Régen bikavérrel mostak hajat, és nem az egrivel: fura hajápolási szokások a történelemből

Manapság természetesnek veszi az ember, hogy elképesztő mennyiségű sampon, balzsam és egyéb hajápolási olaj, krém és spray áll a rendelkezésére. Hosszú út vezetett idáig.

A történelem hajápolási szokásai nem lineáris módon fejlődtek, mert ugyan az ókorban nagyon gondosan ügyeltek a tisztításra, aztán a középkorra ennek szinte már nyoma sem volt.

Az idők során egészen különleges anyagokat is felhasználtak, és olyanokat is, amiket még ma is sokan bevetnek a szépségápoláshoz.

Méhviasztól a vérig az ókorban

Az ókori Egyiptomban nagy gondot fordítottak a higiéniára és szépségápolásra, így a rendszeres hajmosásnak is külön rituáléja volt, legalábbis azoknál, akik nem parókát viseltek. Általában langyos, citromos vízzel mostak hajat, melybe különféle természetes anyagokat és olajat kevertek, hogy eltávolítsák a zsíros szennyeződéseket. Végül mandulaolajat kentek rá, amit méhviasz követett: ez a napon megszáradva fixálta a frizurájukat, ráadásul extra fényessé tette a hajukat. 

A hajmosás szorosan összefüggött a hajfestéssel, hiszen a nők már akkoriban is különféle praktikákat vetettek be az ősz hajszálak ellen. Míg a citruslé világosabbra színezte a hajukat, addig a marha vagy a bika felforralt vére sötétebb árnyalatot kölcsönözött nekik, így ezt a bizarr keveréket is a hajápolás részévé tették. A hajhullás megelőzésére ricinusolajat használtak, amit ma is sokan eredményesen használnak hajnövesztésre.

Elhanyagoltan és koszosan a 18. században

A sötét középkor után - amelyben nem volt divat a fürdés - a reneszánsz hozta el a szépségápolás fellendülését. Ekkor újra felfedezték a különféle olajokat és illatos növényeket. Azonban a 18. századi Európa, azon belül is főleg a francia udvarban a hajápolás nem volt valami magasfokú: ekkor a barokk és rokokó hajviselet éke a paróka volt, ezért a hajmosás enyhén szólva a háttérbe szorult.

A parókák alatt a haj ápolatlan és elhanyagolt maradt, a parókát pedig rizsporral kezelték, ami szárazsamponként funkcionált, vagy olajjal fésülték a helyére. A bonyolult hajkölteményekben nem ritkán különféle élősködők, bolhák telepedtek meg, a viszketés elviselésére remekmívű fejvakarókat használt az arisztokrácia.

Elterjed az ecet és a tojás

A viktoriánus korban ismét több figyelmet szenteltek a hajnak, és a nők immár átlagosan kéthetente mosták meg, amihez legtöbbször ecetet használtak. Bár már a középkorban is voltak szappancéhek, a szappan mint samponhelyettesítő csak a 19. század végén, a 20. század elején kezdett elterjedni.

Ezt illatos fűszernövényekkel keverték, például levendulával vagy rozmaringgal. Ekkoriban kezdték el azt a hajpakolást is alkalmazni, ami a mai napig gyakori módszernek számít: tojássárgáját kentek a hajukra, így elérve a fényesebb és puhább textúrát. A manapság is használt, direkt hajra kifejlesztett samponok csak az 1930-as években robbantak be.

Ezek lesznek a legszebb hajszínek idén

Hideg szőke, meleg barna - történt változás a tavalyi év legdivatosabb hajszíneihez képest. Ilyen színt válassz, ha festésben gondolkodsz!

(Képek forrása: Getty Images)

• szépség
• hajápolás
• hajmosás
• szépségápolás
• történelem
• ókori egyiptom
• Szépség és divat