10 dolog, amire minden embernek szüksége van: nem kell se több, se kevesebb?

Ha ez a tíz dolog a birtokodban lenne, elégedett volnál?

nagykep?cikkid=163798&kep=emberek1-lead

"A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban" - írta Hamvas Béla, mely gondolat velejét, valamint az emberi lélek nemességéről és földöntúli, megfoghatatlan szépségéről vallott nézeteket gyakran cáfolja meg biológiailag determinált mivoltunk, az az egyszerű tény, hogy fizikai szükségleteink és korlátaink olykor egy pillanat alatt is képesek elhomályosítani mindazt, amit kicsivel korábban még szent célként követtünk.

Elég csak a szinte mindenki által jól ismert Maslow-piramisra gondolni, melynek elmélete szerint a felsőbb szinteken álló szükségletekre irányuló motivációk akkor lépnek csak fel, ha az alsóbb szintek szükségletei részben vagy egészben kielégítettek.

A piramis alján az olyan alapvető fizikai szükségletek állnak, mint az evés, az ivás, az alvás és a szex, melyek kielégítése nélkül nem valósulhat meg a biztonságra, annak morális, családi, egészségügyi feltételeire való törekvés késztetése, ami fölött pedig az olyan szükségletek állnak, mint a szeretet, a barátság, az intimitás, a valahová tartozás igénye.

Mindezt a megbecsülés vágya, valamint legfelül az önmegvalósítás szükséglete vagy sokkal inkább célja követ, mely mind a kognitív igényeket, mind pedig az olyan motivációkat is magában foglalja, mint a spiritualitás, az élet értelmének keresése, a nemes és az emberiség közös céljai felé való törekvés.

Amellett, hogy elvitathatatlanul megvan az igazságtartalma, számos kritika érte a modellt, sokan hisznek ugyanis abban, hogy az ember nem ilyen, hisz sokkal inkább szellemi, mintsem biológiai lény, legalábbis érdemesebb volna így gondolni rá. Viktor Frankl, a koncentrációs tábort megélt osztrák neurológus és pszichiáter, a lét értelmére való törekvést a középpontjába állító logoterápia atyja például életével és életművével is rácáfolt arra az elméletre, miszerint olyan ember esetében, aki éhezik, és az életéért küzd, nem lehet feltételezni vagy épp elvárni a morált és az emberséget, sőt, elméletének középpontjában épp ennek ellenkezője áll.

Első kézből tapasztalta ugyanis meg számtalan alkalommal, hogy az emberi lélek néha épp a legnehezebb pillanatokban ismer igazán magára, a létezés azon lecsupaszított momentumaiban, melyekben igazán szükség van a helyes erkölcsi döntésekre és a lelkiismeret tisztaságára való törekvésre.

Tény, hogy ilyenkor élesen elválik egymástól a szent és a profán, az emberi lélek szabadsága és önálló létezése azonban, vagyis mindaz, ami igazán emberré tesz minket, ilyenkor képes legtisztább fényében megjelenni, ott és akkor erőt és segítséget nyújtani, ahol és amikor már semmi más nincsen - nemcsak önmagunknak, hanem másoknak is -, és ez az ember igazi énje, az, amire valójában hivatott.

Frankl szerint erkölcs nélkül az éhség valóban elviselhetetlen - az emberhez a pszichofizikum is hozzátartozik, mely korlátozhatja a szellemet, utóbbinak azonban kiemelkedési hatalma van, a szellemi rész tehát képes szembehelyezkedni a testi résszel, képes annak ellenében dönteni, ez a döntési képesség pedig az emberi lét velejét jelentheti.

Úgy véli azonban, a modern kor emberének egyik jellemző kórtünete az előbbiek kiteljesedését akadályozó egzisztenciális vákuum, vagyis a lét értelmetlenségének érzete - annak ellenére azonban, hogy soha nem szenvedett még tőle egyik korban sem ennyire, talán nem is vágyott rá soha még ennyire.

Más kérdés, ki milyen úton keresi a megoldást, miben látja az értelemkeresés és a kiteljesedés kulcsát, illetve milyen késleltető erők és illúziók hatnak rá mindeközben. Sokan utóbbiak közül az egyik legdominánsabbnak a fogyasztás nyújtotta boldogságígéretet tartják, azokat a mesterségesen keltett vágyakat, melyeknek beteljesedése nem nyújt soha valódi kielégülést, és igazolja azt a kijelentést is, mely szerint a boldogságra való görcsös törekvés csak még jobban eltávolít annak elérésétől.

Ugyanez igaz az illuzórikus szükségletekre is, az egyre nagyobb és nagyobb mennyiségek megszerzésére való törekvés ugyanis nagymértékben eltávolít attól, hogy magasabb rendű célok felé törekedjünk, legyen szó akár Frankl, akár Maslow elméletéről. Jobbat, többet, gyorsabbat, nagyobbat akarni, olyan dolgokért küzdeni, melyek jóval túlmutatnak azon, ami elég, az egót talán elégedetté és boldoggá tehetik, messze vihetnek azonban valódi lényünktől.

Egy nehéz kereszt viselése talán éppúgy - ha nem még inkább - közelebb vihet létezésünk értelmének megtapasztalásához, mint az, ha a felesleget lefejtve, rendelkezünk mindazzal a minimummal, amire egy embernek szüksége lehet, de nem többel, mint ami engedi, hogy jócskán túllássunk az elemi szükségleteken.

Létezik egy különleges mozgalom Srí Lankán, a buddhista és gandhii gyökerekkel rendelkező Sarvodaya Shramadana - mindenki ébredése, illetve erőfeszítést adományozni e szavak jelentése -, mely mára a bolygó egyik legjelentősebb gazdasági önfejlesztő kezdeményezésévé nőtte ki magát, azzal a céllal, hogy a távoli kis falvakat önellátóvá, kormányzattól és központi rendszertől függetlenné tegye az átfogó, de erőszakmentes társadalmi átalakulás érdekében.

A rendkívül sikeres mozgalom a közös fejlődés kulcsát többek között a materiális és spirituális igények egyensúlyában látja, alapvető emberi szükségletekként pedig a következőket határozza meg, sem többet, sem kevesebbet: tiszta, szép természeti környezet; ivóvíz; minimális, de szükséges ruházat; kiegyensúlyozott étrend; egyszerű fedél; alapvető egészségügyi ellátás; egyszerű kommunikációs eszközök; a minimálisan szükséges energia hozzáférhetősége; oktatás; kulturális és spirituális szükségletek.

Akár tudatos munka, akár szerencse gyümölcse, ha valaki mindezt a magáénak tudhatja, igazi áldás, de felelősség is egyben: érdemes hálásnak lenni érte, és őrizni, ameddig csak lehet, nem utolsósorban pedig építeni rá.

Ezt is szeretjük