Így lakomázik egy csillag: 15 döbbenetes felvétel a világűrből

Láttad már, ahogy egy planetáris köd eszkimót formáz? Most megnézheted a Hubble szemével.

Dia


                        	A Hubble űrteleszkóp
                        	Az űrkorszak eddigi legsikeresebb eszközét, a Hubble űrteleszkópot 1990. április 24-én, a Discovery űrrepülőgép robotkarja segítségével, annak rakteréből kiemelve állították Föld körüli pályára. A Hubble az asztrofizika számos területét helyezte új megvilágításba, és több kutatási terület köszönheti létét a teleszkópnak.

A Hubble űrteleszkóp

Az űrkorszak eddigi legsikeresebb eszközét, a Hubble űrteleszkópot 1990. április 24-én, a Discovery űrrepülőgép robotkarja segítségével, annak rakteréből kiemelve állították Föld körüli pályára. A Hubble az asztrofizika számos területét helyezte új megvilágításba, és több kutatási terület köszönheti létét a teleszkópnak.

Dia


                        	A Hubble, szerviz közben
                        	A Hubble szerepe kiemelkedő a csillagászati ismeretterjesztés terén is, hiszen a kamerái által rögzített felvételek korábban elképzelhetetlen részletességgel tárják az érdeklődők elé a világegyetem objektumait.
                        	
                        	Kapcsolódó cikk:
                        	3 meglepő tény az univerzumról »

A Hubble, szerviz közben

A Hubble szerepe kiemelkedő a csillagászati ismeretterjesztés terén is, hiszen a kamerái által rögzített felvételek korábban elképzelhetetlen részletességgel tárják az érdeklődők elé a világegyetem objektumait.

Kapcsolódó cikk:
3 meglepő tény az univerzumról »

Dia


                        	Story F. Musgrave a Hubble javítása közben
                        	19 éves működése alatt az űrteleszkóp eddig közel 900 ezer megfigyelést végzett, és körülbelül 29 ezer objektumról készített közel 600 ezer felvételt. Bár még jelenleg is kifogástalanul működik, várhatóan 2013-ban a James Webb Űrteleszkóp váltja majd fel.

Story F. Musgrave a Hubble javítása közben

19 éves működése alatt az űrteleszkóp eddig közel 900 ezer megfigyelést végzett, és körülbelül 29 ezer objektumról készített közel 600 ezer felvételt. Bár még jelenleg is kifogástalanul működik, várhatóan 2013-ban a James Webb Űrteleszkóp váltja majd fel.

Dia


                        	Az Abell 2218 galaxis
                        	A Hubble űrteleszkópnak köszönhetően a tudósok olyan közelről szemlélhetik a világűr eseményeit, mint korábban soha. Az Abell 2218 nevű galaxishalmazról készült felvételeken például először láthatták, ahogy egy hatalmas tömeg gravitációja eltéríti a fényt. A felvétel az egész világot bejárta.
                        	Kapcsolódó cikk:
                        	Hatalmas meteor szelte át az eget »

Az Abell 2218 galaxis

A Hubble űrteleszkópnak köszönhetően a tudósok olyan közelről szemlélhetik a világűr eseményeit, mint korábban soha. Az Abell 2218 nevű galaxishalmazról készült felvételeken például először láthatták, ahogy egy hatalmas tömeg gravitációja eltéríti a fényt. A felvétel az egész világot bejárta.

Kapcsolódó cikk:
Hatalmas meteor szelte át az eget »

Dia


                        	A Sas csillagköd
                        	A Sas csillagködről készült felvételek is döbbenetesek: por- és gázfelhőt örökítenek meg éppen formálódó csillagokkal együtt. A kép - több százezer társával együtt - már nem csak a szakmabelieket és a csillagászat iránt érdeklődőket vette le a lábáról, hanem a laikusokat is, hiszen a színek és a formák már-már festményi szépségűek.

A Sas csillagköd

A Sas csillagködről készült felvételek is döbbenetesek: por- és gázfelhőt örökítenek meg éppen formálódó csillagokkal együtt. A kép - több százezer társával együtt - már nem csak a szakmabelieket és a csillagászat iránt érdeklődőket vette le a lábáról, hanem a laikusokat is, hiszen a színek és a formák már-már festményi szépségűek.

Dia


                        	A NGC 3603 csillaghalmaz
                        	Az NGC 3603 csillaghalmaz a Tejútrendszer egyik legfiatalabb és legnagyobb össztömegű halmaza, melyben olyan nagy tömegű csillagokat találtak a kutatók, amilyeneket korábban soha. A Hubble ezen felvételének különlegessége, hogy egyszerre látható rajta a csillagok fejlődésének szinte valamennyi szakasza.
                        	Kapcsolódó cikk:
                        	Gyönyörű háttérképek a NASA-tól »

A NGC 3603 csillaghalmaz

Az NGC 3603 csillaghalmaz a Tejútrendszer egyik legfiatalabb és legnagyobb össztömegű halmaza, melyben olyan nagy tömegű csillagokat találtak a kutatók, amilyeneket korábban soha. A Hubble ezen felvételének különlegessége, hogy egyszerre látható rajta a csillagok fejlődésének szinte valamennyi szakasza.

Kapcsolódó cikk:
Gyönyörű háttérképek a NASA-tól »

Dia


                        	Az Eszkimó-köd
                        	Az NGC 2392 planetáris köd, avagy az Eszkimó-köd elnevezését annak köszönheti, hogy csillagászati távcsővel a Földről nézve valódi eszkimóarcot formáz, az arcot körülvevő csuklyával együtt. A köd középpontjában egy csillag van, melyről néhány ezer évvel ezelőtt váltak le azok a - hidrogénből oxigénből, nitrogénből és héliumból álló - gyűrűk, melyek most körülveszik.

Az Eszkimó-köd

Az NGC 2392 planetáris köd, avagy az Eszkimó-köd elnevezését annak köszönheti, hogy csillagászati távcsővel a Földről nézve valódi eszkimóarcot formáz, az arcot körülvevő csuklyával együtt. A köd középpontjában egy csillag van, melyről néhány ezer évvel ezelőtt váltak le azok a - hidrogénből oxigénből, nitrogénből és héliumból álló - gyűrűk, melyek most körülveszik.

Dia


                        	A Mars
                        	2003-ban a Mars különösen közel került a Földhöz. Ez tette lehetővé, hogy a Hubble minden eddiginél részletesebb felvételeket készíthessen a vörös bolygóról. Ezeken kristálytisztán látszik a Mars déli sarkvidékét borító jégsapka, valamint a vöröses felszínt pettyező kráterek sora.
                        	
                        	Kapcsolódó cikk:
                        	3 bizonyíték, hogy van élet a Földön kívül »

A Mars

2003-ban a Mars különösen közel került a Földhöz. Ez tette lehetővé, hogy a Hubble minden eddiginél részletesebb felvételeket készíthessen a vörös bolygóról. Ezeken kristálytisztán látszik a Mars déli sarkvidékét borító jégsapka, valamint a vöröses felszínt pettyező kráterek sora.

Kapcsolódó cikk:
3 bizonyíték, hogy van élet a Földön kívül »

Dia


                        	Az Orion-köd
                        	Az Orion az északi égbolt egyik legismertebb és leglátványosabb csillagképe. A világ minden tájáról jól látható, hazánkból télen figyelhető meg a legjobban. Több, úgynevezett mélység-objektumot - Naprendszeren kívüli, csillagnak nem minősülő objektumot - tartalmaz, ezek egyike a lenyűgöző szépségű Orion-köd.

Az Orion-köd

Az Orion az északi égbolt egyik legismertebb és leglátványosabb csillagképe. A világ minden tájáról jól látható, hazánkból télen figyelhető meg a legjobban. Több, úgynevezett mélység-objektumot - Naprendszeren kívüli, csillagnak nem minősülő objektumot - tartalmaz, ezek egyike a lenyűgöző szépségű Orion-köd.

Dia


                        	Az N69A szupernóva-maradvány
                        	A szupernóva-maradványok izzó gázfelhők, melyek egy csillag szupernóvaként történő fellángolása után képződnek. Az izzó felhők néhány tízezer évig tágulnak, de egyre lassabban, miközben fokozatosan hűlnek, majd szétoszlanak. Közepüket rövid ideig fekete lyuk képezi. Képünkön az egyik leghíresebb szupernóva-maradvány látható a Nagy Medve-csillagképben.

Az N69A szupernóva-maradvány

A szupernóva-maradványok izzó gázfelhők, melyek egy csillag szupernóvaként történő fellángolása után képződnek. Az izzó felhők néhány tízezer évig tágulnak, de egyre lassabban, miközben fokozatosan hűlnek, majd szétoszlanak. Közepüket rövid ideig fekete lyuk képezi. Képünkön az egyik leghíresebb szupernóva-maradvány látható a Nagy Medve-csillagképben.

Dia


                        	A Macskaszem-köd
                        	A Sárkány-csillagképben található Macskaszem-ködöt William Herschel fedezte fel 1786-ban. Ez volt az első planetáris köd, melyen színképelemzést végeztek, hogy megismerjék a ködöt alkotó anyagokat. A Macskaszem-köd további különlegessége, hogy egyike a jelenleg ismert legösszetettebb szerkezetű planetáris ködöknek - különleges alakzatai jól látszanak a Hubble felvételein.

A Macskaszem-köd

A Sárkány-csillagképben található Macskaszem-ködöt William Herschel fedezte fel 1786-ban. Ez volt az első planetáris köd, melyen színképelemzést végeztek, hogy megismerjék a ködöt alkotó anyagokat. A Macskaszem-köd további különlegessége, hogy egyike a jelenleg ismert legösszetettebb szerkezetű planetáris ködöknek - különleges alakzatai jól látszanak a Hubble felvételein.

Dia


                        	A V838 Monocerotis lakomája
                        	A V838 Monocerotis néven ismert csillag 2002 januárjában minden addiginál fényesebb lett - 600 ezerszer ragyogóbb, mint a Nap. A kutatók akkor még nem tudták, mi lehet ennek az oka. A csillag fénykibocsátásának elemzése során azonban kiderült: a csillag alig néhány hónap leforgása alatt három bolygót is bekebelezett. A Hubble-nek sikerült megörökítenie a lakomát.

A V838 Monocerotis lakomája

A V838 Monocerotis néven ismert csillag 2002 januárjában minden addiginál fényesebb lett - 600 ezerszer ragyogóbb, mint a Nap. A kutatók akkor még nem tudták, mi lehet ennek az oka. A csillag fénykibocsátásának elemzése során azonban kiderült: a csillag alig néhány hónap leforgása alatt három bolygót is bekebelezett. A Hubble-nek sikerült megörökítenie a lakomát.

Dia


                        	A Csáp-galaxisok
                        	A Csáp-galaxisokat - a képen a Hubble felvétele az NGC 4038 és az NGC 4039 magjairól - William Herschel fedezte fel 1785-ben. A két, eredetileg különálló galaxis ütközése során rengeteg csillag született, és két olyan, ritka anyagsűrűségű buborék is, amely kizárólag röntgenfelvételeken látható.

A Csáp-galaxisok

A Csáp-galaxisokat - a képen a Hubble felvétele az NGC 4038 és az NGC 4039 magjairól - William Herschel fedezte fel 1785-ben. A két, eredetileg különálló galaxis ütközése során rengeteg csillag született, és két olyan, ritka anyagsűrűségű buborék is, amely kizárólag röntgenfelvételeken látható.

Dia


                        	A Sagittarius törpegalaxis
                        	Az elliptikus törpegalaxis a Tejútrendszer egyik, elliptikus pályán mozgó kísérője, mely sarki pályán kering a Tejútrendszer magja körül. Bár ez az egyik, a Földhöz legközelebb eső kísérőgalaxis, és az égbolt jelentős részét lefedi, galaxisunk teljesen ellentétes oldalán található, emiatt csak nagyon gyengén látszik. 1994-ben fedezte fel Rodrigo Ibata, Mike Irwin és Gerry Gilmore.

A Sagittarius törpegalaxis

Az elliptikus törpegalaxis a Tejútrendszer egyik, elliptikus pályán mozgó kísérője, mely sarki pályán kering a Tejútrendszer magja körül. Bár ez az egyik, a Földhöz legközelebb eső kísérőgalaxis, és az égbolt jelentős részét lefedi, galaxisunk teljesen ellentétes oldalán található, emiatt csak nagyon gyengén látszik. 1994-ben fedezte fel Rodrigo Ibata, Mike Irwin és Gerry Gilmore.

Dia


                        	A Messier 64 spirálgalaxis
                        	A Messier 64 különlegessége, hogy a fő síkjában található csillagok ellenkező irányba forognak, mint a galaxis külső részében forgó csillagközi gáz és por. Ennek oka valószínűleg az, hogy a galaxis korábban egy másikkal ütközött érintőlegesen. Ehhez hasonló jelenségre eddig nem bukkantak a csillagászok.
                        	
                        	Kapcsolódó cikk:
                        	Az univerzum 3 hihetetlen csodája »

A Messier 64 spirálgalaxis

A Messier 64 különlegessége, hogy a fő síkjában található csillagok ellenkező irányba forognak, mint a galaxis külső részében forgó csillagközi gáz és por. Ennek oka valószínűleg az, hogy a galaxis korábban egy másikkal ütközött érintőlegesen. Ehhez hasonló jelenségre eddig nem bukkantak a csillagászok.

Kapcsolódó cikk:
Az univerzum 3 hihetetlen csodája »

Blog.hu ajánló
Szerző: Mondovics Pálma
Fotó: