Ezért akarjuk, hogy sírj: hidd el, jó lesz!

Marton Adrienn írása

Miért jó sírni? Egyáltalán jó? Nem is gondolnád, mennyire sokoldalú és hasznos dolog ez.

Létezik egy természetes emberi reakció, amit nagyon sokan elfojtunk, mert kínosnak érezzük, a gyengeséggel azonosítjuk, vagy egyszerűen csak nem akarunk vesződni vele. Ha mégis útjára engedjük, azt csak a legvégső esetben vagy szigorúan egyedül, szemtanúk nélkül tesszük, és gyorsan túl akarunk esni rajta, erőltetve a könnyek visszatartását - igen, a sírásról van szó.

Születésünktől kezdve sírunk: jó esetben ez az, amit ezen a világon elsőként teszünk. Amíg nem tudunk beszélni, sírással jelezzük a szüleinknek, ha valami nincs rendben, de aztán fokozatosan leszokunk róla, mert mindenhol azt halljuk, hogy ez rossz dolog, nem szabad. Tévhit, hogy csak a fiúkban ültetik el ezt az érzetet, hiszen a kislányok is gyakran megkapják, hogy senki sem szereti a síró, picsogó nyafkákat.

Könnyekkel múlik a fájdalom

Mire felnövünk, eljutunk odáig, hogy már csak akkor sírunk, ha pattanásig feszül a húr, de még ekkor is viaskodunk, hogy minél tovább sikerüljön visszafojtani a könnyeket. Vannak, akik ezt tökélyre fejlesztették, és állításuk szerint most már, ha akarnának, akkor sem tudnának sírni.

Pedig valójában egy kiadós zokogástól nem leszünk szomorúbbak, nem ront a helyzeten, sem a kedvünkön - épp ellenkezőleg. Kutatások bizonyítják, hogy ez a szervezet természetes nyugtatószere, amely oldja a stresszt, és amint megengedjük, hogy átszakítsa az évek során felépült gátat, azonnal ellazítja és felfrissíti az idegrendszert.

Nem véletlen az sem, hogy időnként örömünkben is könnyezünk, vagy akár zokogni is tudnánk, a sírás és a boldogság ugyanis szoros kapcsolatban állnak egymással. Egyes vélemények szerint, amikor sírunk, endorfint, vagyis boldogsághormont termel a szervezetünk, amikor pedig valami nagy öröm ér, a test ugyanerre asszociál, és már el is érzékenyülünk.

Nem érdemes tehát kinevetni azokat, akiket érzelgősnek tartunk, sőt, inkább tanulhatnánk tőlük, mert az elfojtás és a stressz egészségtelen, a könnyek pedig az élet természetes velejárói, melyeket nem szabad szégyellni - hálával kell gondolni rájuk.

Ezt is szeretjük