A 21. század egyik legnagyobb kegyetlensége: miért tilos megöregedni?

Botox, hialuronsavas és zsírátültetéses ráncfeltöltés, Drakula-terápia, lézeres hámlasztás, aktív szenes ránctalanítás, gombás ránctalanítás, rádiófrekvenciás és ultrahangos ránctalanítás, bioszálas kezelés, arcborotválás és zselatinos fiatalítás, face lifting, anti-aging, arc-, nyak- és szemhéjplasztika...

Számtalan bőr- és arcfiatalító eljárást és jól csengő szakkifejezést dob ki a Google, ha a ránctalanítás keresőszót írjuk be, de elég csak bekapcsolni a tévét, és ránctalanító arckrémek és alapozók, tökéletes őszfedést garantáló hajfestékek, bőrfeszesítő testápolók tucatja jön szembe.

De miért? Miért van az, hogy a nők - és a férfiak is - ma, 2017-ben egyszerűen félnek, menekülnek, kézzel-lábbal tiltakozva küzdenek az öregedés jelei ellen? Jobban, mint a történelem folyamán bármikor. Miért érzi rosszul magát annyi nő, akinek szarkalábak jelennek meg a szeme körül? Miért rémül meg, és rohan hajat festetni az ember, amikor látható mértékben őszülni kezd? Miért elvárás ma nem megöregedni?

Sajnos ugyanis egy kimondatlan elvárásról van szó, melyet azonban megfogalmazni sem kell, olyannyira egyértelmű. Ez a rengetegféle méregdrága arckezelés, a leretusált ráncok a címlapokon, a szinte kizárólag fiatal és szép arcok a reklámokban és plakátokon mind-mind ezt sugallják: akkor vagy rendben, akkor leszel sikeres és boldog, ha fiatalos vagy, fitt és gyönyörű. Muszáj. Ha nem teszel ezért, akkor nem adsz magadra, elhagytad magad. Húzd le a rolót.

Szomorú. Olyasmi ellen való küzdelemre sarkallja az embert a mai világ, ami pedig úgy természetes, ahogy van. Élő emberek vagyunk, élő szervezetek, és mint ilyeneket, élő sejtek alkotnak, melyeknek az élettartama nem végtelen. Eljön a pont, amikor igenis meglátszik az emberen az idő múlása, de ez legalább annyira természetes, mint hogy levegőt veszünk, vagy hogy folyadékra van szükségünk. Miért kell kegyetlennek és igazságtalannak lennünk saját élő szervezetünkkel, testünkkel, arcunkkal szemben? Miért kell azt várnunk tőle, ami nem természetes? Mintha azt akarnánk ráerőltetni, hogy levegőt venni nem szükséges. Miért akarja az ember, hogy a teste ellentétesen működjön, mint ahogyan az természeténél fogva kódolva van? Miért kell haragudni a ráncokra? Miért kell haragudni az arcunkra? Miért tilos megöregedni?

Rengeteg hollywoodi sztár fekszik kés alá, sokan a felismerhetetlenségig szétplasztikáztatják, szétbotoxoltatják az arcukat, olyannyira, hogy már mosolyogni sem tudnak úgy, mint azelőtt. Van, aki ezen csúfolódik, másokat megdöbbent a látvány, és azt kérdezik értetlenül: miért tette ezt magával? Pont ezért, a világ természetellenes, kegyetlen elvárásai miatt, ami, ha lehet, sztárkörökben még nagyobb frusztrációt okozhat.

Rengetegen vannak hétköznapi emberek is, akik arckezelésekre járnak, és súlyos pénzeket szánnak arra, hogy bőrük és vonásaik minél fiatalosabbak maradjanak. Én tiszteletben tartom a döntésüket, hiszen mindenki azt tesz az arcával, amit csak szeretne, és aláírom, hogy bizonyosan vannak legalább időlegesen működőképes eljárások. Mindössze szomorú dolognak tartom, hogy a mai világ erre készteti az embert. Hogy ma egyszerűen nem szabad megöregedni.

Lassacskán 31 éves leszek. Látni akarom magam 40, 50, 60 éves arccal, és bízom benne, látni fogom azt 80 éves nagymamaként is. Minden korban adni fogok magamra, és megpróbálom kihozni természetes állapotomból a legtöbbet. Hiszem, hogy ez a jó irány. Teszek a bőröm szépségéért, de egy Q10-es hidratálókrémnél és az óvatos arctisztításnál nem megyek tovább. Nem fogok több tízezres kezeléseket igénybe venni, hogy megakadályozzam, ami természetes, és soha, de soha nem botoxoltatnék. Összeroskadnék fájdalmamban, ha azzal kellene szembesülnöm, hogy soha többé nem leszek képes mosolyogni.

Még egyszer leszögezném, hogy senki ellen nem szólok. Sem a kozmetikai kezelések híveit, sem a botoxkezelésekre járókat, sem a plasztikáztatókat nem ítélem el. Mindenkinek szíve joga megalkotni a saját álláspontját, és aszerint cselekedni. Nincs baj azzal, ha valaki hisz ezekben - magánügy.

Szerintem az embernek úgy kellene gondolnia a ráncaira és a teste változására, mint természetes folyamatra, és kizárni, elutasítani a világ kegyetlen, hazug mintáit. Minden kis barázdát és vonalkát egyenként megszeretni. Titkosírásként őrzik a történetünket. Bennük van minden mosolyunk, aggodalmunk, az elszaladt mindennapok fáradtsága és a legjóízűbb nevetések. Azért kerültek oda, ahová kerültek, mert megadatott, hogy megéljük az időt, ami mögöttünk van.

• öregedés
• Lélekprojekt