Mese a két kockacukros pasiról, akivel a legtöbb nő találkozott

A két kockacukros pasi, aki humoros, megbízható, kedves, romantikus és hűséges.

Plátói szerelem

Ugyanabba a helyes kis körúti kávézóba járnak reggelente, így gyakorta keresztezi egymást az útjuk. Hősnőnké és A PASIÉ. Jobban mondva a két kockacukros pasié - hősnőnk így keresztelte el magában, mivel az igazi nevét nem tudja, csak azt, hogy a reggeli forgatagban mindig így rendel a pultnál:

- Egy kávét, légy szíves!

A pultosnő alkalomról alkalomra visszakérdez, mert - hősnőnk számára érthetetlen módon - még nem jegyezte meg, hogyan issza a kávéját egy ILYEN PASI.

- Cukorral vagy édesítővel?

- Két kockacukrot, légy szíves - hangzik mindig a bársonyosan búgó válasz, hősnőnk pedig imádja hallani, légy szíves. Ez ugyanis magától értetődő jele annak, hogy A PASI nemcsak magas és jóképű, nemcsak tökéletes vállakkal és karokkal viseli mindig frissen vasalt ingjét, és nemcsak részegítő a kisugárzása, de még az illemet is ismeri. Ritka kincs az ilyen.

Hősnőnk remek embert ismert meg a kockacukros pasiban. Volt is ideje rá, hogy alaposan kiismerje, hiszen időtlen idők óta rendszeresen összefutnak, és az a pár perc, míg távolról imádhatja a kávéját is vonzó komolysággal szürcsölő kockacukrost, jó alkalmat adott neki erre.

Megtudta például, hogy bizonyosan nincsen felesége, hiszen bármilyen erősen is szuggerálta messziről a kezét, jegygyűrűt mindeddig egyszer sem látott megcsillanni rajta. Azt ugyan csak remélni tudja, hogy barátnője sincs, de rendszerint inkább elhessegeti a nyomasztó gondolatot, és helyette azt a pillanatot idézi maga elé, amikor egyszer, még tavaly tavasszal - utólag végiggondolva egyértelműen nem véletlenül - találkozott a tekintetük. Emlékezetes, meghatározó pillanat volt az a közös történetükben, amit még unokáiknak is mesélni fognak.

Az is kiderült a kockacukrosról, hogy felelősségteljes állása van, hiszen ez nyilvánvalóan megállapítható reggeli fess megjelenéséből és fellépéséből. Stílusos öltözéke egyébként remek ízlésre, gyűrődésmentes ruhái igényességre vallanak, egyúttal arra is, hogy otthonosan mozog a házimunkában, kiváltképp a vasalásban. Hősnőnk mérget venne rá, hogy egyedül él.

Ez azonban még mindig nem minden. Hősnőnk azt is tudja a kockacukros pasiról, hogy humoros, megbízható, kedves, romantikus és hűséges. Olyan férfi, aki partner a közös célok elérésében, intelligens, kompromisszumkész vitapartner, és végtelenül türelmes. Figyelmes és erős kezű, ha hatalmas bevásárlószatyrok cipeléséről van szó, mindeközben gyengéd, óvón ölelő. Támasz a bajban, és semmitől sem fél. Na meg nem utolsósorban fantasztikus férj- és apajelölt. Olyan, akinél jobbat kívánni sem lehetne. De hogy hősnőnk honnan tudja mindezt? Csak tudja. Érzi.

Van, hogy gyakrabban találkoznak, máskor ritkábban. Hősnőnk azonban egyre biztosabb benne, hogy az igazival áll szemben. Hiszen mi másért is terelte volna őket mindig össze a sors éppen ugyanakkor, éppen ugyanabban a körúti kávézóban, amikor tucatnyi másik is van a környéken? A napnál is világosabb számára, hogy A PASI is érzi a vibrálást, és szándékosan ül mindig ugyanahhoz az asztalhoz, ami szabad rálátást enged hősnőnk szokott asztalára. Sőt, mi több, nyilvánvaló, hogy A PASI már eleve abban a reményben tér be a kávézóba, hogy odabent ismét találkoznak. Hősnőnk tudja, hogy amit érez, már-már szerelem, és csak idő kérdése, hogy eljöjjön a nap, amikor kézen fogva, egymás tekintetébe veszve kávéznak majd a törzshelyükön.

*

Hősünk, azaz A PASI dolgozó emberként reggelente munkába siet. Pozíciójából eredendően mindennap inget visel, melyet, miután neki nincs hozzá türelme, az esetek többségében a menyasszonya vasal ki a számára. Ingjei túlnyomó többségét is a lány választotta ki, amikor vették. Ha van ideje, betér a körúti kávézóba. Azért abba, mert éppen az esik útba a munkahelye felé menet. Mindig ugyanahhoz az asztalhoz ül, mert ott nem süt a szemébe a reggeli napfény. Cukrot kér a kávéjába édesítőszer helyett, és azt is mondja, légy szíves, mert kedves és illedelmes férfi. Fogalma sincs, mi történt tavaly tavasszal, és egyszer sem vette észre, hogy valaki figyeli.

*

Nem hősnőnk választotta a plátói szerelmet, hanem az épített légvárat a szíve köré. Vágyai felé fordított tükrökkel bútorozta be azt. Hősnőnk maradt, mert boldog akart lenni. Idő kérdése, és kiköltözik.

Ezt is szeretjük