Naplót írt a kislány, miközben a nácik elől bújkált: megváltoztatta a világot

A világtörténelem bővelkedik olyan fordulatokban és diplomáciai kudarcokban, melyekben a felnőttek és tanult diplomaták is csak tehetetlen bábuk voltak, rosszabb esetben végzetes események okozói. Ugyanekkor néhány bátor kiskamasz, végzetszerűen vagy akarattal, sorsfordító történelmi változások szereplőjévé lépett elő.

Ismerj meg a történelem számtalan említésre érdemes személyisége közül négy rendkívüli tehetséggel és bátorsággal megáldott gyermeket, aki tettével vagy mártírhalálával örökre megváltoztatta a világot, és a következő nemzedékeknek is követendő példát mutatott.

Anne Frank

Az 1929-ben, Németországban született, zsidó származású kamaszlányt a II. világháború idején írt naplójegyzetei tették világhírűvé. Kifinomult stílusban fogalmazott naplóját, melyben családjáról és barátairól, kamaszkori érzéseiről, vagyis az életéről írt, 13. születésnapjától kezdve vezette, egészen 1944. augusztus 1-jéig. Annelies Marie Frank és családja Hitler hatalomra kerülésekor menekült el Frankfurtból Amszterdamba abban a reményben, hogy a semleges országban biztonságban élhetnek. A nácik azonban lerohanták az országot, így a család bujkálni kényszerült.

Két évig - egészen 1944. augusztus 4-ig, amikor a rendőrség betört a búvóhelyre - rejtőzködtek az apa, Otto Frank irodahelyiségeinek rejtett szobáiban. A németek az egész családot a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták, Anne és nővére, Margot is itt halt meg: mindkettőjükkel tífusz végzett. A szörnyűségek egyetlen túlélője a családfő volt, aki szabadulása után visszatért Amszterdamba, ahol a szétdúlt házban rátalált lánya naplójára. Erőfeszítéseinek köszönhetően Anne Frank naplója 1947-ben már nyomtatásban is napvilágot láthatott. Az eredeti sorok hollandul íródtak, de a könyvecskét azóta már a világ szinte összes nyelvére lefordították.

- Csoda, hogy még nem adtam fel a reményt, hiszen minden oly valószínűtlennek és megvalósíthatatlannak tűnik. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. (...) Mégis úgy érzem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a világon. De addig féltve őrzöm az álmaimat, s remélem, talán megvalósulnak egyszer - írta a 15 éves Anne utolsó bejegyzéseinek egyikében.

Samantha Reed Smith

Az 1972-ben, Maine-ben született amerikai iskolás kislány tízévesen, az USA és a Szovjetunió között dúló hidegháború legzűrösebb éveiben egy egyszerű levéllel hívta fel magára a politikusok és a világsajtó figyelmét. Samantha Smith egy hirtelen ötlettől vezérelve 1982 novemberében levelet írt Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, a Szovjet Kommunista Párt akkori főtitkárának, hogy magyarázatot kapjon a két nagyhatalom közötti feszültségek okára. A rendhagyó levelet 1983. április 12-én az orosz lap, a Pravda is leközölte, melyre felbátorodva Samantha elküldte levelét az amerikai szovjet nagykövetnek is.

Andropov visszaírt az akkor tízéves kislánynak, melyben meghívta a Szovjetunióba, Samantha pedig elfogadta a meghívást. Látogatása a média részéről is nagy figyelmet kapott, a kislányt csak Jószolgálati Követként és Amerika Legfiatalabb Nagyköveteként emlegették. A talpraesett kislány a legismertebb politikusokkal beszélgetett, interjúkat adott, sőt, még egy könyvet is írt oroszországi útjáról.

Még ugyanezen év decemberében Japánba is meghívást kapott, ahol találkozott a miniszterelnökkel, és Kóbe városában beszédet tartott a Gyermekek Nemzetközi Szimpóziumán. A kislányt sokan ünnepelték, és sokan támadták, de az vitathatatlan, hogy a maga módján rengeteget tett a szemben álló országok közeledéséért. Az amerikai iskolásból valószínűleg kitűnő diplomata lett volna, de a végzet közbeszólt: Samantha Smith két és fél évvel legendás levele után egy tragikus repülőszerencsétlenségben, 1985-ben életét vesztette.

- A nevem Samantha Smith. Tízéves vagyok. Gratulálok az új munkájához. Félek, hogy Oroszország és az Egyesült Államok közt atomháború tör ki. Ön a háborúra fog szavazni? Ha nem, akkor kérem, mondja el, hogyan próbálja megakadályozni, hogy háború legyen. Erre nem muszáj válaszolnia, de szeretném tudni, miért akarja meghódítani a világot vagy legalábbis a mi országunkat. Isten azért teremtette nekünk a világot, hogy békében éljünk együtt, nem azért, hogy harcoljunk - írta Samantha 1982-es levelében.

Hector Pieterson

A színesbőrű, 1964-ben született fiú egy, a világsajtót bejárt fényképnek köszönhetően vált az 1976-os dél-afrikai véres események ikonikus alakjává. A Sam Nzima által készített sajtófotón Mbuyisa Makhubo szerepel, amint meglőtt társát, a mindössze 13 éves Hector Pietersont igyekszik karjaiban cipelve kimenekíteni a golyózáporból. A fiút egy rendőr lőtte meg, amikor a fegyveresek tüzet nyitottak a forradalmi tüntetésen védtelenül felvonuló tizenéves diákokra.

Johannesburg legnagyobb fekete negyede, az 1920-as években létrejött Soweto az 1976-os vérengzéssel került be a történelemkönyvekbe, amikor június 16-án a rendőrség belelőtt az afrikansz nyelv kötelező iskolai oktatása ellen tüntető, főleg gyerekekből álló tömegbe. Az 566 halálos áldozatot követelő akció és annak visszhangja az egész országra kiterjedő tiltakozómozgalmat indított be, mely végül is a rendszer bukásához vezetett.

A sebesült Hector fotója, valamint értelmetlen halála azóta is örök jelképe az elnyomó rendszerrel szembeni ellenállásnak és az emberi brutalitásnak. A tragikus nap Dél-Afrikában mára a fiatalok nemzeti ünnepe lett, Hector Pietersonról pedig emlékmúzeumot neveztek el Orlando Westben, nem messze attól a helytől, ahol a fiút a végzetes lövés érte 1976-ban. Az emlékmű ma is a város legismertebb és leglátogatottabb nevezetességei közé tartozik.

Thandiwe Chama

A 16 éves zambiai lány, Thandiwe Chama három éve került a sajtó érdeklődésének középpontjába, amikor 28 egyéb jelöltet megelőzve neki ítélték a nemzetközi Gyermek Nobel-békedíjat. A színesbőrű lány Hágában vette át az értékes szobrocskát és a 100 ezer eurós pénzdíjat, mint valódi, kézzel fogható segítséget a jó ügyért való küzdelemhez.

Thandiwe azzal érdemelte ki az elismerést, hogy nyolc évesen kiharcolta a falujában, Lusakában megszűnt iskolai oktatás újbóli beindítását. Ő és 60 másik kisdiák tanárok hiányában szorultak ki az oktatásból, de a kislány erőfeszítéseinek köszönhetően hamarosan újra iskolapadban ülhettek a Jeck Cecup Általános Iskolában. Az afrikai lány azóta is aktívan harcol az általános, mindenkire kiterjedő oktatás ügyéért, de egyéb fontos kérdések, többek között az AIDS ügyében is felszólalt. Ez utóbbi, rendkívül súlyos problémáról könyvet is írt, kifejezetten afrikai gyermekekhez szólót, melyben az ő nyelvükön beszélt a halálos kór veszélyeiről.

Thandiwe rendhagyó módon a szívügyének tekintett kérdésekről - külföldi egyetemek és egyéb nemzetközi fórumok mellett - afrikai templomokban is beszélt, mellyel nagyon sok embert állított maga mellé. Egy időben blog formájában, mostanában pedig a Twitteren követheted nyomon a harcos afrikai lány utazásait és az emberi jogok melletti kampányát.

• történelem
• Terasz