Miért nem működnek a párkapcsolataid?

Működik-e Münchausen báró módszere, azaz kihúzhatod-e saját magad a mocsárból?

Vajon mi történik akkor, ha testi-lelki bajaidért nem csupán a saját életedben bekövetkezett események okolhatók, hanem valamelyik családtagod sorsa formálja meghatározóan a sorsodat, méghozzá anélkül, hogy tudnál róla? Németországban harminc éve használnak egy különleges módszert ennek kiderítésére.

A család, mint rendszer

A Bert Hellinger német pszichoterapeuta nevével fémjelzett rendszerfelállítás a családban történt eseményekkel, egyes családtagok nehéz sorsával - amit eredményezhetett betegség, korai halál, vagyonvesztés, kitagadás, abortusz - foglalkozik, de a főszereplő mindig a témahozó, azaz az kliens élete, ami esetleg nem úgy alakul, ahogy azt szeretné.
A módszer alapja tehát, hogy az emberi és szociális csoportok résztvevői, így a családok tagjai is hatással vannak egymásra: az ősök hagyományai, szemléletmódja, a velük történt dolgok befolyásolják a jelenleg élők viselkedését. Tudatosan épp úgy, mint tudattalanul. Ennek egy része logikával némileg összerakható ugyan, jó pár dolog azonban csak a családfelállítás módszerével hozzáférhető.

Hellinger azt ismerte fel, hogy, ha egy családtaggal valami életbevágóan rossz történt, a család - mint rendszer - működésében zavar keletkezik, amit egy később született leszármazott úgy próbál korrigálni, hogy ugyanúgy él, érez és viselkedik, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg.

A családállítás

A foglalkozásokon a téma hozója röviden megfogalmazza a problémáját, majd az állításvezető segítségével meghatározza az érintett személyeket - családtagokat, munkatársakat. Őket az előbbi esetben bábuk vagy papírlapok helyettesítik, utóbbinál a témahozó kiválasztja a csoportból ezek képviselőit, és a csoport által alkotott körben felállítja őket.

A képviselők az állítás során csakis a pillanatnyi érzéseikről beszélhetnek, spekulálni, helyzetet elemezni tilos - a zsigeri érzések fontosak. A megszemélyesített családtagok viszonyáról az árulkodik, ha a megszemélyesítő például borzong, vagy melege lesz, vonzza, taszítja valaki személye. Az állításvezető a szereplők mozgatásával, illetve új elemek beállításával folyamatosan változtatja a kezdő képet, és olyan állapot elérésére törekszik, melyben a feltett kérdésre megoldás mutatkozik. A végső fázisban a kérdező maga is beállhat a képviselője helyére, hogy megtapasztalhassa a kialakult helyzetet.

A párkapcsolati kudarcok háttere

Éva azzal keresett fel családállítót, hogy folyamatosan kudarcok érik a párkapcsolataiban. Olyan férfiakba botlik, akik csak kihasználják, majd lelépnek.

Egy éve nem tudja lezárni a legutóbbi kapcsolatát, azon őrlődik, vajon milyen hibát követett el, hogyan tarthatta volna meg a párját.
A családjáról elmesélte, hogy az édesanyja hat hónapos terhes volt vele, amikor édesapja elhagyta. Az anyai nagyanyja is egyedül maradt, a nagypapa ugyanis új családot alapított, de már az anyai dédnagymama is sokat szenvedett, hiszen a dédnagypapa kártyázott, mulatott, nőzött.
Mivel a kérdése a legutóbbi párkapcsolatára vonatkozott, Éva első körben két képviselőt választott a csoportból, egyet magának, egyet pedig a volt élettársának. A két szereplő arról számolt be, hogy vonzódnak egymáshoz. Látszólag nem volt oka a szétválásuknak. Ekkor beállt a körbe Éva anyja, majd az apja is, pontosabban a megszemélyesítő képviselőik.

Az apa megjelenésére Éva képviselője elkezdett előre dőlni. Az anyát a hideg rázta. Amikor beállt a nagyanyja képviselője, majd a dédnagymama is, egyértelművé vált, hogy a női sor tagjai között milyen szoros, szolidáris a kapcsolat. A mulatós, nőzős dédnagypapa képviselője azonban szomorúan és kirekesztetten ácsorgott.

Anyáról lányára

A képből jól látszott, hogy Éva nagymamája gyengének tartotta a saját anyját, mivel hagyta magát a csapodár férje által éveken át megalázni.

Ezért az anyja helyett, az ő nevében kezdett el haragudni az apjára, a dédnagypapára. A mondás, miszerint a férfiakban nem lehet megbízni, és minden férfi disznó, innentől kezdve anyáról lányára szállt. Éva tehát azért választott olyan férfiakat, akik - hasonlóan a dédnagypapához - magukkal inkább törődtek, mint vele, mert vitte magával a családi dinamikát, mondván, ha nekik - a dédnagymamámnak, nagymamámnak, anyámnak - nem sikerült megfelelő kapcsolatot találniuk, akkor nekem se fog.

A családállító ilyenkor a következőt teheti: a dédnagymama elmondja a lányának, Éva nagymamájával, hogy ami közte és a férje között történt, az csak rájuk tartozik, a kettőjük dolga. Ezzel visszafogadja a kétes hírű dédnagypapát a családba. A családi anomália megszűnt, így Éva képessé válhat egy igazi párkapcsolatra.

A családban uralkodó törvények

Hellinger szerint három fontos törvény uralkodik a családokon belül: az első az odatartozás joga. A kitagadott családtagok, ha akarod, ha nem, ha tudsz róla, ha nem, lenyomatot hagynak az emlékképeidben.
A második, a kiegyenlítődés törvénye szerint egy később született családtag átvállalhat sorscsapást, betegséget, vezekelhet valamelyik elődje rossz vagy épp jó tettéért.

A harmadik törvény arról szól, hogy a családtagok csak a saját helyükön élhetnek jó életet. A gyerek nem pótolhat társat a szülője mellett, és nem teheti jóvá a nagyszülei hibáit sem.

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban a cancel culture, azaz az eltörléskultúra került terítékre. Mikor született meg, és mit jelent a cancel culture kifejezés? Miért veszélyes jelenség? Kik azok a híres személyek, akik érintettek? Honnan tudjuk, hogy valósak-e az ellenük felhozott vádak? Hogyan befolyásolja az eltörléskultúra a stand up comedy műfaját?

_Promóció

Nem vonódhat bele látszólag egyenrangúként a nagyok életébe, de fontos például a meghatározó szerelmi kapcsolatok sorrendje is - egy második feleség az elsőnek köszönheti a boldogságát, ha ugyanis az a kapcsolat nem fut zátonyra, nem ő lenne egy pár a férjével.

• probléma
• párkapcsolat
• szakember
• megoldás
• család
• sors
• családállítás
• Terasz