Egy gyönyörű mese felnőtteknek, ami megérdemelné idén az Oscar-díjat

"A mítoszok és a mesék örök kérdésekre adnak választ. Milyen is valójában a világ? Hogyan éljek benne én? Hogyan találhatom meg igazi énemet? A mesében benne lehetnek a válaszok, de soha nincsenek kimondva" - írja dr. Bakó Tihamér klinikai szakpszichológus Utak és ösvények című könyvében.

Úgy fogalmaz, az életünkben zajló változásokat, a káoszt és a rendet éppúgy éljük meg, mint az archaikus társadalmak tagjai, míg azonban őket rítusok, beavatások és mítoszok sora segítette, a ma embere magára marad, és végső soron egyedül kell megküzdenie félelmeivel, szorongásával, magának kell megteremtenie azt a belső filozófiát és világképet, mely élete során útmutatója lehet. Léteznek azonban olyan beavatástöredékek, melyek támaszaivá válhatnak, ezek közül pedig az egyik legfontosabbat jelentik a mesék.

A mesék a velük a lélektan és pszichológia szempontjából foglalkozó szakemberek szerint nemcsak elengedhetetlen kellékei az intelligencia fejlesztésének és a fantázia szárnybontogatásának, de képesek arra is, hogy oldják a legbelső félelmeket, a feszültséget, a szorongást.

Ahogy Kádár Annamária meseterápiával foglalkozó pszichológus írja, a mese olyan lelki táplálékot jelent már gyermekkorban, mely életre szóló nyomokat hagy, és nem csupán a mesélés szeretetteljes rítusa révén, de azáltal is, hogy a gyermek képes befelé figyelni, a mesére saját vágyait vetítve pedig feldolgozhatja negatív érzéseit, letisztulnak számára az ellenpontok, közelebb kerül annak megértéséhez, mi a jó és a rossz, mit jelent élet és halál. A mesék által közelebb kerül a valósághoz, azonban ez nem a külső, hanem a lélek legmélyén megélt valóság, őszinte felfedezőút az élet mélyebb értelme felé.

A szakértők úgy vélik, a gyermeki lélek bizonyos életkori sajátossága a mágikus gondolkodás, mely nem mennyiségében, hanem minőségében különbözik a felnőttekétől, hiszen többek közt azt a hitet jelenti, a világ dolgai olyan összeköttetésben állnak egymással, mely a fizikai és a szellemi kapcsolatot is meghaladja.

A mesék a mágikus gondolkodást erősítik, hiszen különleges hatalmat tulajdonítanak a szimbólumoknak, és ahogy a meseterapeuta, mesekutató és entográfus, Boldizsár Ildikó oly találóan fogalmaz, olyan helyszínekre viszik el az embert, ahol ritkán jár, a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga megmerítkezés is felszabadító erővel hat.

Mint ahogy azonban egy gyerek, a felnőtt is megláthatja a mesében azt, amit lelke mélyén hordoz, számára is gyógyító hatással lehet, ahogy letisztult formában mutatja meg a legbonyolultabb egzisztenciális problémákat is.

Létezik tökéletes mese felnőtteknek is, nem is egy, talán számtalan, az azonban biztos, hogy a holland Michael Dudok de Wit vörös teknőse is közéjük tartozik. A legendás japán animációs stúdió, a Ghibli együttműködésével készült és az idén Oscar-díjra is jelölt La Tortue rouge, vagyis A vörös teknős rajzolt mese, annak ellenére azonban, hogy sokan azt mondják, a látott mese sokkal kevésbé mese, minden olyan szerepet betölthet, melyet egy mese betölteni képes. Ezt részben annak is köszönheti, hogy igazán különleges animáció, nincsenek benne szavak, csupán jelzésértékű hangok, csak zene - csodaszép zene -, képek és szimbólumok, melyek alapján mindenkinek arról szól, amit elképzel magának, mindenkinek azt mondja el, amire szüksége van.

A történet letisztult és egyszerű, egy hajótörött, lakatlan szigetre vetődő férfi életét meséli el, azt, ahogy eleinte a természettel és az életben maradásáért küzd, majd pedig azért, hogy elhagyhassa a szigetet. Azt, ahogy ebben minduntalan megakadályozza egy titokzatos erő, maga a vörös teknős, és azt, ahogy egy csoda révén társra talál, akivel családot alapít, és leéli az életét.

A vörös teknős mindannyiunk életéről szól, a küzdelmekről és a megbékélésről, a magányról, a vágyódásról és az összetartozásról, a veszteségekről és a reményről, ahogy azonban C.G. Jung szerint az élet is csupán egy rövid epizód két nagy titok között, előbbieken jóval túl is mutat.

A bárhol és bármikor viszonylagossága - nem lehet tudni, hol és mikor játszódik a történet -, a sziget, a tenger és az erdő, nem utolsósorban pedig a teknős szimbólumai olyan tartalmakkal bírnak, és olyan kérdéseket vethetnek fel, melyek egyetemesek és spirituálisak is egyben.

A tengerrel körbevett sziget egyszerre jelentheti a természet erőinek hatalmát, az elhagyatottságot, vagy talán azt is, hogy mindannyian hajótöröttek vagyunk a saját szigetünkön, arra várva, ránk talál-e valaki, akit odaengedünk, és akit elvezethetünk a mélyét jelentő rengetegbe.

De ugyanilyen sziget a család, az a biztonság és kötelék, melyet az összekapcsolódás megteremthet. Kevés szebb jelenet létezik annál, mikor a nő tengerre bocsátja páncélját, a férfi pedig a hajóját, egymásért mondva le sebezhetetlenségről és elvágyódásról, a társra találás módja pedig épp olyan csoda a mesében - lánnyá válik a teknős -, mint amilyen a valóságban az, ha két ember a világába engedi egymást.

A teknős a maori kultúrában a biztonság, béke, család és egység szimbóluma, míg számos keleti vallásban szent állat, a világ születését végigkísérő egyik első élőlény, ég és föld egyesítője, a halhatatlanság és megújulás képviselője. Ugyanakkor a bölcsesség és a sors elfogadásának jelképe is, ahogy talán A vörös teknősben is, mely a természettel való összekapcsolódásról, az ismeretlen erők és az ember, a külső és belső világ egységéről is mesél, életünk hullámzásáról és arról a természetes körforgásról, melyet talán szebb elfogadni - vagy épp csak észrevenni -, mint makacsul küzdeni ellene.

Mintha maga a vörös teknős sem lenne más, mint az élet misztériuma, melyet jó volna a közelünkben tudni mindig, hiszen átélni, emberként születni és akként létezni igazi csoda. Ahogy a buddhista mese is tartja, él egy vak teknős valahol az óceán mélyén, mely minden száz évben egyetlenegyszer úszik csak a felszínre. A végtelen tengeren pedig, valahol, ki tudja, merre, hányódik egy karika. Ha a vak teknős a századik évben épp arra úszik, és fejét pont ebbe dugja, akkor ölthet csak emberi testet egy lélek.

• mese
• pszichológia
• Lélekprojekt