Te jó ég, nagymama lettem! Lehet, hogy te is az vagy?

A húszas-harmincas éveidben is simán lehetsz nagymama. Azt hiszem, kicsit én is az vagyok.

Mennyire vagy nagymama? - hivalkodott nagy betűkkel egy külföldi cikk címe, melyre nemrégiben bukkantam az interneten bóklászva. Mókás furcsaság - gondoltam, de nem kattintottam rá, utána azonban többször is szembetaláltam magam a huszonéves nagymama fogalmával.

Szemöldököm enyhén felhúzva, félmosollyal az arcomon egy darabig elegánsan átsiklottam a cikkek felett, konstatálva, hogy ezzel a fogalommal már bizony több ízben találkoztam, végül aztán egy füst alatt háromba is beleolvastam, mik is a tulajdonságok, melyek alapján valaki ebbe a kategóriába esik.

Vicces vagy nem, de úgy tűnik, magam is elindultam az úton, hogy nagymama legyek, már a szónak abban az értelmében, melyben a cikkek taglalják. Hogy néhány kritériumot említsek, melyeknek történetesen megfelelek: péntek, illetve szombat estéimen nem érzek késztetést ellátogatni zsúfolt klubokba, ahol dobhártyaszaggatóan hangos, unalmasan monoton zene és tömeg van. Ha kimozdulok, már jobban értékelek egy jó kis cukrászdát vagy kávézót, és ha kilenc után érek haza, mindent elkövetek a mielőbbi pihenés érdekében.

Örömet szerez, ha főzhetek másoknak, és az is, mikor az egyetlen általam igazán szeretett, klasszikusnál is klasszikusabb Earl Grey teámat szürcsölgethetem tévénézés közben. Állítólag nagymama vagyok azért is, mert amikor valaki olyat látok, aki nem a hőmérsékletnek megfelelően van öltözve - például hűvös időben fedetlen derékkal mászkál -, szinte én fázom helyette. Apropó, imádom a kötött holmikat, és fázós is vagyok, mely vonásaim mondanom sem kell, mire utalnak.

A cikkek szerint nem fiatalít a személyiségemen az sem, hogy karácsonyra, szülinapra, ha megkérdezték, hogy most komolyan mit szeretnék, nem egyszer súgtam már konyhai eszközt, mely a cikkek szerint szintén a huszonéves nagyik tulajdonságai közé tartozik. Végül pedig, de nem utolsósorban, szeretek, sőt, imádok sütni, és ez az egyik kedvenc beszélgetőtémám is.

Lehet azonban remény, hogy még nem vagyok menthetetlenül nagymama: a korán fekvés egyelőre nem vált szokásommá, pedig ezt több cikk is hozta tulajdonságként. Valójában én éppenséggel hajlamos vagyok sokáig fennmaradni. Figyelembe véve viszont, hogy az ébren töltött kései órákat gyakorta töltöm süteménysütéssel, azt hiszem, ezt inkább nem is kellett volna megemlítenem.

Bár van bőven szokás és jellemző, ami egyelőre nem igaz rám - például nem érzem bonyolultnak az internethasználatot, nem alszom el a karosszékben ülve, és kontyban is csak alkalomadtán viselem a hajam -, azon kritériumokat tekintetbe véve, melyeknek megfelelek, a cseppet sem komoly, inkább szórakoztató szándékú cikkek alapján levonható a konzekvencia: bizony, elindultam az elnagymamásodás útján.

Ezt is szeretjük