Kedves Márti, az ekcémával az ember kérget von magára, hogy elszigetelje magát a külvilágtól, azért, hogy ne sérüljön a lelki világa. Miközben arra vágyik, hogy elismerjék elfogadják, mindent megtesz, hogy mások értékeinek megfeleljen, feladva a sajátjait. Ki mindenkinek akarsz megfelelni és meddig veszed figyelembe a mások érdekeit, sajátjaid rovására? Meddig akarod az szerint élni az életed, hogy milyennek látnak mások? Ezenkívül, mikor éltél meg egy nagyobb elszakadás, elhagyás élményt? Ez is oda tud vezetni, hogy nehogy megbántsanak, nehogy megsérülj,nehogy elhagyjanak, inkább mások elvárásai szerint akrsz élni. Mert ha megmutatod a külvilágnak te mit szeretné,l akkor az nem mindenkinek fog tetteszeni, és ez félelemmel tölt el. A tudat, hogy te mit szeretnél, és közben szinte csak a mások igényeink fontosságával foglalkozol, szorongást okoz ami dühbe lázadásba megy át, így vezet elszigeteltséghez az ekcéma. Szóval inkább kezdj el arra figyelni te mit szeretnél, és, hát, van olyan, hogy másoknak nem tettszik, de legalább látni fogják, hogy te ki vagy, mert eddig fogalmuk sem volt róla. Figyelj meg a környezetedben, vagy a példaképeid között olyan embereket, akik sikeresen működtetik magukat és vedd mintául. Figyeld meg vagy képzeld el hogyan viselkednének egy-egy olyan helyzetben, ami neked gondot okoz, és rájuk gondolva ők hogyan oldanák meg, kezd el alkalmazni. Segít! Mutasd meg a külvilágnak magadat ne csak a „kérged” mögé bújva, „takaró” alatt éld az életed. Menny ki a fényre és engedd meg hogy meglássák, ki vagy! Válaszd azt, hogy bátor vagy! Ez után bár nem azonnal, lassanként az ekcéma is csökkenni fog, lehet beletellik hetekbe (még akár hónapba is) de te csak kitartóan az új Mártira figyelj! Ezenkívül még igy a végére, a csalántea vértisztító és ha napi háromszor iszol egy csészével 6 hétig, szintén  segíteni fog. Utána is ihatod, csak csökkentsd napi egy csészére. Sok sikert, Boglárka

Kedves Cukorka, a belső megérzéseink mindig a legtisztábbak. Az meg, hogy az anyagi világban mi, hogy működik azon mindig változtathatunk, csak tőlünk függ milyen irányba. Nem hiszem, hogy egy ember értékeit az anyagiakban kéne mérni (sőt! ) . Bár ez a mai anyagias világ ezt sugallja, mondván, hogy ettől leszünk biztonságban, és boldogok. Biztos ez? Ha nem szerethetünk, ha nem szeretnek benünket, akkor jól tudjuk magunkat érezni akár temérdek pénzzel is a hátunk mögött? Boldogok tudunk lenni? Bár ha nincs meg a megfelelő anyagi háttér ugyanez van, de ezért már tudunk tenni, meglápni a kellő lépéseket. Ám ha nem jól érezzük magunkat a partnerünkkel, akkor még ezért sem tudunk tenni! Társas lények vagyunk, ha ez jól működik ott legbelül egymás iránt, akkor a külvilágban is rendeződik minden. Belső káosz, külső káoszt eredményez és belső egyensúly külső kiegyensúlyozottsághoz vezet. Mindig azt tudjad, ott belül a szívedben hogyan érzed magad? Az anyagiakat közösen még mindig meg tudjátok oldani, de ha belül a lelketekben nincs összahang, nincs mire építeni a külső világot sem. Meg hát az ember megtáltosodik ha jól érzi magát valakivel és biztatást kap, tehát sosem lehet tudni kiből mi lesz. És különben is, nem vagy sehova odaláncolva, bármikor dönthetsz úgy, hogy felállsz bárhonnan és arább mégy. Ne azon gondolkodj, hogy lesz majd, hanem, hogy a két helyzetet hasonlítva melyik az ahol valóban aktívnak, fontosnak, ügyesnek, és szeretve érzed magad? Tehát ne másra koncentrálj hanem magadra! Azt mondják ahol passzívnak és butának érzi magát az ember onnan el kell menni, ahol aktívnak és okosnak, az jó hely számára, mert ki tud teljesedni (miközben ha belül egyensúly lenne, akkor mindenhol jól éreznénk magunkat de hát ez a paradoxon működtet bennünket, mindig a „mihez képest” fontos az életünkben!) Jó választást, Boglárka

Kedves Évike, mennyire érzed magad ott legbelül kislánynak? Mikor engeded meg magadnak hogy felnőjj, mert ugyanis kislányok még nem tudnak gondoskodni a babákról, hiszen még nekik is a szüleik szeretetére gondoskodására van szükségük! Egyébként meg miért akarod még mindig kislánynak érezni magad? Mi az az akadály az életedben ami miatt úgy érzed nem akarsz felnőtt nő lenni, vagy hogy neked nem sikerülhet? Hogyan tudsz szeretetet adni és fogadni? Ez a szívről szól! Acsaládodban ez hogyan működött? Mert leendő gyermekedet így mitől tudod megkímélni, vagy megvédeni? Vagy ez inkább rád vonatkozik, hogy milyen anyja fogsz lenni a gyermekednek, jól tudod e majd szeretni (mert van előtted rossz példa és nem szeretnéd ismételni) ? Ezek nagyon fontos tisztázásra váró kérdések, mikor egyébként fizikailag egészséges emberekről van szó (de még ha van is fizikális akadálya, akkor is, mert ezáltal képes akár feloldódni). A tudatalatti blokkoknagy hatalommal rendelkeznek és igazából nem is tudunk róluk csak ha szembesítenek velük ill. felismertetik velünk. Amint megvan a felismerés, a szervezet máris felszabadul a blokk alól és rendbe jön, kijavítja önmagát. Ám ha nem megy egydül, érdemes kineziológiával, energiával foglalkozó szakemberhez fordulni. Sokat tudnak a blokkok oldásában segíteni ami a tudatalattiban is így oldódik. Ám akár már ezeknek a kérdések feldolgozásával is sikert érhetsz el ( a párodnál is érdemes ugyanezt megnézni, hiszen nem véletlenül választjuk párnak, akit választunk mert tőle tudunk legtöbbet tanulni és ő is ugyan ezeket a gonokat érzi ott legbelül legfeljebb a másik végletről szól). Sikeres önismereti utazást kívánok, Boglárka

Kedves BNÓRA, kedzjük ott, hogy nevedet nagybetűvel írtam, mert, hogy létezel és ezt tudatosítsd magadban és ezt vetesd észre másokkal is! Mégpedig az által, hogy először is megmutatod határaidat „eddig és eddig” jöhetnek mások és „addig” mégy te mások felé. Erre azért van szükség hogy lássák, hogy nem tehetnek veled meg bármit, ami kényük kedvük szerint tettszik (még az apukád sem!!)! Ha valahol nagyon rosszul érzed magad, van választási lehetőséged (és ezt jegyezd meg jól :mindig van választási lehetőség és csak tőled függ mit választasz!) :elmehetsz onnan, vagy ha nem tudsz elmenni (?), akkor azzal a tudattal hallgatod vagy csinálod a dolgod, hogy te a legjobb tudásoddal teszel bármit, azon felül nem a te dolgod! Tudd, hogy tudod amit teszel, azt úgy akartad tenni, még ha az bármi legyen vagy bármennyi is. Tehát a bizalmat elsősorban magad felé állítsd fel és nézd meg mit tudsz csinálni igazán jól? Olyan nincs, hogy valaki valamiben ne lenne ügyes és sikeres! Arra kezdjél figyelni mi az amit jól esik csinálnod, milyen tevékenységben érzed jól magad? Ne a megalázásokra koncentrálj hanem a határmutatásodra! Mutasd meg hogy élsz létezel és nem léphetnek kerezstül rajtad vagy ha ezt megteszik, ott nincs mit „keresned” tovább (szamártól rúgáson kívül mást ne várj !). Mindenkit a helyén kezelj : ez az embert erre „használd”, azt az embert meg arra…Egyébként ha a külvilágot tükörknek nézzük (márpedig az!) akkor igen csak mutatják körülötted az emberek, hogy légy önmagad, ugyan is az a rengeteg provokáció (amit tulajdonképpen te váltasz ki belőlük hozzáállásoddal) mind azt mutatja, hogy lépj már!! Minél nyuszibb valaki annál keményebbek a körülmények körülötte és fordítva mert így van egyensúlyban a világ! Amint ez az egyensúly kezd középre kerülni annál jobban kiegyensúlyozott a helyzet. Figyelj a munkádra, hiszen ügyes voltál végig csináltál egy főiskolát (nem a bukás a lényeg, mindenki bukdácsol valahol életében, sőt az agresszív, és kimért emberek pont e mögé az álca mögé bújnak, hogy ne látszon a gyengeségük) inkább ajándékozd meg magad valamivel. És különben is más embereket fosz tanítani, mutasd meg nekik, hogyan kell jól érezni magukat. Te fogod tudni ezt legjobban megmutatni mivel te a másik oldalt is ismered. Ne az útálatot gyakorold önmagadfelé hanem a szeretetedet! Ki szeressen, ha még te sem tudod szeretni magadat? Hiszen ezt mutattad a világ felé, hogy nem vagy szerethető, hát most mutasd meg, hogy te vagy a világon a legfontosabb magadnak és a legszerethetőbb lény vagy e földön, és az egész világot a kebledre tudod ölelni örömödben! Te is a vidám jó érzésű emberek között érzed jól magad. Egyébként Te egy nagyon nyitott és őszinte ember vagy, lehet rád számítani, ez nem megy mindenkinek, ezt vedd észre! A körülötted lévők pont ezt nem tudják működtetni ezért vagy más és ettől az őszintségtől mindig félnek az emberek. Ébredj fel és nézd meg, hogy van kezed lábad, hallasz látsz…nem vagy nyomorék, semmi sem korlátoz semmiben (és még akkor sem!) kezd el élni az életed a te filmedben, a te rendezésed alapján! Sok sikert! Boglárka

Kedves Angeel, kisgyerekkorban is és felnőtt korban is a bizonytalanság a belső feszültség szüli mindig az álmatlan, zavaros éjszakákat. Nézd meg gyerekkorodban mi volt, vagy ki volt, ami, aki miatt feszültségben éltél? Miért voltál bizonytalan? Ez manapság is így működik? Nem véletelen, hogy felnőtt korban is amikor hasonló helyzetet érzékel az agy, ugyanazt a védekező programot indítja be, hogy ugorj (!) mert védekezni kell. Neked is ajánlom, hogy írd ki magadból a feszültségeket és halgass relaxáló zenét. Napközben is többször csukd be a szemed és lazíts egy pár percre, lazítsd el az izmaidat, ilyenkor tud regenerálódni a szervezet. Lassan megtanítod a tested, hogy ne feszültségben működjön, mert rájössz, hogy sokkal jobban tudod érezni magad ha laza izmokkal éled a mindennapjaidat. Keresd olyan emberek társaságát akikkel jól érzed magad nem pedig akikkel feszült vag yés mindenáron meg akarsz nekik felelni. Ám lehet, hogy egy helyzetnek akarsz mindenáron megfelelni és jó lenni a „ szeren”! Vegyél részt valamilyen mozgásban (aerobic, jóga…) ez kellőképpen kompenzálja a szellemi megterhelést a vért az izmokba küldi ezáltal az agy tud pihenni. Jó lazítást és jó álmokat, Boglárka

Kedves Marcsi, érdemes beszélgetni a fiúval, hogy mi az, ami miatt, az önbizalma megrendült, ami miatt úgy érzi nem tud jól működni a mindennapjaiban? Ki és mi az ami miatt bizonytalanná vált? A kamaszok nagyon érzékenyek és nem is tudják mi is történik velük csak érzik a változást. Kigyensúlyozott és stabil energetikai állapotban nem fordul elő ilyen reakció. Ám ha valamin már régóta gyötrődik magában, akkor a nappali feszültség áttevődik éjszakára is. Szellemvilággal én nem foglalkom, bár nem mondom, hogy nincs és azt sem hogy van…ez az ezoterika világába tartozik és ez egy külön ága, ám azt tudom azoktól akik foglalkoznak vele, hogy annak mindig mi vagyunk az bevonzói, a mi legyengült energetikai rendszerünk ha bármilyen kötődés létre jön, ami meg szintén csak addig tud befolyásolni, amig hagyjuk, hogy elhiggyük. A gyerekek jobban tudnak „látni” a felnőtteknél, kamaszkorra már addig „neveljük” őket, hogy csak az létezik amit mi látunk, hallunk, hogy végül ők sem „látnak és hallanak” semmit. Mondanám azt, hogy egy ilyen irányultságú emberrel beszélgessenek, ám mégis úgy gondolom, hogy nem kéne bonyolítani sem a szülők sem a kamasz életét, van a fizikai „valóságunkban” elég dolog amit helyre lehet hozni, nem kell ehhez még egy másik „világot” is hozzákapcsolni. Ez felnőttnek is megterhelő élmény (ha úgy veszi), nem még egy kamasznak. Inkább beszélgetni kéne vele, hogy pontosan mondja el mit látott, hallott, meghallgatni figyelmesen és megnyugtatni, hogy a túlfeszített, hormonváltozásos időszakában sokmindent létre tud hozni, inkább legyen rá kíváncsi és élményként kezelje, ekkor nem fog félni és lassan minden rendeződik, minden a helyére kerül. Meg kell találni hogyan tudják a kamaszkori bizonytalanságait helyre rakni, hogy biztonságba érezze magát. Akár írja ki magából és utána ne foglalkozzon tovább vele, de akár a mindennapjában felmerülő problémákra is jó módszer a kiírásos. Fontos, hogy ne legyen jobban felnagyítva, mint ahogy már eddig is érezte. A nappali feszültségeket amennyire lehet csökkenteni (akár beszélgetésekkel, akár napi beosztással ahol a biztonság meg van ezáltal teremteve ), így az éjszaka is helyre áll lassan, ne legyenek türelmetlenek! Üdvözlettel Boglárka

Kedves Gabriell, az új kapcsolat elején elfelejtette gondját baját és csak arra figyelt ami érdekelte és a szervezet tudott a napi stressztől regenerálódni. Ahogy múlt az idő kezdett vissza állni a mindennapi stresszes „kerékvágásába” így újra ugyanazokat a problémáit kezdte működtetni amiket azelőtt mielőtt találkozott volna az új párjával. Kevesebb düh és méreg kellene az életébe és ne rágódjon annyit mindenen. Figyeljen a kreativitásra, mit hogyan működtet! Hogyan fogadja el a nőt magában és vajon annak a kislánynak aki ott van a szívében megengedte, hogy saját magát megvalósítsa? Mi az amit még szégyell az életében megmutatni magából? Legyen kísérletező, próbáljon ki dolgokat, amik mindig is önben voltak. Engedje meg magának, hogy vérezen, (a vér az életet jelenti) vegyen részt az élet keringésében, ne féljen, nem fog elvérezni az élet „színterén”! Tisztázza magában mi az amitől igazából fél az életében? Miért nem vesz részt az életben izig-vérig? Mit szégyell? Mutassa meg ha dühös és merje kimutatni a foga fehérjét , vagy az asztalra csapni, bármit is választ, tudja, hogy saját magáért csak saját maga tud kiállni!! Ne féljen tőle nem fog összedőlni a világ! Próbálja ki valami kisebb jelentéktelenebb dologban amiben szeretné, hogy meghallják mi az ön véleménye, vagy ahogyan ön szereté csinálni. Lazítson napközben többször, pár percre csukja be a szemét, és csak úgy legyen… és érzze, hogy izmai lelazulnak, utána folytathatja a munkát. Érdemes naponta egyszer vagy két naponta cd-re lazítani relaxációs zenére. Este édeset enni, napközben articsókából készült tinktúrát csöppenteni az utasítás szerint (segíti a májműködést ami szabályozza a menstruációs ritmust). Érdemes kipróbálni a kineziológiai oldást és a prána energiát. Sok sikert az új élethez! Boglárka

Kedves Éva, a betegség mindig felkelti a környezetünkben élők figyelmét, hiszen szeretnek bennünket és nem akarják, hogy szenvedjünk és ugyanígy vagyunk mi is a szeretteinkkel. Így azt is jelenti, hogy ezzel lehet legjoban felhívni magunkra a figyelmet. Ha már 24 éve tart akkor, ezek szerint húszéves korban kezdődött a figyelem felhívás, aminek már akár korábban is lehetett előzménye. Miért érezte magát úgy, hogy kevesebb mint amit várnak öntől? Senki sem kevesebb a másiknál? Mindenki más gondját, baját befogadja, csak magával nem foglalkozik! Önnek mi lenne jó, mit szeretett volna csinálni életében ? Az önbecsülése szenvedett kárt, hogy más érdekeinek megfeleljen! Lanyával egymást féltik, miözben egyikük sem figyel sajátmagára! Jól írja, hogy nem tudja saját magát elfogadni, csak ahelyett, hogy erre koncentrálna, inkább a lányával foglalkozik! Tudom, hogy ez keményen hangzik, ám a férje, valami miatt, mégis önt választotta, tehát csak van valami érték önben, nem gondolja? Hallgassa meg, hogy mi az amiért önt választotta, és kezdjen ezekre a dolgokra koncentrálni!
Ki volt az, akinek, gyerekkorában mindenáron meg akart felelni és bármennyire igyekezett nem tudott megfelelni? Mennyi ideig akar még mindig ennek az elvárásnak eleget tenni, ahelyett, hogy észre venné, hogy senkinek sem tudunk megfelelni csak azt tudjuk csinálni amit tudunk és amennyit tudunk! A lányával az egymásért hozott áldozatok igazából egy olyan kőkemény ragaszkodásról árulkodnak aminek nincs értelme, mert ha ez működne önnek már semmi bajának sem lenne szabad lennie és a lánya is élhetné a saját életét-mert, hogy hozott már annyi áldozatot önért, és ön is érte! Nem kéne mindegyiküknek végre a saját életével foglalkozniuk, és egymást biztatni abban, hogy jól csinálják és melyikük tudná mégjobban csinálni a sajátját? Biztassák egymást és bízzanak saját magukban és szeresse a párját amiért ön mellett van! És ne kapaszkodjanak a lányaval egymásba, merjék elengedni egymást! A szeretet az nem elveszíthető, az van, és él, akármilyen távolság van a gyerekeim és köztem és akárhol legyenek, vagy legyek is, ezt megbeszéltük ( márpedig nekem is volt „meleg” helyzet, nem egyszer és pont ezért beszéltük meg, hogy minden jön és megy, semmi sem állandó, így mi sem, ezt el kell fogadni és így sokkal jobban oda tudunk a mindennapokra figyelni és az egymással eltöltött pillanatokra, és nem azzal foglalkozunk mi lesz ha a másik nem lesz). Ami a diszlexiát illeti a kineziológiai oldásokat és egyes keresztmozgásos gyakorlatokat a két agyfélteke összehangolására éppen a diszlexiára dolgozták ki. Érdemes kiprobálni.Üdvözlettel és sok erőt a változáshoz,Boglárka

Kedves Katalin, gondolom amikor különköltözött a volt férjétől, azt nem véletlenül tette. Általában egy különköltözés még arról szól, hátha megváltozik valami, hátha a másik…mégis. Az elvárások egymás felé, folytatódnak, vagyis az érzelmi játszmák. És ahogyan írta válás után is. Addig míg benne van a másik érzelmi játszmájában, míg részt vesz benne, addig nem tudja látni a saját útját. Írja le magának, mi szól a kapcsolat ellen és mellette. Ha meglátja leírva, mi az, ami nem működött, ahhoz képest látja azt meg, mennyi szól a kapcsolat mellett. Hogyan érezte magát mielőtt elköltözött? Mik azok az érzelmi okok ami miatt elköltözött? Ahhoz képest mi változott? Fontos, hogy megértse saját érzelmi hozzáállását ehez a kapcsolathoz, ugyanis az érzelmek indítják be a gondolatainkat és utána a gondolatainkkal bonyolítjuk már tovább az életünket, újabb érzelmeket generálva (amelyek már nem is léteznek, hologramként vannak az agyunkban-félelmek, fájdalmak, sértettség…). Ez a se veled se nélküled állapot, mind kettejük részéről ön szerint szeretetről szól? Akkor hogyan működött (vagy nem) 32 évig? Ha már ön lépett egyet előre, akkor miért akar visszalépni ugyanabba a cipőbe? Ha meg visszaakart lépni, akkor meg miért dilemmázott? Mindketten ugyanazt játszák! Miközben nem jól érzik magukat benne. Sajátmagával kapcsolatban azt kéne meglátnia ha, ön döntéseket hoz, hogyan teszi? Amit kimond azt ott legbelül is úgy érzi, vagy csak a másik miatt teszi? Más területeken életével kapcsolatban hogyan hoz döntéseket? Belső káosz, külső káoszhoz vezet! Tehát saját magában tisztázza le, hogyan szeretne élni tovább az életében és elsősorban magát vegye figyelembe, ha ahhoz képest, bizonyos dolgok mégsem úgy működnek és mindent megtett, akkor váltani kell más irányba és akkor már arra felé figyelni és nem visszafelé! Ez mindenre vonatkozik az életében! Talán ezek a kérdések segítenek gondolatai letisztázásahoz, még ha néha ellentétesek is, hiszen mindig viszonyítunk - a mihezképest (?) mindig a perdöntő kérdés! És persze amit ott bent (a szívünkben) érzünk, mindig megmutatja kivel, hol, mikor, merre érezzük magunkat szabadnak (felszabadultnak) és boldognak!? Üdvözlettel Boglárka

Kedves Viktória, nincs különösebb gond? Csak a halálféleleme van? Hát ez éppen elég, hogy az élete helyett már a végével folalkozik, miközben jól szeretné érezni magát az életében! Egyébként ezt működtetik az emberek, és elfelejtenek közben élni! Nincs egyedül. Ha fél a haláltól a megsemmisüléstől, és folyamatosan ezen rágódik vagy legalább is mikor rá tör a hullám, akkor már most is megsemmisülve él és halva éli az életét legalább adjon magának esélyt, hogy a jó dolgokat felfedezze! Ha meg jön a hullám vegye tudomásul, hogy : már megint itt vagy? most nincs időm veled foglalkozni! most más dolgom van! és csinálja tovább amibe belekezdett, az érzés meg lassan el fog múlni. Természetesen egy darabig ezt gyakorolni, kell de akár már egy hét után is el tud tűnni. Engedje meg neki, hogy elmúljon, beszélje meg vele, nézzen magába (üljön l , csukja be a szemét és hagyja hogy vezesse az érzés amiért így érzi magát) nézze meg egyszer és mindenkorra ,hogy miért kínozza magát, miért ismétli folyamatosan ezt az állapotot, mi történt kislánykorában, vagy később ami miatt így szenvedet? Ne ajnározgassa, tovább ezt az állapotot, ne figyelgesse, annál jobban működik. Ez csak egy érzés és az érzéseket mi teremtjük meg. Egyébként meg meghalni nem is olyan rossz és egy nagyon békés, szeretetteljes állapottá változik ha megtörténik, ha az ember hagyja. Tudom miről beszélek mert megéltem ezt az állapotot. Tehát legyen kedvesebb magával, ne kínozza magát és ne határozzon meg előre olyat amiről azt sem tudja milyen? Sűrűn szokott ilyen módon hozzállni a dolgokhoz az életében? Pl. az epilepszia is ilyen és a szívinfarktustól való félelem is. Ne féljen az ismeretlen dolgoktól inkább nézzen szembe velük, gyűjtsön róluk információt, ezáltal a figyelem kívűlre kerül és a cselekvésre összpontosul. Ha már ennyire foglalkoztatja a téma beszéljen olyan emberekkel akik megélték, vagy más dologgal kapcsolatban is akár, ami érdekli. Fordítsa meg a dolgot segítsen nekik, lehet, hogy pont önre van szükségük, hogy beszélgethessenek és akkor már is hasznossá teszi magát és annak is fogja magát érezni, mert a közjóért tesz és nem lesz miért tovább pánikoljon, hiszen élvezni fogja az emberek társaságát és büszke lesz magára, hogy milyen ügyes ! Nem jobb így látni a dolgokat, megfordítva? Mindig fordítson egyet, (mint a kötésben egy sima egy ferkelt- ha jön a pánik az ferkelt ,fordítsa sima üggyé) nézze meg, hogyan működne, ne hagyja csak úgy kóborolni a gondolatait, irányitsa tegyen korlátot nekik! Az belső lélek szeretetre született, nem szenvedésre, hát adja meg neki ezt az örömet! És ki tudná neki legjobban megadni ha nem ön saját magának? Jó gyógyulást, Boglárka