A 11 legmegdöbbentőbb ruha az olimpiák történetében - Mai szemmel igen furcsák

1900-ban Helen Provost ezüstérmet szerzett női teniszben Párizsban, ráadásul mindezt bokáig érő ruhában. A verseny résztvevőinek nem voltak választási lehetőségeik: a maxidressz, a hosszú ruhaujjak, a zárt nyak és a magasított cipősarok elvárás volt akkoriban.

1908-ban a londoni játékok során Miss Queenie Newall ebben a különös, nagyon tradicionális és mai szemmel aligha sportos összeállításban nyerte meg a női íjászat aranyérmét.

Szintén 1908-ban a Londonba készülő dán atléták ebben a kényelmes, bő, fehér egyenöltözetben gyakoroltak.

1932-ben Helene Mayer térdig érő, egyrészes vívóruhában képviselte hazáját, Németországot Los Angelesben.

1936-ban Berlinben büszkén pózoltak a német 100 méteres női váltó csapat tagjai ma már inkább kényelmes szabadidő ruhának tűnő egyenöltözetükben, amelyet akkor a versenyen is hordtak.

A szalmakalapos hölgy a képen az amerikai Wilma Rudolph hazája egyenruhájában. Wilma 1960-ban a világ leggyorsabb női futója volt.

Az 1968-as mexikói olimpián hatalmas népszerűségnek örvendett a fehér szín, az elasztán és az extra rövid sort, ugyanis kegyetlen melegben kellett versenyezniük az atlétáknak. Ezeket a darabokat választotta a brit gátfutó Pat Bryce-Nutting is.

Ezt a fantasztikusan nőies összeállítást Hardie Amies tervezte a brit úszócsapat számára az 1968-as megmérettetésekre.

A brit olimpikonok Mexikóban az edzések során már egészen modern darabokat viseltek. A kicsiny rövidnadrágok és az egyszerű, csíkozott pólók mai szemmel is sportosak.

Az 1984-es Los Angeles-i olimpia megnyitójára maga Levi Strauss tervezte az atléták melegítőjét, amely akkoriban csillogó anyagával, élénk színeivel és magas derekú szabásával nagyon trendinek számított.

2016-ban a riói olimpia során két kultúra kontrasztos találkozásának lehettünk tanúi, amikor az egyiptomi strandröplabdacsapat európai kihívói ellen játszott.