tiniként odavoltam a divatért, parfümökért, a színekért és a sminkekért. Máig világosan emlékszem arra a pillanatra, amikor gimnazistakoromban az osztályfőnök félrehívott, és felhívta a figyelmem, hogy az osztálytársaim nem festik magukat, így legyek szíves én is visszafogni magam. Aztán persze meg is lepődött, amikor közöltem vele, ez sajnos nem fog menni.

Szerencsére nem volt túl konzervatív az iskola, így - bár a kilencvenes évek elején jártunk - az apró figyelmeztetésen kívül teljesen vállalható volt a csillámos tus és a glitteres szemhéjpúder. Mindent sikerült beszereznünk innen-onnan már akkoriban is, a parfümökről nem is beszélve. Ha pedig kaptam valahonnan egy kis apróságot, szerény illatot, nagy becsben tartottam.

- Volt esetleg már akkor példaképed a szépségiparból?

- Kifejezett példaképre nem emlékszem, viszont mindig bújtam anyukám divatlapjait, az Ez a divat a nagy kedvenceim közé tartozott. De lelkesen lapozgattam a külföldi magazinokat is, egyszerűen lenyűgöztek a látványos és színes hirdetések - a hazai újságokban ilyesmire akkoriban nem igazán volt példa. A modellek közül pedig egyértelműen Cindy Crawford az, akit a maga természetességével a legközelebb éreztem magamhoz emberileg. De igazából azt kell, hogy mondjam, összességében már akkor imádtam az egész forgatagot, a divat és a szépségápolás világát.

- Történt valamilyen meghatározó élmény, ami befolyásolt a karriereddel kapcsolatban?

- Természetesen, és megint a gimnáziumi éveket kell felhoznom. Emlékszem, egyszer Párizsba kirándult az osztály, és ahogy a városban sétálgattunk, hirtelen földbe gyökerezett a lábam. Megláttam ugyanis egy hatalmas parfümériát, a kirakatában milliónyi kisebb-nagyobb üvegcsével, és azt éreztem, nekem ide be kell mennem, hogy magamba szívjam azt a világot, az illatokat, ami mindig is elvarázsolt, és amit azóta is szeretek az üzleteinkben.

- Akkor bizonyára van kedvenc parfümöd is, ugye?

- Nyilvánvalóan foglalkozási ártalom, de nagyon sok illat tetszik. Általában a hangulatomtól függően többfélét használok, de az is befolyásol a választásnál, hogy milyen évszak van, vagy éppen esik-e az eső. Most például Jimmy Choo Flash illata a nagy kedvencem.

Egyébként a cégnél időről időre bemutatják nekünk az új illatokat, dekorációs elemeket és szépségápolási termékeket, ennek köszönhetően gyakorlatilag látom előre, hogy mik lesznek az újdonságok. És ha ilyenkor megtetszik valami, már alig várom, hogy az üzletben is a kezembe vehessem.

- Tulajdonképpen hogyan kerültél a Douglashoz?

- Az egész 2006 nyarán kezdődött, amikor marketing asszisztensként vettek alkalmazásba, a következő év elejétől viszont úgy hozta az élet, hogy átvehettem az akkori menedzser pozícióját. Ez eleinte óriási feladatnak bizonyult, hiszen teljesen egyedül kellett vinnem az egész marketinget. Mostanra viszont már jócskán bővült a csapatom.

- Vezetőként, gondolom, sokféle kihívásnak kell megfelelned. Mi az, amiért kifejezetten szeretsz itt dolgozni?

- Azt hiszem, teljes szívemből mondhatom, hogy a Douglasnál megtaláltam a számításomat, mindenféle szempontból. Bár a cég multinacionális, tehát világszerte rengeteg embert foglalkoztat, mi itt, a magyarországi központban csupán 19-en vagyunk. Így, amennyire lehet, családias és közvetlen a légkör, mindenki ismer mindenkit, ráadásul úgy tapasztaltam, kis csapatban hatékonyabban lehet dolgozni.

- És mi motivál a munkád során?

- Borzasztóan élvezem, hogy rálátok a teljes beauty-szektorra, ami különösen mozgalmas terület. Ez alatt a hét év alatt, amióta a Douglasnál dolgozom, rengeteg minden változott, egyrészt a cégen belül, másrészt pedig a kereskedelmi, gazdasági szférában, így aztán rengeteg tapasztalatra tettem szert.

Ráadásul a vásárlói szokások is átalakultak, most sokkal árérzékenyebbek az emberek, ezért nekünk is meg kellett találni azokat az új utakat, amelyekkel elérhetjük őket. Nagy hangsúlyt helyeztünk az üzletekben kínált szolgáltatásokra, tanácsadásra, kényeztetésre, hogy minden parfümériába betérő vásárló élménnyel gazdagodjon.

Ezek a változások számomra mind-mind motiváló tényezők, nem beszélve arról, hogy nem csupán termékeket árusítunk az üzletekben, de ezen felül rengeteg rendezvényünk van. Mindemellett pedig az online világában is egyre inkább próbálunk jelen lenni, hiszen nagyon sokan interneteznek, vásárolnak online manapság. Az utóbbi időben tényleg minden évre, hónapra jut valami újdonság, valami egyedi projekt, ami természetszerűen egyre nagyobb kihívást hoz magával. Igen, lényegében a folyamatos megújulás az, ami ébren tartja a lelkesedésem.

- Most is készültök valamire?

- Természetesen! Hamarosan egy komplett szépségkollekciót vezetünk be a hazai piacra - ez a Michael Kors, melynek termékei kiemelt helyet kapnak a Váci utcai üzletben, emiatt át is kell építeni kicsit a helyiséget. Ráadásul izgalmas a tudat, hogy Magyarország mellett csak néhány ország vesz még részt a kampányban. Egy ilyen márka bevezetése, hiába már az ezredik, újra és újra motiváló erővel bír, és fellobbantja azt a kis szikrát, ami mindig ott perzsel bennem és a csapatban egyaránt.

- Apropó, csapat! Egy olyan cégnél, mint a Douglas, gondolom, leginkább nők dolgoznak. Vagy tévedek?

- Való igaz, a csapat 98-99%-a hölgy, főleg az üzleteinkben, de akad azért néhány férfi is, például a raktárban, aztán a marketingen és a pénzügyön is van egy-egy, és nem utolsósorban a cég ügyvezetője is férfi. Akárhogy is, tapasztalatom szerint remekül tudunk együtt dolgozni.

- Említetted, hogy az ügyvezető férfi. Mit gondolsz, mitől lehet jó egy női, és mitől egy férfi vezető?

- Azt gondolom, akár férfi egy vezető, akár nő, fontos, hogy tisztában legyen a célokkal, és hogy miként lehet azokat megvalósítani. Ehhez viszont motiválni kell a munkatársakat, és ez úgy valósítható meg a leghatékonyabban, ha pontosan tudod, hogy a csapatban kinek mi az erőssége. Mert csak így lehet az egyes emberekből kihozni a maximumot, azt, hogy egyre jobban teljesítsenek, no és egyben élvezzék is, amit csinálnak. És szerintem itt jön a különbség a férfi és női vezető között: azt gondolom, egy nő empatikusabb, jobban odafigyel az apró jelzésekre és azok alapján ossza le a részfeladatokat vagy terheli a kollégákat. Egy férfi viszont leginkább a teljesítményből indul ki, és ennek függvényében hoz döntéseket.

- Döntések, projektek, felelősség, folyamatos pörgés - ez pont úgy hangzik, mintha a nap 24 órájában dolgoznál. Mégis, hogyan néz ki egy napod?

- Azért ez szerencsére nincs így, bár tény, hogy amikor hirtelen feltornyosulnak a feladatok, akkor este sem áll le a munka, ám ez nekem nem okoz problémát. Ugyanakkor éjszakába menően nem szoktam dolgozni, sőt, arra is nagyon figyelek, hogy esténként, otthon ne nyomjak rá a telefonomon, csak úgy megszokásból, a céges levelezésre.

Alapvetően egyébként a munkaidő nálunk fél kilenctől hatig tart. Már reggelente nagy a rohanás, kapkodás, általában a gép előtt reggelizem, és aztán egész nap pörgök, néha ebédelni is csak pár perc jut. Ezért szinte felüdülés, ha jut idő magamra, ilyenkor elmegyek edzeni a közeli fitneszterembe, vagy fodrászhoz, kozmetikushoz.

Ami pedig a hétvégeket illeti, a férjemmel van egy kiskutyánk, vele szeretünk nagyokat sétálni a természetben, olyankor jólesik a friss levegő, a viszonylagos nyugalom, ami kell is a hétköznapok tempója után.

- Mit szoktatok még csinálni kettesben?

- Mivel mindketten szeretjük a filmeket, nagyon sokat járunk moziba, ha pedig belefér, akkor összejövünk a barátokkal egy vacsorára vagy hétvégi ebédre - de sok barátunk él külföldön, és gyakran járunk ki hozzájuk is. Nem tagadom, egy háromnapos hétvége egy kis városnézéssel elképesztően feltölt energiával. Legutóbb például Barcelonában jártunk, ami az egyik kedvenc városom is, de élnek barátnőim Németországban, Svájcban és Máltán is. Ha pedig nem akarunk ennyire messzire menni, egy rövid bécsi kirándulás is mindig nagy élmény.

Ezenkívül régebben nagyon szerettem rajzolni, és a selyemfestés az egyik kedvenc időtöltésem volt, de mostanában sajnos egyikre sem jut időm.

- Közeleg a karácsony, ilyenkor is elutaztok valahova?

- Nem, a karácsonyt a családdal töltjük Budapesten, ilyenkor az a legfontosabb, hogy együtt legyünk, jókat beszélgessünk, együnk, igyunk. Miután sajnos hétköznap egyáltalán nem jut sem időm, sem energiám főzni, sütni, az ünnepek alatt végre kiélhetem magam.

Az interjú végén már csak egyetlen kérdésem maradt, mégpedig: hogyan tud valaki a nap végén még mindig sugárzóan mosolyogva, lelkesen és egyben türelmesen válaszolni a kérdésekre - de ezt inkább magamban tartottam. Dóra, beleveszve az illatfelhőbe, tovább folytatta a munkát.

• interjú
• terasz
• Sikeres nők