Müller Péter mesél az Örömkönyvről

Az Alexandra Pódiumban nagy volt a nyüzsgés, amikor belépett Müller Péter: ránézett a fotelra, majd az ott dolgozó fiatalemberre, aztán megint a fotelra, levette a terítőt az asztalról, és felült rá.

Mint tanító az osztályfőnöki órán kezdte a könyv bemutatását, és mesélt, mint mester a tanítványainak. Mikor az Örömkönyvet olvassuk, ugyanezt érezzük.

A végső kérdések

- Egy író nem tudja bemutatni a saját művét, mivel arra nincsen rálátása - kezdte, és ezért inkább arról beszélt a továbbiakban, hogy milyen dolgokról ír könyveiben.
Az Örömkönyv a Szeretetkönyv folytatása, és amiért fontosnak tartotta ezt a kötetet, az az, hogy tulajdonképpen öröm nem is létezik szeretet nélkül.
- Életünk alaphangja a szeretet, az öröm, még ha ezt a hétköznapi valóságban el is feledjük. Nem ezt éljük. Olyasvalamit próbálok leírni a könyvben, mely lélektanilag ott van a lelkünk mélyén, de valami miatt nem jön föl. Részint a tudattalanban van, részint pedig olyan mélyen eltemetve, mint az olajkincs a földben, nem jön föl. Ilyen az öröm is, amely az élet végső nagy kérdései közé tartozik a boldogság, a szeretet és a halhatatlanság mellett. Írás közben éppen ezért volt nehéz dolgom, mert amiről írni próbáltam, az az élet végső kérdései közé tartozik.

Ezekhez a kérdésekhez még a legnagyobb szellemek is csak óvatosan nyúltak, mert dadogni kezdtek, mikor erről kellett beszélni. Ezekről a dolgokról csak nagyon mélyen lehet írni, nagyon elvontan. A könyvben mégis arra törekedtem, hogy könnyen és lazán fogalmazzak, hogy átéljék az olvasók is ezeket az érzéseket, érthetően és egyszerűen írtam azért, hogy megszülessen az olvasókban is az az élmény, ami bennem.
Nagyon nehéz könnyen és lazán beszélni az élet végső nagy kérdéseiről. Nehéz nagy súlyokat könnyen emelgetni.

"A történetek gondolatok, és olvasás közben egyikből mész át a másikba."

Várj, míg az angyalok súgnak! - ezzel a gondolattal indul Müller Péter, könyve, amely véleménye szerint leginkább egy beszélgetőfüzethez hasonlít.

Történeteket ír le benne, melyekben sokat foglalkozik az angyalokkal, hiszen meggyőződése, hogy azok köztünk járnak.
- Ők azok az emberek, akik a mai világban nem romlanak meg - mondja.
A könyvet egy történettel kezdi, mely bevallása szerint az ő írói hitvallása arról, hogy csakis akkor lehet elkezdeni egy történetet elmesélni, amikor az angyalok súgni kezdenek.

- Aki szeret, tudja, hogy nincs "külön". Csak "együtt" van - ebből a felismeréséből született a Szeretetkönyv, ezzel szemben azonban az Örömkönyvben a titkokról ír. Olyan titkokról, mint hogy hogyan hasad meg a szívünk, vagy éppen arról, hogy ki lakik benne, ám hatalmas óvatossággal, véleménye szerint ugyanis a legnagyobb kihívás számára írás közben, hogy vajon el tudja-e mesélni a történeteket anélkül, hogy közben Buddhát, Lao Cet, a Kabbalát vagy a Szufi tanításait idézné.
- Óvatosan kell bánni ezekkel a kérdésekkel továbbá azért is, mert fennáll annak a veszélye, hogy ha ezekről a dolgokról közérthetően beszélünk, elvesztik eszenciájukat, talmivá válnak. És ez életünk egyik legnagyobb félelme, kihívása, hogy értéktelenné, vacakká, olcsóvá válunk - mondja.

Az igaziban keresendő az állandóság?

Az Örömkönyv alapját az olvasóinak reakcióiban és leveleiben megfogalmazott számtalan kérdés képezi, valamint a Szeretetkönyv kapcsán érkezett számtalan visszajelzés, amely azt is jelzi, hogy az író olyannyira figyel olvasóira, hogy együtt gondolja tovább velük az élet nagy kérdéseit.
Az Örömkönyv eszményekről szól: igaz barátságról, igaz szerelemről, igaz kapcsolatokról. Müller Péter mesél az anyai bölcsességről és a gyermekként megélt világról. Ír az emberi lélek és az angyalok titkairól.

Könyvében és életében arra is keresi a választ, hogy van-e az örökös átváltozások világában valami állandóság? Az a perc, amikor igazán szerelmesek vagyunk, mikor betölt minket a szerelem, abban az egy percben, állapotban azt érezzük, hogy ez örök, és hogy sosem múlik el, örökké fog tartani.

Szerinte csak így tapasztalhatja meg minden ember az életében az örökkévalóságot: amikor igazán szeret. Ez az örökkévalóság pillanata.

Müller Péter Örömkönyvének olvasása örömet okoz, amelynek során az olvasó olyan mély érzelmeket élhet ál, amelyek könnyet csalnak a szemébe. Müller Péter a mély gondolatokhoz gyönyörű nyelvezettel társít mély érzelmeket, és olyan érthetően tárgyalja meg az élet legnagyobb kérdéseit, hogy azok vajmi keveset vesztenek értelmükből, miközben mégis érthetővé válnak az olvasó előtt.

"Mi az öröm? Ha a nehezet, még a nagyon nehezet is könnyűnek érezzük. Repülés-élmény. A legszívesebben nem is írnék, hanem táncra kérném olvasóimat."

• boldogság
• kultúra
• könyv
• szeretet
• Terasz