Akik valóban eladták a lelküket az ördögnek

A középkorban elég volt vörös hajjal rendelkezni ahhoz, hogy az adott személyről azt terjesszék, hogy az ördöggel cimborál. De ugyanígy bélyegezték meg azokat is, akik rendkívüli tehetségükkel tűntek ki a tömegből, vagy kiemelkedően nagy tudással rendelkeztek. Ésszerű magyarázat híján ugyanis évszázadokig csak azt tudták elképzelni, hogy az adott személy lepaktált az ördöggel: eladta a lelkét, cserébe a tudásért és a tehetségért.

Az ördöggel a történelemben - a hiedelmek szerint - nem csak tudósok és művészek cimboráltak: többek között II. Szilveszter pápáról is azt beszélték, hogy tudását a sötét oldalnak köszönhette.

Urbain Grandier atya és a Sátánnal kötött paktum

A francia származású, katolikus Urbain Grandier atya, akit boszorkányság vádjával máglyahalálra ítéltek, a franciaországi Loudun egyik templomában tevékenykedett papként. A cölibátus fogadalmát már viszonylag korán megszegte: rendszeresen élt szexuális életet, és széles körben hatalmas szívtipróként ismerték. Egészen 1632-ig nyugodtan élte életét, amikor apácák egy csoportja azzal vádolta meg, hogy Grandier atya megbabonázta őket: rájuk küldte Asmodai-t, a démont, aki arra kényszerítette az apácákat, hogy kötelezzék el magukat az ördög mellett, és engedelmeskedjenek az atya szexuális jellegű kéréseinek. Az atyát bíróság elé állították, ahol a bíró a feljegyzések szerint ennek bizonyítékát is felmutatta: egy megállapodást az atya és a Sátán között, azok és további démonok aláírásával. A megállapodás szövege latinul volt, és visszafelé írták, alul pedig jól kivehetően a Sátán saját aláírása volt olvasható.

A szöveg szerint az atya kérésének megfelelően a Sátán 20 boldog évet biztosított az atyának, aki viszont halála után csatlakozik hozzá az Isten ellen folytatott harcban. Az atyát boszorkányság vádjával máglyahalálra ítélték.

Niccolò Paganini, az ördöggel egy színpadon

Niccolò Paganini egyike a valaha élt legnagyszerűbb hegedűművészeknek. Hatévesen már mandolinon játszott, egy évvel később pedig szonátákat komponált. 12 évesen kezdett nagyközönség előtt játszani, 16 évesen azonban - elsősorban az apai szigor elleni eszközként - egy időre lecserélte a hegedűt szoknyákra, italra, szerencsejátékra.

Ebben az időszakban csupán ritkán lépett színpadra. 22 éves kora környékén kezdett lehiggadni, és vette kezébe ismét, immár még komolyabban a hegedűt. Azonnal híres lett, ami nem is csoda, hiszen hihetetlenül bánt a hangszerrel: képes volt például a mindössze négy húros hegedűn egy kézzel három oktávot lefogni, amire sem előtte, sem utána hosszú évekig nem volt példa. Játékával rendszeresen annyira meghatotta a közönséget, hogy az könnyekre fakadt.

Egyik leghíresebb darabja, a Le Streghe című - mely magyarul A boszorkányok táncaként ismert -, olyannyira bonyolult, hogy szinte képtelenségnek tűnt eljátszani. A közönség nem is tudta elhinni, hogy lehetséges, amit lát, így aztán Paganiniről hamar elterjedt, hogy eladta a lelkét az ördögnek - volt, aki azt állította, látta is, amint az ördög megjelent a színpadon a darab közben. A hír széles körben elterjedt, és eljutott az egyházig is, akik Paganini 1840-ben bekövetkezett halálakor nem is engedélyezték a katolikus temetést. Négy évbe telt, mire a pápa engedélyezte, hogy az akkor Nizzában lévő testet egyáltalán átszállíthassák Genovába, Paganini születési helyére, ám temetésről ekkor sem lehetett szó. A művészt végül 1876-ban temették el Pármában.

Giuseppe Tartini, akinek az ördög komponált

A szintén világhírű, rendkívüli tehetséggel megáldott olasz hegedűművész és zeneszerző a legendák szerint az ördögnek köszönheti sikerét és világhírét. Tartini - aki kortársaival ellentétben az egyházi művek helyett a közönség szórakoztatása céljából alkotott - leghíresebb, ugyanakkor a legnagyobb port kavart darabját, a Devil's Trill Sonatát - magyarul Ördögtrill szonáta - ugyanis neki köszönheti.

Állítólag maga Tartini mesélte el csillagász barátjának, Jérôme Lalande-nek, hogy azt álmodta: megjelent előtte az ördög, és kérte, hogy szegődjön a szolgájául. Miután részletezte kérését az ördög, Tartini a kezébe adta a hegedűjét, hogy meggyőződjön a tudásáról. Az ördög azonnal játszani kezdett rajta, de olyan virtuozitással, hogy a művésznek elakadt a lélegzete.

Amikor felébredt, azonnal hozzáfogott lejegyezni a darabot, ám reménytelenül: bár a szonáta hatalmas sikert aratott a közönség körében, Tartini tudta, hogy a darab még így is messze van attól, amit álmában hallott. Feljegyzéseiben így nyilatkozott a műről: "Egyszerűen pocsék ahhoz képest, amit hallottam. Annyira pocsék, hogy, ha meg tudnék élni másból, most azonnal eltörném a hegedűmet, és örökre elfelejteném a zenét."

• történelem
• rejtélyes esetek
• Terasz