Miért nincs 28-as troli? 3 különös tény Budapest utcáiról

Azt gondolod, úgy ismered Budapestet, mint a tenyeredet? Hogy a kanyargós kis utcák és a régi bérházak bokrokkal benőtt, árnyékos udvarai már nem tartogatnak számodra meglepetéseket?

Pedig a város minden sarka egy darabka történelmet őriz. Ezúttal három olyan érdekességet válogattunk össze neked Budapest múltjából, ami máig kihat a főváros képére.

Miért nincs 28-as troli?

Gondolkodtál már rajta, miért 70-essel kezdődik a budapesti trolik számozása? Miért nincs 28-as vagy 16-os járat? Nos, 1949-ben a szocialista országokban minden Sztálin 70. születésnapja körül forgott, szinte minden gyárból felajánlásokat és ajándékokat küldtek.

Budapest is megtette a magáét, és a kerek évforduló után adott járatszámot az éppen újraindított trolibusz első vonalának.

1949. december 21-én, Sztálin születésnapján a Nagymező és a Király utcán végig is suhant az első, 70-es jelzéssel ellátott trolibusz, ami természetesen szovjet gyártmányú volt.

A tervek szerint Sztálin 71. és azt követő születésnapjaira is elindultak volna a megfelelő számú járatok, az ütemet pedig a 73-as jelzésig tartották is, de ezután a járatszámok már eltértek, már csak azért is, mert a nagy vezér 1953-ban meghalt.

A trolibuszok számozása azonban mostanáig őrzi az ország történetének ezt a bizarr kis darabkáját, a járatokat ma 70-től 83-ig számozzák.

Az arrébb tolt templom

A 18. században a Tabán még egy sűrűn lakott, girbegurba utcácskákkal tűzdelt városrész volt, de 1936-ban az egyébként valóban tűzveszélyes területet is utolérte a városrendezés. A szűkös épületeket elbontották, ám itt alábbhagyott a lelkesedés, és a nagy, modern házak végül nem épültek meg a helyükre.

Néhány lépéssel távolabb azonban valódi építészeti bravúrt hajtottak végre: a krisztinavárosi templom ugyanis a negyvenes évekre kicsinek bizonyult, ezért ki kellett bővíteni, ám nem akarták tönkretenni a 17. századi épület építészeti értékeit azzal, hogy egyszerűen hozzátoldanak egy részt. 1943-ban a szentély és a templomhajó találkozásánál kettévágták az épületet, a szentélyt görgőkre rakták, és tíz méterrel hátrébb gurították. Az így keletkezett résbe aztán egy kereszthajót építettek, és ma már senki nem venné észre, hogy a templom eredetileg tíz méterrel rövidebb volt, mint ma.

Föld alatti bunkerek

Köztudott, hogy Budapesten nemcsak az utcaszint fölött, mélyen a föld alatt is találni érdekességeket. Az egyik ilyen a Rákosi-bunker, ami azért épült, hogy egy atomtámadás esetén se maradjon a nép vezetők nélkül: a több száz méter hosszú járatrendszert vastag betonfalak védték, a levegő tisztításáról pedig hatalmas szénszűrős szűrőegységek gondoskodtak.

A járatot több kisebb helyiségre osztották, mosdókat, vécét és gépészeti helyiséget is kialakítottak. Az óvóhely az egykori pártfőtitkári irodához, az Akadémia utca 17-hez közel, egy bérház udvaráról nyílt, az egyik szellőzőkijárat a Szabadság térre, a másik pedig a tévészékház mellett, a szabadba vezetett.

A járaton dolgozók valószínűleg úgy tudták, hogy a metró építésén dolgoznak, az alagúton el is lehet jutni a Kossuth térre, a metró állomására - emiatt az óvóhely kezelője jelenleg is a közlekedési vállalat.

Az óvóhellyel kapcsolatban van még egy furcsaság: az objektum neve a feljegyzések szerint F4, vagyis 4. számú Föld Alatti Munkahely - a józan ész tehát azt diktálja, hogy valahol a város alatt létezik F1, F2 és F3 számú alagút is.

Cikkünk megírásában Nagy György Magyarország apróbetűs története című könyve segített, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg.

Képek forrása: bkv.hu, old-time-budapest.blog.hu; hu.wikipedia.org Rákosi-bunker szócikke.

• történelem
• budapest
• Terasz