A filmesek szerint ilyen egy igazán csúnya ember - Dühítő az egész

Patrick Süskind Parfüm című regénye egy ronda kis gnómról szól, akit nem vesznek észre, nem bántanak, mert érzékelhetetlen a környezete számára, ugyanis nincsen semmilyen illata, semmilyen szaga.

A visszataszító külső ellenére egyik különleges parfümjével eléri, hogy az emberek imádják. Ennek mondjuk nem lesz jó vége, de ez nem a témához tartozik. Ki játssza a filmvásznon a rondaságot?

Csúnyából szépet, szépből csúnyát

Nos, a képen szereplő fickó Ben Whishaw, akit elég nehéz lenne gnómnak vagy visszataszítónak nevezni. Lehet, hogy van, akinek nem zsánere az elnagyolt arcvonás és a kisfiús báj, de azt, hogy csúnya, senki nem mondaná rá.

Ramsay Bolton, lánynevén Havas, pattanásos, heges arcú, gusztustalan figura a Trónok harca könyvekben. Helyette a sorozatban kaptuk Iwan Rheont, aki finoman szólva sem csúnya. Szintén ízlés kérdése, hogy valakinek tetszik-e, de az biztos, hogy nincsenek gilisztaszerű, undorító ajkai.

Az első esetben szinte semmivel sem védhető, hogy egy szép embert kértek fel a szerepre, hogy alapjaiban változtatták meg az egészet, hiszen lényeges, hogy a könyv főszereplője visszataszító. A második esetben még valamennyire érthető, és szavunk nem lehet a gonosz Ramsay-t játszó walesi színész ellen, mert remekül alakította a pszichopatát, de azért itt is felvetődnek kérdések. 

A filmiparban a fentiek ellentettjére is láthatunk példát, mondjuk Charlize Theront, aki Oscarját A rém című filmért kapta, amiért felszedett jó néhány kilót, de a maszkmesterek is sokat dolgoztak rajta, és Nicole Kidman is kapott egy műorrot Virginia Woolf megformálásához. 

Csak a szép számít

Ezek az alakítások mind csodálatosak, a mögöttes üzenet azonban már kevésbé. A filmvásznon vagy szép emberek vannak, vagy a szépet csúnyítják el. Az átlagos, a csúnya, a kövér legtöbbször komikumforrásként jelenik meg, nem pedig a mindennapok részeként. Elég Melissa Mccarthyra gondolni, akit ünnepelnek, mert túlsúlyosként az egyik legtöbb bevételt hozó színésznő, de a sok pénzt az hozza, hogy kifigurázza saját magát, a kövérségét, az esetlenségét, mintha ezek a jellemzők csak vicc forrásai lehetnének.

Természetesen nem véletlenül nevezik álomgyárnak Hollywoodot, tisztában vagyok vele, hogy nem a valóság leképezését nézem popcornnal a kezemben. És azt sem gondolom, hogy mindenkinek mindent el kellene fogadnia önmagában. De őrült jó dolog lenne, ha nem csak a svéd művészfilmekben kapna helyet az, ami normális, átlagos, úgy, ahogy mindennap látjuk, és esetleg olyan emberek is játszanák ezeket a szerepeket, akik nem a legszebbek, de ugyanolyan tehetségesek.

• testkép
• hollywood
• Lélekprojekt